Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei

25/01/2023

Ne légy hülye... :)

S ti elhiszitek a kormányunk és az ellenzék mű hisztijét?! Komolyan... Figyu angyalom... Mikor ezek a csatorna patkány szökevények egymásnak megszavazzák a több millás fizetést. Luxus lakás, autó, nyaralás stb... Akkor szerinted ők utálják egymást?! Ne légy hülye.. Mindegy ki van hatalmon te csóró leszel... Ez a szavazás is már levan zsírozva ki nyerjen... X ide vagy X oda. A szavazatod semmit sem ér..

14/01/2023

04/09/2022

Zunder dokumentum

A Berlinben megjelenő Prizyv nevű orosz újság 1920. február 5-i száma egy érdekes, 1919. decemberi dátummal ellátott, héber nyelvű dokumentumot közölt, amely fényt derített
a zsidóság titkos szervezeteire Oroszországban: Az okiratot egy Zunder nevű halott zsidó zsebében találták, aki a 11. Mesterlövész-zászlóalj bolsevik parancsnoka volt. Teljes egészében a következőket tartalmazta:

TITKOS. – Az Izraelita Nemzetközi Liga fiókjainak képviselői számára.

Izrael Fiai!

Közeledik végső győzelmünk órája. A világ uralmának küszöbén állunk. Amiről korábban csak álmodhattunk, most közel került a megvalósuláshoz. Nem sokkal korábban gyengék és tehetetlenek voltuk, most pedig a világ katasztrófájának köszönhetően büszkén emelhetjük fel fejünket.

Mindamellett azonban óvatosaknak kell lennünk. Biztosra lehet mondani, hogy miután átmasíroztunklerombolt és legyengült oltárokon és trónokon, ugyanazon a kijelölt úton kell tovább haladnunk. Az idegen vallás és doktrínák tekintélyét nagyon sikeres
propagandával könyörtelen kritikának és gúnyolódásnak tettük ki. Megingattuk a kultúrát, a civilizáci￾ót, a hagyományokat és a keresztény nemzetek trónjait. Mindent megtettünk, hogy az orosz népet a zsidó
hatalom rabigájába hajtsuk, és végül térdre kénysze￾rítsük őket. Mindezeket majdnem teljes egészében véghezvittük, de ugyanakkor nagyon óvatosaknak kell lennünk, mert a fő ellenségünk az elnyomott Oroszország. Oroszország feletti győzelmünk, amelyet szellemi felsőbbrendűségünkkel értünk el, a jövőben egy új nemzedékkel ellenünk fordulhat. Oroszországot legyőztük és tönkretettük. Oroszország haláltusáját vívja lábunk alatt, de ne feledjétek – egy pillanatra sem –, hogy óvatosaknak kell lennünk. A szent törődés védelmünkért nem enged sem sajnálatot, sem könyörületet. Végre megpillanthatjuk az orosz nép kese￾rű, súlyos helyzetét, és láthatjuk őket könnyek között! Ezt a népet tehetetlen rabszolgákká alacsonyítottuk azáltal, hogy megfosztottuk őket tulajdonuktól és aranyuktól

Legyetek óvatosak és legyetek csendben! Nem ke￾gyelmezhetünk ellenségünknek. Véget kell vetnünk az orosz nép legjobb és vezető elemeinek, hogy a legyőzött Oroszország ne találhasson vezetőket! Ezáltal minden lehetőség megszűnik számukra, hogy ellenálljanak hatalmunknak. A munkások és parasztok között gyűlöletet és vitákat kell szítanunk. Háborúk és osztályharcok elpusztítanak minden kincset és kultú￾rát, amelyet a keresztények teremt***ek. De legyetek óvatosak, Izrael Fiai! Közel van győzelmünk, mert a politikai és gazdasági hatalmunk és befolyásunk a tömegekre gyorsan fejlődik. Felvásárolunk kormány kölcsönöket és aranyat, ezáltal irányító hatalmunk van a világ tőzsdéi fölött. A hatalom a kezünkben van de legyetek óvatosak- ne helyezzetek bizalmat áruló, sötét hatalmakba!

Bronstein (Trockij), Apfelbaum (Zinovijeff),
Rosenfeld (Kameneff), Steinberg –mindegyikük mint sokezernyi más, Izrael igaz fiai. Oroszországban a hatalmunk korlátlan. A városokban a népbiztosság és az élelmiszer-bizottság, a házbizottság, stb. a mi embereink kezében van. De ne hagyjátok, hogy a győzelem megrészegítsen benneteket. Legyetek óvatosak, elővigyázatosak, mert csak mi magunk védhetjük meg magunkat!

Ne feledjétek, hogy mi nem bízhatunk a Vörös Hadseregben, amely egy nap ellenünk fordulhat.

Izrael Fiai! A régóta vágyott győzelmünk órája
Oroszország fölött már közel van. Szilárdan vonjátok össze soraitokat! Tudassátok népünk nemzeti politikáját! Harcoljatok az örök eszmékért! Tartsátok az ősi törvények szentségét, melyeket a történelem ha￾gyott ránk! Védelmezzen és vezessen szellemünk és
tehetségünk!

