A hitélet bázisát a diósgyőri református egyházközség biztosította egészen 19o8-ig, amikor az egyházközség kettészakadt. Többen összefogtak és a vasgyártelepen leányegyházat majd önálló egyházközséget szerveztek. A m.kir. Vas,- és acélgyár támogatta törekvéseiket s a leányiskola dísztermét engedte át imateremnek.
A református leányegyház megalapításában és sorsának intézésében vezető szerepet vállalt Zsiros Lajos vasgyári felügyelő egyházi gondnok valamint Allender Henrik gyárigazgató. Az önálló lelkészséggé alakult vasgyári gyülekezetben erőteljes mozgalom indult meg egy új templom építése érdekében. A hívek már az I. világháború előtt el kezdték a gyűjtést és a Diósgyőri Újság 1914. december 24-i száma már arról tájékoztat, hogy:
A vasgyárban élő ref. vallású lakosság körében bizonyára nagy örömet fog kelteni az a hír, amely arról szól, hogy a vasgyártelepen református templom fog épülni.
1917. december 8-i számában már arról ír, hogy:
Az engedély leérkeztét a napokban várják, s úgy tervezik, hogy a templom alapkőletétele karácsony első napján fog megtörténni.
A híveknek a remélttel szemben kb. egy évtizedet kellett várni templomára.
A templomra gyűjtött 3o ooo aranykoronát elnyelte a világ-háború. 1925-ben egymillió papírkorona, néhány dollár és féltve őrzött ajándék aranypénz volt az egyház vagyona. Az imaórákon 1,83o.ooo korona gyűlt össze, míg 1925-ben egy presbiteri gyűlésen egyszerre 49,6oo.ooo koronát ajánlottak fel a jelenlévők. A Nőegylet is csaknem az egész vagyonát,15 millió koronát adta erre a célra....Zsoldos István gyárfőnök is támogatására sietett az akciónak, Dezseőffy Aurél dr. államtitkár 1o milliós segélyt és 1oo milliós kölcsönt eszközölt ki. Diósgyőrközség Ligethy Béla főjegyző közbenjárására 15o milliós segélyt szavazott meg. A kultuszkormány és a földművelésügyi minisztérium is, nehezen bár, de segítségére volt az egyháznak.
A gyülekezet új lelkésze Nádházy Bertalan alig egy év alatt valóra váltotta a jóindulatú szándékot. Így a templom építése a hívek a kormány, a gyár valamint a község támogatásával 1926. október 1o.-én megkezdődött és 1928. november 3.-án szentelte fel Balthazár Dezső a tiszántúli egyházkerület püspöke.
A templomot Almási Balogh Lóránd tervezte. Az iratokból nem derül ki, hogy pályázat útján vagy egyéni megbízás, személyes ismeretség alapján kapta-e meg a tervező a megbízást. A választ a kérdésre „ A gázgyári kolónia” c. könyv alapján lehet feltételezni. Az Almási Balogh Lóránd által tervezett Óbudai gázgyári kolónián az 191o-es években kivitelezőként dolgozó Dávid János és fia cég ajánlhatta a református egyháznak a budapesti tervezőt.
A 28 méter magas torony 1927-ben lett készen. A harangot Rácz Károly hentes adományozta az egyháznak. Az orgonát Rieger Ottó-, a központi fűtést Zsiros Károly gépészmérnök építette. A templomhajó oikosz tetőszerkezettel készült, amely alatt 13 méter magas belső tér alakult ki. A tetőszerkezetet Trautmann Rezső és Fia ²ojkos²- tető vállalata készítette. A berendezés a vasgyár asztalos üzemének érdeme.
A templomhoz 1931-ben gyülekezeti ház épült. A gyár 1952-ben elvette az 1926-ban örök használatra kapott templom melletti parókiát. A templom tetőszerkezete 1956-ban beszakadt. A gyülekezetet súlyos próbatétel elé állította a beszakadt tetőszerkezet javítása. Gulyás László építész tervei és irányítása alapján a beszakadt tetőszerkezetet acél rácsos tartó szerkezettel támasztják alá. A kivitelező Sári István és Tóth László volt, akik 1959-ben fejezték be a templomtető javítását. 1973-74.-ben a templom állapota újabb áldozat elé állította a gyülekezetet. Az épület többször megrongálódott és rossz állapotú szerkezetei miatt teljes felújításra szorult, amit a templom 5o éves évfordulójára végeztek el. A terveket Márkus György készítette.
A templom a kolónia É-K-i szélén a tiszti lakóházak szomszédságában a gyár bejáratánál épült hosszhajós kialakítással. A római katolikus és az evangélikus templomtól eltérően nem tégla, hanem vakolt homlokzati kialakítású. Stílusa neobarokk, ami szerkezeti kialakításában már jobban kihasználja a technika akkori vívmányait.
(Részletek Olajos Csaba tanulmányából)
