08/09/2023
Kedvenc mondat:
"Miközben sorban állnak, Henry azon tűnődik, hogy a lányhoz hasonló emberek stílusosan születnek-e, vagy pusztán elég fegyelmezettek ahhoz, hogy mindennap összerakják magukat."
Ezt a kis-nagy könyvet a moly.hu-n létrehozott utazó könyvként kaptam meg, 30 napra. 😍
Nagyon szimpatikus a kedvezményezés nekem, még 2022. márciusában jelentkeztem rá, és annyira megtetszett, hogy magam is szívesen elindítanék ilyesmit. Amennyiben tetszik nektek ez az ötlet, jelezzetek, ti részt vennétek-e benne 😊
Nagyon fájdalmas ez a könyv nekem. Nagy fáj Addie élete a lelkemnek, a sok szenvedés, gyönyörű érzések és mégis irgalmat nem ismerő történések.
Nem akartam, hogy véget érjen, közben pedig habzsoltam az oldalakat, hogy tudjam, mi fog történni.
Addie élete nagyon régen kezdődött, és nagyon most ér sem ér még véget, közel háromszáz évet ölel fel egy húszon éves lány élete. Ebben a történetben pedig az átok legrosszabb része az, hogy mindenki elfelejteni. Elalszol, vagy kilépsz az ajtón, és ki ez a lány? Hogy került ide? Sokat ittam, beszökött, meg akar lopni?
Ezekkel a vádakkal olyan fájdalmat lehet okozni, ami háromszáz év alatt sem tűnik el. Majd egyszer valaki kiejti a száján, hogy
emlékszem rád.
Addie élete fenekestül felfordul ettől a mondattól, egy csapásra eljön az, amire vágyott mindig is. Majd utána megint hasra esik.
Addie tipikusan az a karakter, akit szeretnék magamhoz ölelni és megvigasztalni, pontosan ezért meleg szívvel ajánlom nektek ezt a regényt, nem szabad megijedni az oldalak számától benne! Elrepül. 🕊️