Aláírás: az Izraelita Nemzetközi Liga Szentpétervári Fiókjának Központi Bizottsága.

03/09/2022

KGB dokumentuma

A KGB (Állambiztonsági Bizottság) akkori elődje, az MGB (Állambiztonsági Minisztérium) titkos, 45 pontból álló dokumentuma már megjelent korábban néhány magyar folyóiratban. Kötelességünknek éreztük azonban, hogy itt is közreadjuk, mert mind témája, mind stílusa és eredete kísértetiesen
hasonlít a Jegyzőkönyvekéhez. Az alábbiakban közölt titkos utasítások állítólag Lengyelországból jutottak el Magyarországra. Az eredeti orosz nyelvű változatot Boleslaw Bierut,* egykori lengyel köztársasági elnök dolgozószobájában találták meg, – aki mellesleg az MGB és a háború előtti NKVD (Belügyi Népbiztosság) lengyel ügynöke is volt. Habár az alapelvek csak Lengyelországra vonatkoznak, mégis könnyen párhuzamot lehet vonni az elmúlt évtizedek magyarországi történései és a "bennszülöttekre" vonatkozó használati utasítás között.

Moszkva, 2. 6. 1947.
(Szigorúan titkos)
K. AA/CC 113
Utasítás NK/003/47

1. A Nagykövetség épületeinek területén tilos a bennszülöttek soraiból általunk beszervezett informátorokat fogadni. Az ezekkel az emberekkel való találkozásokat egy erre kijelölt szolgálat szervezi, a találkozók
kizárólag nyilvános helyeken történhetnek. Az infor￾mációkat a nagykövetség veszi át különleges szolgálatunk közreműködése mellett. Bierut Boleslaw (Rury
Jezuickie) 1892-ben született Lublin mellett. Államférfi és kommunista pártvezér, akit Lengyelország Sztálinjának neveztek, miután főszerepet játszott a második világháború utáni hatalomátvételben. Bierut 1918-ban lépett be a kommunista pártba, és életét a kommunista eszmék hirdetésének szentelte. Lengyelországban, Bulgáriában, Csehszlovákiában és Ausztriában hirdette a kommunizmust. 1920. és 1930. között többször letartóztatták, és 1938-ban, a szabadulása után a Szovjetunióba ment. A háború nagy részét
ott élte át. 1943. végén visszatért Lengyelországba. Sztálin és a Vörös Hadsereg segítségével Bierut és elvtársai 1947-re megszabadultak az ellenzéktől, és
hozzáláttak a lengyel élet elszovjetesítéséhez. Bierut, Moszkva hű követője, aki 1945-től köztársasági elnök volt, közreműködött Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Munkáspárt főtitkára elmozdításában, és 1948-ban újjáalakította a pártot Lengyel Egyesült Munkáspárt néven. 1952-ben feladta elnöki posztját és miniszterelnök lett, de 1954-ben lemondott. 1956-ban halt meg
Moszkvában, a Szovjet Kommunista Párt 20. Kongresszusa idején, amikor Hruscsov előterjeszt***e a hí￾res "sztálini időszak bűncselekményei"-t.

2. Főként annak kell nagy figyelmet szentelni, hogy katonáink és a civil lakosság között semmiféle kapcsolat ne jöhessen létre. Megengedhetetlen, hogy tiszti kádereink a bennszülötteket azok lakásaiban
látogassák, szintén megengedhetetlen egyszerű sor￾katonák bennszülött nőkkel való érintkezése, megen￾gedhetetlen katonáink és a bennszülött lakosság, ka￾tonaság közötti kapcsolatteremtés.

3. Meggyorsítani azon bennszülöttek likvidálását, akik Lengyelország Kommunista Pártjával, a Lengyel Szocialista Párttal, az Interbrigadistákkal, a Lengyel Kommunista Ifjúsági Szövetséggel, a Hazai Hadse￾reggel, a parasztzászlóaljakkal és más társaságokkal
és szervezetekkel állnak kapcsolatban, amelyek nem a mi kezdeményezésünk folytán keletkeztek. Ennek az
ügynek az érdekében ki kell használni a fegyveres ellenzék jelenlétét.

4. Ügyelni kell arra, hogy minden fegyveres akcióban azok a katonák vegyenek részt, akik a Kosciuszkohadseregbe (a Szovjetunió területén a Vörös Hadsereg oldalán harcoló lengyel hadsereg) való belépésük előtt országunk (a Szovjetunió) területén tartózkod￾tak. És elérni teljes megsemmisítésüket.

5. Meg kell gyorsítani az összes párt egy szervezetbe történő egyesítését, ügyelve arra, hogy minden kulcs￾szerep olyan embereknek jusson, akik a különleges osztályunk szolgálatában állnak.

