18/07/2024
Mássalhangzók helyesírása
Nyelvünk jellemző sajátsága, hogy nagyon pontosan megkülönbözteti a hosszú és rövid hangokat. A hangzók rövidsége vagy hosszúsága jelentésbeli különbségekre utal. A mássalhangzók hosszú vagy rövid ejtése, így írása is jelentésbeli eltérést tükröz.
Felsorolunk néhány szópárt: ál (hamis, nem valódi, pl. álszakáll) — áll (1) testrész (2) ige: nem halad; hal (1) állat, (2) meghal — hall (1) a lakás része, (2) fülével felfog; kel (1) növény, (2) emelkedik ágyból, asztaltól — kell (szükséges); szál (pl. virágszál) — száll (repül); tol (pl. talicskát) — toll (a madár tolla vagy íróeszköz); válik (elválik, elhagy) — váll (testrész); megy (halad, mozog) — meggy (gyümölcs); fed (takar) — fedd (megszid, megró); meny (a fiú felesége) — menny (az ég); var (a seben) — varr (tűvel, géppel); atilla (ruha) — Attila (név).
Néhány példa a helyesírás fontosságára utal: Az áll ige származékait sokszor helytelenül röviden írják, pedig az állandó, állhatatos, állomás, állvány szó utal arra, hogy valami vagy valaki ugyanaz marad, valahol megáll (a vonat, az álló virágtartó is áll). Azután mást jelent a halhatatlan és a hallhatatlan (az első szó jelentése: a nagyot alkotók emléke örökké él, a másodiké: amit nem lehet meghallani). Különbség van a keletlen kenyér és a kelletlen ember között is.
A mássalhangzók rövid vagy hosszú írását és röviden vagy hosszan ejtését sokszor eltévesztik. Erre sorolunk fel néhány tanulságos példát. Sokan hosszan ejtik a mássalhangzókat a következő szavakban: szalag, elem, díj, héj, szíj, bakancs, csat, centenárium, telik, pufogtat, lábadozik, (el)képed, kopaszt, halad, elsápad (sápadt), hegeszt, ülepedik, silabizál (de a sillabusz l-jét kettőzve írjuk). Hibás szóelemzés miatt írják rosszul a következő szavakat: autogram, monogram, sztenogram, telegram. Írásakor a dekagramm, kilogramm grammja okozza a tévedést. Az orgazda szónak pedig nincs kapcsolata az emberi orral.
Idegen nyelvi emlékek hatására írják sokan hosszú mássalhangzóval a következő szavakat: bacilus, barikád, brosúra, pulóver, terasz, pavilon, peron, porcelán, reszort. Helyesírási szabályzatunk szerint a rövid mássalhangzóval írás a helyes.
Fontos szabály, hogy az egy szót és származékait hosszan ejtésük ellenére röviden írjuk: egyetlen, együtt, egyezik. Külön hangsúlyozzuk az egyel igét (jelentése: sűrűn vetett kapásnövényt ritkít, pl. a répa egyelése). Kivétel a számnév eggyel és eggyé alakja, amelyekben a gy kettőzése a -val/vel, -vá/vé ragok v-jének teljes hasonulásával jött létre.
A kis szó középfokát és ennek származékait hosszú s-sel ejtjük, de egy s-sel írjuk: kisebb, kisebbít, kisebbség, kisebbedik. Ugyanígy a határozóragok és a névutók személyragozott alakjaiban a gyakori hosszú ejtés ellenére egy l-et vagy egy n-et írunk: belőlem, nálam, rólam, tőlem, előlem, utánam... Ugyanígy a többi személyben is: pl. belőlünk, nálatok, róluk, tőled, előlünk és a gyakran eltévesztett utána.
Sok súlyos helyesírási hibától menekszünk meg, ha figyelembe vesszük azt az iskolában tanult, de talán elfelejtett szabályt, hogy az s végű melléknevek tárgyragos és határozóragos alakjait, többes számát és középfokát egy s- sel írjuk. Pl.: erőset, erősen, erősek, erősebb. A különösen határozószó írására „különösen” felhívjuk olvasóink figyelmét.
A mássalhangzók helyesírásának másik hibaforrása az előbbiek fordítottja, vagyis ha hosszú mássalhangzót röviden írnak. Hosszú mássalhangzó van a következő szavakban: pillanat, állapot, pellengér, terror, ünnep, istálló, szakáll, ballon, forró (forradalom), guggol, lyuggat, aggódik, varr (varroda), pitymallik, hallatszik, izzik (izzad), mállik, szikkad, messzely (régi űrmérték).
Sok idegen szóban a többnyire rövid ejtés ellenére meg kell tartani a hosszú mássalhangzót. Ilyenek: apparátus, akkord, asszisztens, bankett, barakk, differencia, celluloid, effektív, flanell, gleccser, hallucinál, illusztrál, indifferens, intelligens, karrier, kollektíva, kommunista, konnektor, masszíroz, terror, ventillátor.
Szabályként is megjegyezhetjük, hogy sok hangutánzó ige jellemzője a hosszú mássalhangzó: loccsan, koccint, koccan, kuruttyol, karattyol, cuppog, kattog.
Figyelmet érdemel a visszhang és a visszér összetételek írása is. A visszhangot sokan azért írják viszhangnak, mert a víz vezeti a hangot. Pedig olyan hang, amely visszajön, tehát a visszhang a visszahang rövidült alakja. A visszér első tagját pedig nyilván a visz igéhez kapcsolják (viszi a vért), pedig valójában visszaviszi a vért, ezért nevezzük visszavezető érnek, vagyis visszérnek.
Az igeragozás köréből vett példákkal fejezzük be ismertetésünket. Az -s, sz, -z végű igék felszólító módja egyes második személyben a j módjel teljes hasonulásával -ss-re, -ssz-re, -zz-re végződik, ha a második személy töve azonos az ige harmadik személyű alakjával. Tehát: (ő) vigyáz magára — vigyázz magadra!; (ő) semmit sem hoz — hozz valamit!; kimászik a bajból — mássz ki a bajból! A tárgy ragozásban a rövid alakú felszólító mód végén -d rag van: verd, vágd, nézd, told meg (a talicskát)! Ezek a verjed, vágjad stb. rövidebb alakjai. Ha az ige d-re végződik (áld, ad, tud. véd, told), akkor természetesen két d a végződés: áldd meg! add ide! tudd meg! védd magadat! toldd meg (a ruhádat, mert rövid). Ezek pedig az áldjad, adjad rövidebb alakjai.
Kiss István
Petőfi Népe, 1980., január 16., 5. oldal
