09/11/2024
Jelen: Nagyon megrázó volt látni, hogy ezeket a nőket jóformán tényleg mindenki magára hagyta, a férjüktől kezdve, sokszor a saját szüleiken át, egészen az ellátórendszerig. Amikor egy nő gyereket szül, a társadalom szemében az identitása egy jelentős százalékát az anyasága fogja kitenni, de aki súlyosan, halmozottan fogyatékos gyereket nevel, annál ez sokszorosan igaz.
Rubi Anna: Én úgy szoktam megfogalmazni, akinek van gyereke, vagy mondjuk a családjában, baráti körében látta, hogy egy kis csecsemő születése milyen odafordulást, mennyi gondoskodást igényel, az képzelje el, hogy ez élete végéig tart majd, ugyanezzel az intenzitással. Nincs szünet, nem lesz könnyebb, mindennap ugyanazt a koreográfiát kell követni, és annyira ki van centizve ezeknek az anyáknak az energiája, hogy sokszor még arra sincs kapacitásuk, hogy segítséget kérjenek. Miközben itt ez a hat anyuka, akik azt mondják, hogy a fenébe is, csinálnunk kell valamit, és a fogukat összeszorítva elindítják a perüket. A nulladik másodperctől egyértelmű, hogy kinél van a morális igazság, mégis azt kell látnunk, hogy az állam válasza nem az ebben a helyzetben, hogy ó, bocs a mulasztásért, akkor innentől betartjuk a törvényeinket, hanem húzzák az időt, ameddig csak lehet, hogy ne kelljen eleget tenni a kötelezettségeiknek.
Jelen: A dokumentumfilmek sajátja az objektivitás, de amikor ilyen hosszú ideje fut egy projekt, ha ennyire bevonódsz a családok életébe, akkor objektívnek kell-e még lenni egyáltalán?
Rubi Anna: Nagyon fontos ezt az objektivitást megőrizni, és egyúttal borzasztóan nehéz is. Ezért is szerencse, hogy ez a film csapatmunkában készült, mert egyedül nem is tudtam volna megcsinálni. Amikor éveken át jelen vagy egy család életében, akkor óhatatlanul bevonódsz, akkor már nem úgy látsz dolgokat, már nem tudsz tárgyilagos lenni. A film vágója, Hack Júlia, öt évet töltött ezzel a történettel, a társíró és producer Szentpéteri Áron szintén rengeteg kreatív ötlettel járult hozzá ahhoz, hogy ilyen legyen a végeredmény. Ők ketten a forgatás alatt egyszer sem találkoztak a családokkal, így nagyon sokat tudtak tenni azért, hogy a film meg tudja tartani a szükséges objektivitását. Korlenyomatot szerettünk volna készíteni, komplexen körüljárni a teljes problémakört, nem pedig kampányfilmet, és ezt csak csapatban lehetett megcsinálni.
Az életed nélkülem című dokumentumfilm rendezőjével készült interjú itt olvasható el: https://jelen.media/kozelet/ha-nem-tudsz-szolni-nem-segit-a-rendszer-interju-rubi-annaval/