6. Egyesíteni kell az összes ifjúsági szervezetet, és járási vezetőktől felfelé a vezető helyekre különleges szolgálatunk által jóváhagyott embereket kell helyezni Még a végső egyesítés előtt likvidálni kell a cser￾készmozgalom ismert vezetőit.

7. Megszervezni és figyelni arra, hogy a pártkongresszusok küldöttei által megválasztott funkcionáriusok az előttük álló teljes időszakra ne tarthassák meg
mandátumaikat. A küldöttek semmi esetre sem hív￾hatnak össze vállalatok közötti gyűléseket. Ha nincs más megoldás, és ha egy ilyen gyűlést mindenképpen össze kell hívni, el kell távolítani azokat az embere￾ket, akik a koncepciók tervezésében és a követelések
felterjesztésében aktivitást fejtenek ki. Minden elkö￾vetkezendő kongresszusra új küldötteket kell válogat￾ni, csakis olyanokat, akiket különleges szolgálatunk szemel ki.

8. Különös figyelmet kell szentelni a szervezési képességekkel rendelkező és népszerűségre esélyes egyéneknek. Az ilyen embereket be kell szervezni, amenynyiben ellenállást tanúsítanak, nem engedni őket ma￾gasabb posztra.

9. Elintézni, hogy az állami alkalmazottak (a biztonsági szerveket és a bányaipart kivéve) alacsony fizetést kapjanak. Ez elsősorban az egészségügyet, a bíróságokat, a közművelődési szférát, valamint a vezető beosztásban dolgozókat érinti.

10. Minden kormányszervbe, valamint az üzemek többségébe különleges szolgálatunkkal együttműködő
egyéneket kell beépíteni. (A helyi közigazgatási szervek tudomása nélkül)

11. Különleges figyelmet kell szentelni annak, hogy a bennszülött sajtó ne közölje a hozzánk szállított áru mennyiségét és fajtáit. Úgyszintén nem szabad ezt üzletnek nevezni. Ügyelni kell arra is, hogy a sajtó kiemelten írjon a bennszülötteknek kiszállított árumennyiségéről. Emellett meg kell említeni, hogy ez az
árucsere-forgalom keretén belül történik.

12. Nyomást kell gyakorolni a bennszülött hivatalokra, hogy azon személyek, akik földet, parcellát, telket szereznek, ne arról kapjanak papírt, hogy tulajdono￾sok, hanem csak arról, hogy azt kiutalták.

13. A paraszti magángazdálkodással szemben olyan politikát kell folytatni, hogy a magángazdálkodás ráfizetéses legyen, esetleg minimális haszonnal járhasson. Ezután pedig el kell kezdeni vidéken a kollektivizálást. Amennyiben nagyobb ellenállás keletkezik,
csökkenteni kell a termelőeszközök kiosztását, és növelni az állami beszolgáltatási kötelezettségek kvótáit.
Ha mindez nem vezetne eredményre, meg kell szervezni, hogy a mezőgazdaság ne tudja fedezni az ország élelmiszer-ellátását, a hiányzó mennyiséget behozatallal kell pótolni.

14. Mindent megtenni annak érdekében, hogy a határozatok és rendeletek, legyenek azok jogi, gazdasági vagy szervezeti jellegűek, megfelelően pontatlanok legyenek.

15. Mindent elkövetni annak érdekében, hogy az egyes ügyek tárgyalásával egyszerre több komisszió, hivatal és intézmény foglalkozzon, de egyikük sem hozhat határozatot, mielőtt a többiekkel nem konzultált. (Kivételt képeznek a bányaipart érintő ügyek.)

16. Az üzemi önkormányzatok
semmiféleképpen sem fejthetnek ki hatást az üzem tevékenységére. Kizárólag a határozatok teljesítésén dolgozhatnak.

17. A szakszervezetek nem szegülhetnek ellen az igazgatóság utasításainak. A szakszervezeteket más feladatokkal kell elfoglalni, úgymint a vállalati üdültetések szervezése, a nyugdíj- és kölcsönkérelmek elbí￾rálása, kulturális és szórakoztató programok, kirán￾dulások szervezése, a hiánycikkek elosztásának meg￾szervezése, a politikai vezetés határozatainak és nézeteinek az igazolása.

18. Meg kell szervezni, hogy csak azokat a dolgozókat és vezetőket léptessék elő, akik a rájuk bízott feladatokat példamutatóan végrehajtják, és akik nem hajlamosak azon problémák analizálására, melyek túlérnek tevékenységük határain.

19. Azon bennszülöttek tevékenységéhez, aki párt- állami és gazdasági funkciókat viselnek, olyan feltételeket kell kialakítani, hogy azok alkalmazottaik szemében kompromittálják őket, és lehetetlenné tegyék visszatérésüket eredeti környezetükbe.

20. A bennszülött tiszti káderekre csak ott bízható felelős pozíció, ahol már el vannak helyezve különleges szolgálatunk emberei.

21. Minden fegyveres akció és éleslövészet alatt a lőszer mennyiségét fegyverre való tekintet nélkül állandóan szigorúan ellenőrizni kell.

