11/04/2022
Üdvözlet Mindenkinek, de úgy is kezdhetem, hogy Kedves Drága Nyájas Olvasó, mintha Lady Whistledown tollából valósulna meg eme iromány. 😊
Célom talán hasonló, egy ismeretlen, titokzatos személyként megosztani mindent, ami foglalkoztat, ami érdekel, ami bánt, elszomorít, és ami örömöt, vidámságot okoz. Mindezt egy nem megszokott és mindenki által elfogadott és elismert oldalról bemutatva.
Minden ember életében egyszer biztosan eljön egy olyan időszak, amikor a jól megszokott élete egyik napról a másikra, összeomlik, megváltozik, teljesen más irányt vesz, és aki eddig sikeresnek, magabiztosnak, sebezhetetlennek, kikezdhetetlennek érezte magát, az most ott áll az élet színpadán, megvilágítva egyedül, érthetetlenül, hogy ez most mi, mi történik vele, és hogy miért most?
Aki eddig a dicsfényben tündökölt, és élvezte a siker, az elismerős, a gazdagság, a függetlenség előnyeit, most ott áll egyedül, megtörve, megalázva, kikezdve.
Szerintem mindenkinek ez az első kérdése magához, hogy ez miért pont velem, miért most történik?
Nos, hitvallásom mindig is az volt, hogy az életben soha, de tényleg SOHA nem történik semmi ok nélkül. Mindennek megvan az értelme, csak kell hozzá egy érettségi szint, megfelelő hozzáállás, barátok támogatása, hogy magunk is el kezdjünk gondolkodni azon, hogy ami történt, és minden megélt pillanat, erősebbé, tapasztaltabbá, gyakorlatiasabbá tesz, és nem ellenünk, hanem a lelki fejlődésünk, növekedésünk, a bölcsebbé vallásunk érdekében van.
Szóval, én is így tettem, elkezdtem gondolkodni, hogy miért most, és miért Velem történnek ezek a dolgok.
A Covid sajnos nekem is a munkanélküliséget hozta el, és mondhatom úgy, hogy magam döntöttem, elhagyom azt a pályát, (de nem, kirúgtak) amit évtizedek óta az életem volt és nagyon élveztem, sikeres, megbecsült ember voltam, de az utóbbi években már minden megszokott, egyhangú és egy vezetői kompetenciák hiányával bíró vezető miatt elviselhetetlen volt számomra. Így utólag elgondolva, több órás pszichológusi konzultáció és több életvezetési könyv elolvasása után tudom, hogy az első negatív alakalom után azonnal meg kellett volna akadályozni, hogy bárki is ok nélkül kritizálja a munkám, a hozzáállásom, az emberségem, a szakmai kompetenciáim, és lökjön egy olyan mély verembe, amit akkor még nem is gondoltam. Ez a bántalmazás olyan volt, mint a családon belüli erőszak. Szépen hozzászoktunk a mindennapos munkahelyi lelki zaklatáshoz, és napról napra egyre mélyebbre süllyedtünk az önbecsülés, önértékelés ingoványos talaján.
Szerencsémre voltak olyan emberek mellettem, akik hittel, támogatással, iránymutatással vissza tudtak vezetni arra az útra, amit mindig is jártam, csak most sokkal tudatosabban, lassabban, figyelmesebben és minden részletére, minden mozdulatára odafigyelve próbálom a mindennapjaimat megélni.
Igen minden pillanatot meg kell élnünk, mert így leszünk jó, értékes, hasznos és ERŐS emberek.
Életem, munkám során nagyon sok emberrel találkoztam, barátkoztam, szerelmes voltam, akik különböző vallású: katolikus, református, buddhista, muszlim, ideológiai: tagadó és elfogadó, párhuzamos dimenzióban, bogárban reinkarnáló, fényben újjászülető jövőt vizionáltak számomra.
Na, ebből a sokaságból, sokszínűségből kellet mazsoláznom, és kiválasztanom azt a pár számomra is fontos irányt, ami mindig is a jó, ésszerű és elfogadható fény felé vezetett.
Ezekből az útkeresésekből osztok meg jó pár gondolatot, irányt, történetet, hogy magam milyen eszement módon jártam végig azokat az utakat, dombokat, hegyeket, ami a mai énemhez, ahhoz az emberhez vezetett, aki vagyok.
