19/09/2024
☺️ Az jár a fejemben, hogy annyira gyorsan mennek a hetek. És az is jár a fejemben, hogy mennyire szeretem az írásait, mert jellegzetes stílusában keveri a hétköznapi történéseket filozófiai kérdésekkel és érzelmi mélységekkel, miközben finom humorral és öniróniával ábrázolja az emberi létezést.
👉Legyen ez a nap verse.
Kukorelly Endre:
Fuite de centaures
„La gigantesque horreur de l’ombre Herculéenne”
José-Maria de Heredia
Szerb Antal emlékének
Kentaurok menekülnek fejvesztve, egymást tiporva,
épphogy fejüket el nem veszítve, a zöld ég-
bolt alatt, a lejtőn lefelé, ez megtorpan, hátrafordul, fölbukik amaz, fölállna még,
mindenki minden mást tapos, tapossa a másikat a porba,
mert tudják, hogy Héraklész az, hogy Héraklész jön, ő az, aki
eljön, zúdul utánuk, mint egy hím oroszlán bűze-mocska,
az isten vagy majdnem az, valaki,
ő lett végleg rájuk kiosztva,
Herkules árnya – ahogyan egykor Koszto-
lányi fordította – már egészen a menekülőkre terül,
mint vérben ázott, vértől átitatott, vérből szőtt posztó,
a sarkukban jár, mély árnyék, lecsap rájuk, elébük kerül,
fölkel ez itt, csúszik, rohan, elesik, ele-
ge van, mégis mintha újra négykézlábra állna,
kapaszkodik a másikba, aki nincs vele,
megragadja a vállát, mert ott van annak a másiknak a válla,
bűzlik az egész, fa és állat, a hold ragyog, bevilágít
rossz rosszat és jó jót, ezt a szép, őrült, vad és süket
rohanást, az oromsziklát, az erdő fáit,
és elér mindent. Eléri mindegyiküket,
ne számold. Számolj vele. Számolj el vele.
Akit elér, elalszik. Aki elalszik, az meghal.
Túl sok halott. És az is lehet, hogy eleve
mindenkit ismersz már. Akkor számolj el magaddal.