22. Megfigyelés alatt kell tartani minden tudományos kutatóintézetet és laboratóriumot.

23. Nagy figyelmet kell szentelni a feltalálóknak és újítóknak valamint fejleszteni és támogatni tevékenységüket, de minden egyes találmányt következetesen fel kell jegyezni, a jelentés pedig a központba küldendő. Csak azon találmányok megvalósításához szabad
hozzájárulni, melyek a bányaiparban hasznosíthatók, valamint azokat, melyek különleges utasításainkban
vannak feltüntetve. Nem valósíthatók meg azok a találmányok, amelyek a termelés növelését, ezzel párhuzamban pedig nyersanyagtermelés és nyersanyag￾bányászat visszaesését eredményeznék vagy akadályoznák a határozatok teljesítését. Ha egy találmány
már ismertté vált, meg kell szervezni unnak külföldre való eladását. A találmány értékéről és leírásáról szóló dokumentumok közlése megengedhetetlen.

24. Az egyes szállítmányok pontosságában zavarokat kell előidézni. (Kivéve az NK 552-46. Számú utasításban szereplő szállítmányokat.)

25. Az üzemekben kezdeményezni kell a különböző problémafelvető és szakmai értekezletek összehívását, feljegyezni az ott elhangzott javaslatokat, észrevétele￾ket és azok szerzőit.

26. Népszerűsíteni kell a dolgozókkal folytatott beszélgetéseket, melyek időszerű termelési témákkal foglalkoznak, valamint olyan beszélgetéseket, melyeken helyet kap a múlt és a helyi problémák bírálata.
Nem szabad megengedni azonban a bírált jelenségek okainak megszüntetését.

27. A bennszülött vezetés nyilvános fellépései lehetnek nemzeti és történelmi színezetűek, de azok nem vezethetnek a nemzet egységéhez.

28. Figyelni kell arra, nehogy az újjáépítés alatt álló vagy az újonnan felépített városokban és lakótelepeken léteznek-e olyan vízvezetékrendszerek, melyek nincsenek rákötve a fő vízhálózati rendszerre. A régi, nem bekötött vízvezetékeket és az utcai kutakat szisztematikusan fel kell számolni.

29. Az ipari objektumok rekonstrukciója és építése során ügyelni kell arra, hogy az ipari hulladék azon folyókba legyen irányítva, ivóvíztartalékként szolgálhatnak

30. Az újjáépített városok és az új lakótelepek lakásaiban nem lehetnek többlethelyiségek, melyekben hosszabb időre háziállatokat lehetne tartani vagy nagyobb mennyiségű élelmiszer-tartalékot felhalmozni.

31. A magántulajdonban lévő termelővállalatok és az iparosok csak olyan alapanyagokat és berendezéseket kaphassanak, amelyek meggátolják a jó minőségű
áruk előállítását. Ezen termékek árai magasabbak legyenek, mint az állami vállalatok hasonló termékei.

32. Elő kell idézni a hivatali adminisztráció minden szinten történő maximális terebélyesedését. Megengedhető az adminisztratív szervek bírálata, de semmiképpen sem engedhető meg számbeli megfogyatkozásuk és normális működésük sem.

33. Ügyelni kell minden gyártási tervre a bányaiparban, valamint a megfelelő instrukciókkal megjelölt vállalatokban. Meggátolni a belföldi piac ellátását.

34. Különös figyelmet kell szentelni az egyházaknak. A kulturális-nevelőmunkát úgy irányítani, hogy általános ellenszenv alakuljon ki ezen intézmények ellen.
Figyelni és ellenőrizni az egyházi nyomdákat, levéltárakat, a prédikációkat, az énekeket, a vallásoktatás tartalmát, de még a temetési szertartásokat is.

35. Az alap- illetve szakiskolákból, de különösen a közép- és főiskolákból el kell távolítani azokat a tanítókat, akik köztekintélynek és népszerűségnek ör￾vendenek. Helyüket kinevezett emberekkel kell feltölteni. Megszüntetni a tantárgyak közötti különbségeket, korlátozni a forrásmunkák kiadását, és a középiskolákban beszüntetni a latin és az ógörög nyelv, az általános filozófia, a logika és a genetika oktatását. A történelem oktatásában nem szabad megemlíteni,
hogy melyik uralkodó szolgálta vagy akarta szolgálni az ország javát, hanem rá kell mutatni a királyok zsarnokságára és az elnyomott nép harcára. A szakiskolákban be kell vezetni a szűk specializációkat.

36. Inspirálni kell olyan állami művészeti és sportrendezvények megrendezését, amelyek a bennszülöttek harcát ünneplik a (az oroszokat kivéve, különösen a német) megszállókkal szemben, s melyek a szocia￾lizmusért vívott harcot hirdetik.

37. A helyi kiadványokban nem engedhető meg azon bennszülöttekről szóló művek megjelenése, akik a for￾radalomig és a második világháború alatt nálunk él￾tek.

38. Ha létrejön egy olyanjellegű szervezet, amelyik ugyan támogatná az országunkkal való szövetséget, de ugyanakkor szorgalmazná a hivatalos vezetés gazdasági tevékenységének ellenőrzését, azonnal be kell indítani ellene nacionalizmus és sovinizmus vádjával
egy rágalomhadjáratot. Ezt a következőképpen kell csinálni: emlékhelyeink megszégyenítése, temetőink megrongálása, nemzetünk és kultúránk befeketítését. hirdető, és a velük kötött egyezmények értelmét kétségbe vonó röplapok kiadása. A propagandamunkába
be kell vonni a bennszülötteket, és kihasználni a velük szemben létező gyűlöletet.

39. Gondoskodni a hidak, utak és az összekötő￾hálózat kiépítéséről és felújításáról, hogy egy szüksé￾ges katonai intervenció esetén gyorsan és minden ol￾dalról elérhető legyen az ellenállás helyszíne vagy az
ellenzéki erők összpontosításának helye.

40. Odafigyelni arra, hogy a politikai ellenzék képviselőit lecsukják. Megdolgozni azokat az ellenzékieket, akik a bennszülött lakosság tekintélyét élvezik. Az úgynevezett véletlen események során, mielőtt mégbetörnének a köztudatba, likvidálni vagy köztörvé￾nyes kihágás vádjával bezárni őket.

41. Meg kell gátolni a politikai perekben elítélt sze￾mélyek rehabilitációját. Amennyiben ez a rehabilitá￾ció elkerülhetetlen, csak azzal a feltétellel lehetséges ezt megtenni, hogy az eset bírói műhibának minősül, nem lesz perújrafelvétel, valamint a hibás ítélet oko￾zói (bírák, tanúk, vádlók és informátorok) nem lesznek beidézve.

42. Azokat a párt által kinevezett vezetőket, akik tevé￾kenységükkel károkat okoztak vagy az alkalmazottak elégedetlenségét idézték elő, állítsák bíróság elé. Drasztikus esetekben vissza kell hívni őket funkció￾jukból, más hasonló vagy magasabb szintű pozíciók￾ba helyezni őket. Végső esetben vezető állásba kell tenni őket, és a későbbi változások idejére kádertar￾talékként számolni velük.

43. Nyilvánosságra kell hozni azoknak a vezető pozí￾ciókban dolgozó személyeknek pereit (elsősorba a hadügyben, minisztériumokban, főbb hivatalokban, iskolaügyben dolgozókról van szó), akiket népellenes,
szocializmusellenes és az iparosítást ellenőrző tevé￾kenységgel vádolnak. Ez a dolgozó tömegek figyelmét felkelti.

44. A munkahelyeken gondoskodni kell a különböző funkciókban dolgozó emberek leváltásáról, és a legkisebb szakértelemmel rendelkező iskolázatlan munkásokkal helyettesíteni őket.

45. Meg kell szervezni, hogy a főiskolákra a legalacsonyabb társadalmi rétegekből származók kerüljenek be elsősorban, akiknek nem érdekük szakértelmük
növelése, csupán a diploma megszerzése

24/08/2022

Előszó

Az 1974-ben, Londonban kiadott magyar nyelvű változathoz(részletek)

Alig van a világon még egy könyv, amelyről annyit beszéltek volna, amelyre annyit
hivatkoztak volna, amelyből annyit idéztek volna , mint a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei címen
ismeretes mű. Nem valószínű, hogy akad európai kultúrember, aki ezt a nevet: "Cion bölcseinek
jegyzőkönyvei" ne hallotta volna.
És mégis, ha utánaérdeklődünk, hogy mi is ez a Jegyzőkönyv, ki olvasta azt, alig pár ember
akad, akinek kezéhez ez a rendkívül érdekes és megdöbbentő dokumentum eljutott volna. Annak
ellenére, hogy a könyv több mint 30 nyelven megjelent, s így többszázezer példányban kellene,
hogy közkézen forogjon, alig szerezhető be, mert akármilyen nagy példányszámban jelennek is meg
a kiadványok, a könyveket még a III. Birodalomban is napok alatt felvásárolták a titokzatos kezek

A magyar olvasóközönség tájékoztatására kötelességünknek tartottuk, hogy ezt a művet most
magyar nyelven is megjelentessük. Bár a mű magyarul már régebben is megjelent, a kiadás mégis a
legnagyobb könyvritkaságok közé tartozik.. (Az egyik változat szerint) az orosz rendőrség 1901-
ben, egy zsidó házban tartott házkutatás alkalmával nagyobb, héber nyelven fogalmazott kéziratot
talált. A kéziratot a rendőrség azonnal átadta Szergej Nyil (Nilus) professzornak, az ismert
orientalistának, aki vállalta a fordítást. A kézirat tartalmát az orosz kormány oly megdöbbentőnek
találta, hogy a fordításból jónéhány példányt a külföldi államok rendelkezésére bocsátott. Így kapott
a fordításból egy példányt a brit kormány is, amit megőrzésre átadott a brit Állami Múzeumnak,
ahol a kéziratot 1906. augusztus 10-én vették fel a könyvtár nyilvántartásába (...)

Nyil professzor fordítása könyv formájában is megjelent a Szentpétervár melletti Szent
Szergej kolostor nyomdájában, 1902-ben. 1905-ben még két kiadás jelent meg a könyvből.
Ugyanebben az évben - a kiadó megjelölése nélkül - Szentpétervárott még egy kiadás jelent meg a
Jegyzőkönyvekből, amelyet Gottfried zur Beeknek sikerült megszereznie, és ezt a kiadást fordította
németre. 1907-ben a szentpétervári süketnémák intézete nyomásában és G. Butmi orosz orientalista
feldolgozásában jelent meg a Jegyzőkönyvek 4. kiadása, amelyet Beek ugyancsak felhasznált a
német fordításhoz. Nyíl tanár fordítása is megjelent újra 191 1-ben, a Szent Szergej kolostor
nyomásában, amelyet Beek ugyancsak felhasznált. Ezt a kiadást is gyorsan felvásárolták, így Nyil
1917-ben újra kinyomtatta a könyvét. 1917. február 28-án, az orosz szabadkőműves páholyok a
francia és angol páholytestvérek segítségével kirobbantották az orosz bolsevista forradalmat és
megbuktatták a cárizmust. Az államvezetést Lwow herceg vette át, maga is ismert szabadkőműves.
Nyil könyvét március 3-án akarták továbbítani a könyvkereskedések részére. A köteteket már
berakták egy tehervagonba, amikor fegyveres forradalmárok rohanták meg a pályaudvart, feltörték a
vagont, a könyveket kiszórták és az utolsó példányokig megsemmisítették. Miután csak nagy rakás
hamu maradt vissza a könyvekből, anélkül, hogy bármihez hozzányúltak volna, bármit raboltak
volna, eltávoztak. Vagyis kétségtelen, hogy egyetlen feladatuk a könyvek megsemmisítése volt.
Amint pedig Kerenszkij vette át a kormányt, azonnal rendeletileg koboztatta el még a magánkézben
lévő könyveket is

Hasonlóképpen ismerteti a Jegyzőkönyvek keletkezését Victor E. Marsden, "Cion bölcseinek
jegyzőkönyvei"-nek angol fordítója is, aki annak orosz kiadását még oroszországi tartózkodása alatt
ismerte meg. (Marsden a londoni Morning Post oroszországi tudósítója volt, a szerk. ) A
forradalmárok, akik tudták, hogy Marsden már évek óta foglalkozik a Jegyzőkönyvek angolra
fordításának gondolatával, a forradalom első napjaiban elfogták, a Péter-Pál börtönbe szállították,
ahonnan azonban sikerült kalandos körülmények között megszöknie. Ő, miután a már megjelent
orosz kiadásokból egyet sem tudott magával hozni, az Állami Múzeumban lévő s az orosz kormány
által hivatalosan az angol kormány részére 1901-ben eljuttatott kéziratot fordította angolra. (A
magyar fordítás is ez alapján készült. Sajnos a fordító neve a könyvben nincs feltüntetve, így azt mi sem tudjuk közreadni, a szerk.)

Az 1922-ben kiadott angol nyelvű változathoz

Magukról a Jegyzőkönyvekről nem kell sok szót ejteni bevezetés gyanánt. 1905-ben Szergej
Nyil jelent***e meg a 24 jegyzőkönyvet tartalmazó könyvet. Egy példány a British Múzeum
tulajdonában van. A könyvön pecsét mutatja a nyilvántartásba vétel dátumát: 1906. augusztus 10.
Oroszországban a Kerenszkij rezsim idején az összes fellelhető példányt megsemmisítették, utódai
pedig azonnal végrehajtandó haláÍbüntetéssel sújtottak mindenkit, akinek ez a könyv a birtokában
volt. Ez már önmagában is elegendő bizonyítékot szolgáltat arra nézve, hogy a Jegyzőkönyvek
valódiak. Természetesen zsidó kiadványok cáfolják valódiságát, ami arra enged következtetni, hogy
Nyil professzor esetleg maga ötlötte ki és foglalta össze az egészet saját céljai érdekében. Mr. Henry
Ford, egy 1921. február 17-én, a New York-i World-ben megjelent interjúban a "Cion bölcseinek
jegyzőkönyvei"-ről tömören és meggyőzően kifejt***e: "Az egyetlen nyilatkozat, amit a
Jegyzőkönyvekről hajlandó vagyok közzétenni az, hogy ezek összhangban vannak a
fejleményekkel. Tizenhat évesek, és mindvégig összhangban voltak a világhelyzettel egészen
mostanáig. Most is összhangban vannak."
Csakugyan összhangban vannak! A Jegyzőkönyvek tartalma Cion uralkodóinak legbensőbb
körei ben elhangzott beszédét tárja az olvasó elé. Feltárja a zsidó nemzet több évszázados közös
működési tervét, melyet maguk a bölcsek mindig korszerűsítenek. A terv egyes részei vagy
kivonatai, mint a bölcsek titkai, az évszázadok alatt többször is kiszivárogtak. A zsidóknak az az
állítása, hogy a Jegyzőkönyvek hamisak, már önmagában is valódiságuk beismerése, mert az
okmányok tartalmát sohasem próbálják cáfolni, sőt, a leírtak és a beteljesedések között az
összefüggés túlságosan szembeszökő ahhoz, hogy azokat mellőzzük, vagy hogy elbagatelizáljuk.
Ezt a zsidók is jól tudják és ezért kerülik a szembesítést.
Hol tartották az összejövetelt és kik hirdették ki a Jegyzőkönyveket? Ezekre a kérdésekre a
válasz egy bizonyos fokig feltevésen alapszik, de nagy a valószínűsége annak, hogy 1897-ben,
Bázelben, az első cionista kongresszuson tették őket közzé, Theodor Herzl, a modern cionizmus
atyjának elnöksége alatt.
Vannak-e közvetett bizonyítékok minderre?
Igen, és ez a bizonyíték nagyon meglepő. Nemrégiben jelent meg Herzl "Naplók" című kötete,
amelyből lefordított részletek jelentek meg a "Jewish Chronicle" 1922. július 14-i számában. Herzl
beszámol az 1895-ben tett első angliai látogatásáról és ott a Goldsmid ezredessel folytatott
beszélgetéséről. Goldsmid keresztényként nevelkedett zsidó, az angol hadsereg tisztje, és szíve
szerint örök zsidó nacionalista. Goldsmid azt javasolta Herzl-nek, hogy az angol arisztokrácia
kisajátításának és hatalma megsemmisítésének - ezáltal az angol nép kiszolgáltatottságának -
legjobb módja az, ha aránytalanul magas adókat vetnek ki a birtokokra. Herzl szerint ez kíváló ötlet
volt, és a Hatodik jegyzőkönyvben határozott utasítások vannak erre vonatkozólag! Az 1906-os
angliai választás "liberális" győzelme, amely lényegében zsidó győzelem, a bölcsek számára
lehetővé t***e, hogy birtokadózási politikájukat megvalósítsák. Következésképp az angol
arisztokráciának két lehetősége maradt: vagy eladják birtokaikat a zsidóknak, vagy gyermekeiket
zsidókkal házasítják össze. Herzl "Naplók" című kötetének feljebb említett példája fölöttébb
jelentős bizonyítékkal szolgál arra, hogy létezik egy zsidó világösszeesküvés és hogy a
Jegyzőkönyvek valódiak. Az intelligens olvasó a jelenlegi történelem ismereteiből és saját
tapasztalataiból is megerősítheti minden sorának valódiságát. Ennek fényében tanulmányozhatja ezt
az embertelen dokumentumot.

Kik azok a bölcsek?

Tulajdonképpen kik is azokazok a bölcsek?
Tulajdonképpen kik is azok a Cion bölcsei, kérdezhetnénk? Kijelentéseiket maguk a zsidók
úgy hirdetik egymás között, mint keresztények az evangéliumot.
Van egy másik nagyon jelentős körülmény. Dr. Weizmann, Herzl jelenlegi utóda, mint a
cionista mozgalom vezére, 1920. október 6-án, Hertz főrabbi tiszteletére adott búcsúztató banketten
idézett a Jegyzőkönyvekből. A főrabbi birodalmi körútra indult - ez Őfelsége, a Walesi Herceg
birodalmi körútjának afféle zsidó változata. Dr. Weizmann a bölcsektől származó következő
idézetet mondta: "A jóságos oltalom, melyet Isten a zsidók javára cselekedett az, hogy az egész
világon szétszórta őket." (Jewish Guardian, 1920. Október 8.) Vessük ezt össze a Tizenegyedik
jegyzőkönyv utolsó előtti bekezdésével: "Isten a szétszórtság ajándékát adta nekünk, az Ő
Kiválasztott Népének, s éppen ez, amit mindenki gyengeségünknek tart, bizonyult legfőbb
erőnknek, mely most az egész világ feletti uralom küszöbére vezetett bennünket." A figyelemre
méltó összefüggés bizonyít néhány dolgot. Bebizonyítja, hogy a bölcsek léteznek. Bebizonyítja,
hogy Dr. Weizmann mindent tud róluk. Bebizonyítja, hogy a "haza" utáni vágy Palesztinában csak
álca, a zsidók valódi céljainak elenyésző része. Bebizonyítja, hogy a világ zsidósága nem
szándékozik Palesztinába, vagy más, különálló országba települni. Az a mondás, hogy "jövőre
Jeruzsálemben" találkoznak, csupán a jellegzetes látszatkeltésük megnyilvánulása. Ez azt is
szemlélteti, hogy a zsidók veszélyt jelentenek a világra és az árja faj ki kell, hogy telepítse őket
véglegesen Európából.

Hogy hívják a bölcseket?

Hogy hívják őket? Ezt a titkot még nem tárták fel. Ők alkotják a Láthatatlan Kezet. Ők nem a
"Képviselők Bizottsága" (az angol zsidó parlament), vagy az "Egyetemes Izraelita Szövetség",
amely Párizsban székel. De a néhai Walther Rathenau, az Allgemeiner Electricitaets Gesellschaft￾tól, némi fényt vetett a tárgyra és kétségtelen, hogy ismerte a nevüket. Minden valószínűséggel ő
maga is az egyik fővezér volt. A Wiener Freie Presse 1912. december 24-i számában ezt mondja:
"Háromszáz (természetesen zsidó) férfi - akik mindegyike ismeri a másikat - kormányozza az
európai kontinens sorsát, és utódaikat a saját körükből választják:' Tehát a bölcsek ennek a - nem
három, hanem - háromszáz istennek az általános tisztjei.

Magyarázatok

1. A Harmadik jegyzőkönyv a judaizmus Jelképes Kígyójára való utalással kezdődik. A
Jegyzőkönyvek 1905-ös kiadásának utószavában Nyil a jelképpel kapcsolatban a következő érdekes
beszámolót adja: "A titkos zsidó cionizmus feljegyzései szerint Salamon és más zsidó bölcsek már
i. e. 929-ben, elméletben kidolgozták Cion békés világhódító tervét.
2. A történelem folyamán részleteiben tovább dolgozták a tervet olyan emberek, akik
következésképpen be voltak avatva az ügybe. Ezek a bölcs emberek úgy döntöttek, hogy békés
eszközökkel meg-hódítják a világot Cion számára - a Jelképes Kígyó ravaszságával, amelynek a feje
a zsidó közigazgatás tervébe beavatottakat jelképezte, a teste pedig a zsidó népet. A közigazgatást
mindig titokban tartották, még magától a zsidó néptől is. Ahogy a Kígyó behatolt a nemzetek
szívébe, aláásta és elnyelte ezeknek az államoknak a hatalmát. A jövendölés szerint a Kígyó be kell,
hogy fejezze munkáját, szigorúan ragaszkodva a tervhez, amíg a pályát be nem zárja és a fej vissza
nem tér Cionhoz. Ez azt jelenti, hogy a Kígyó bekeríti Európát és Európa megbékjózásának
segítségével bekeríti az egész világot. Ezt úgy kell véghezvinni, hogy minden eszközzel
gazdaságilag kell leigázni az országokat. A Kígyó feje csak akkor térhet vissza Cionhoz, miután
Európa összes szuverén államát tönkretették, amely azt jelenti, hogy gazdasági válságokkal és
nagybani pusztítással lelkileg demoralizálják és erkölcsileg megrontják az embereket. Ehhez zsidó
nőket is bevetnek, akik úgy mutatkoznak, mint francia, olasz, stb. nők. Ők a. szabadosság
legbiztosabb terjesztői a nemzetek vezető rétegeinek életében. (A Bill Clinton-Monica Lewinsky
affér tökéletes példája ennek, a szerk.)
A Jelképes Kígyó pályájának térképe a következő: Európában az első lépcsőfokot i. e. 429-
ben, Görögországban tették meg, ahol Periklész idején a Kígyó az ország hatalmát kezdte
kóstolgatni. A második lépcsőfokot Rómában érték el, Augustus császár idején, i. e. 69-ben. A
harmadikat Madridban, V Károly idején, 1552-ben, a negyediket Párizsban, XVI. Lajos idején, kb.
1790-ben, az ötödiket Londonban, 1814-től kezdődően (Napóleon bukásától). A hatodikat
Berlinben, 1871-ben, a francia-porosz háború idején. A hetediket Szentpétervárott, amely fölé a
Kígyó fejét rajzolták, 1881-es dátummal. Mindezen államok alkotmánya, amelyeken a Kígyó
áthaladt, alapjaiban megrázkódott. Ez alól még Németország sem volt kivétel, a látszólagos
hatalmával. Németországot és Angliát gazdaságilag megkímélték, de ez csak addig tart, amíg
Oroszország elfoglalását véghez nem viszik, melynek érdekében jelenleg (1905.) minden
erőfeszítést megtesznek. A Kígyó további pályáját nem mutatja a térkép, de a nyílak arra mutatnak,
hogy a következő célpont Moszkva, Kijev és Odessza lesz. Mára már közismert, hogy ezek a
városok alkotják a harcias zsidó faj központjait. Konstantinápolyt úgy mutatja a térkép, mint a
Kígyó utolsó lépcsőfokát, mielőtt eléri Jeruzsálemet. (Ezt a térképet évekkel a törökországi ifjútörök
- vagyis zsidó - forradalom kitörése előtt készítették.)"
3. A "gój" kifejezés szószerint tisztátalant jelent héberül. Ezt a szót használja a héber
köznyelv és a. Jegyzőkönyvek a nemzsidók megjelölésére. Ez a sértő és megalázó kifejezés feltárja a judaizmus legbensőbb lelkületét.