Nelles-Institut Transylvania

16/08/2024

𝐀𝐋𝐀𝐏𝐊𝐄́𝐏𝐙𝐄́𝐒, 𝐀́𝐋𝐋𝐢́𝐓𝐀́𝐒𝐎𝐊, 𝐅𝐑𝐈𝐒𝐒𝐢́𝐓𝐄́𝐒:
Tavalyelőtt valaki megkérdezte, hogy ő végezhetne-e két alapképzést egyszerre, a román meg a magyar nyelvűt. Akkor nemet mondtam, amit nem bántam meg, mert szerintem annak, aki kérdezte, jót tett, hogy nem halmozta el magát képzésekkel. Viszont most valaki olyan kérdezte meg, hogy jöhet-e a most zajló, erdélyi képzés két moduljára, aki már elvégezte pár éve az alapképzést, és igent mondtam. Tehát ha szeretnél ismét intenzívebben kapcsolódni az állítási munkához, de most nem végzed a főképzést, az alapképzést viszont már elvégezted, jöhetsz alapképzés modulokra, és akkor neked lebontom az árat modulra és adok egy kis kedvezményt is.

A legközelebbi, amibe be lehet csatlakozni, annak, aki még nem végzett képzést az egész képzésre, aki már elvégezte az alapképzést csak egy vagy két modulra, ha szeretné, az az 𝐄𝐫𝐝𝐞́𝐥𝐲𝐛𝐞𝐧 𝐤𝐞́𝐭 𝐡𝐞𝐥𝐲𝐬𝐳𝐢́𝐧𝐞𝐧 𝐳𝐚𝐣𝐥𝐨́ 𝐚𝐥𝐚𝐩𝐤𝐞́𝐩𝐳𝐞́𝐬.

A következő Budapesten lesz, ott még két modul van a mostani alapképzésből, október 11-14, január 17-20.

Aki 𝐚́𝐥𝐥𝐢́𝐭𝐚́𝐬𝐨𝐤𝐫𝐚 szeretne jönni, azokat várom:

Csíkszeredába szept 7, nov 23
Budapestre okt 12
Sepsiszentgyörgyre nov 2
Székelyudvarhelyre nov 3
Kolozsvárra nov 16

06/08/2024

Keresés és kiábrándulás, írtam a Nelles Institut Transylvania nyári akadémiára, 2024
A német Enttäuschung szó vezetett vissza a mi kiábrándulás szavunkhoz. Néha egy másik nyelvre van szükségünk ahhoz, hogy távolság teremtődjék a mi szavainkkal és jelentéseikkel. Kinek jutna eszébe a kiábrándulásra mint valami nagy áldásra tekinteni? Várni, vágyni azt és, amikor megtörténik, mint legfőbb jót ünnepelni? A kiábrándulás az átlag szóhasználatban a levertséggel, frusztráltsággal, csalódottsággal egyenértékű. Van egy vonatkozása, ami a kiábrándultat feljogosítja a dühre: a be nem váltódott ígéret. Az ígéret projekciónk a mozgás és fejlődés elengedhetetlen eleme, de ha csak ez van, az élet egy önmaga farkát kergető neurotikus kutyához lesz hasonló. Az ígéret földjének történetét jól ismerjük az Ószövetségből. Amikor Mózes elment a hegyekbe, a népe a pusztában azonnal bálványt épített. Valami kézzelfoghatóbb Istent akart, és kézzelfoghatóbb ígéret földjét. A puszta áldás, a kenyér és a fürj nem segített. A puszta áldás az élet maga, a létezés. Ennek alapja a bizalom.

Ez a történet számomra, hiába történt évezredekkel ezelőtt, egy sajátos, ma is jellemző működést mutat. Bízom, bízom, persze, hiszen tanuja vagyok annak, hogy reggel kenyeret, este fürjet ad nekem az Isten, de azért biztos, ami biztos, legyen ott az aranyborjú is, amit én alkottam meg, a saját ékszereimből, vagyonomból. Az áldás bizonytalansága félelemmel tölt el, az általam teremtett kézzelfogható tárgy viszont biztonságot ad. A csavar itt az, hogy mihelyt csak egy picike repedés támad a bizalmon, az már nem bizalom. Viszont ennek ellenére arra a fajta áldott létre, ami a bizalomban gyökerezik, az ember a jogot fenntartja. Ezért a történet úgy néz ki, én itt ügyködöm ugyan, a saját kis fejem szerint, a biztonság kedvéért megteremtem magamnak bálványaimat (egészség, karrier, vagyon, család, imidzs, spirituális gyakorlás, aszkézis stb.), de azért részedről is legyen meg az áldás. Kettős játszma, kettős veszteség. Ugyanis abban a pillanatban, hogy nem bizunk, a kontrollban vagyunk, a hajszában és a neurózisban keringünk. Wilfried Nelles úgy fogalmazott a keresésről, hogy „mindenben téged kereslek, anya”.

Az anya a maximális paradicsom, ahol még nincs kétely, még nincs kettő. Az anyában még tökéletes az egység. Minden repedés az egységen egy seb az életünkön, ami új szinteken új egységtudatra emelhet. Előbb a családdal, majd kortársainkkal és saját gondolataink világával. Mivel ez utóbbi szinten a világ a gondolatainkban él és nem mi a világban, a csalódás elengedhetetlen. Nagyon sok csalódásnak, kiábrándulásnak kell megtörténnie, míg a felnőtt tudatszinten ismét bízni tudunk. Csalódásaink kövei szegélyezik egész életútunkat. Minden ilyen kő egy ábránd szertefoszlását jelképezheti. Amikor az ábránd ütközik a valósággal, iszonyúan fáj. Azt is szoktuk mondani, hogy valaki úgy beverte a falba a fejét, hogy koppant bele. Az ábránd vég nélküli és határtalan, az élet véges és lehatárolt. A tér és idő közösen alkotják ezt a lehatárolt életet. Csak aki képes ebbe az életbe teljes bizalommal megérkezni, teljesen földivé válni, és teljes bizalommal odaadni magát, ezzel a behatároltsággal együtt, tud eljutni a másfaja végtelenhez és határtalanhoz, a léthez. Itt ismét megnyílik a létezés, a teremtés aktusa már nem önbebiztosítás, hanem ima, fohász, felajánlás, szerelmi vallomás. „Ez a szerelem minden, amit a lélekről tudok”, írta Rumi.

A keresés vége nem egy konkrét dolog megtalálását jelenti, hanem egyetértek a a félő, bizonytalan, kétségbeesett, kereső énemmel, és egyetértek azzal is, akinek a kenyér és a fürj elég, akinek az áldás elég, akinek a nyitott, vad, kiszámíthatatlan, s ezzel együtt nagyon is földi élet, az itt és mostben megnyilvánuló egész, egy elég.

Egyetértek azzal, aki vagyok, s azzal is, aki nem vagyok. Amit találok, szüntelen változó élet. Hol van a kerítésre röppent madár? Hát a hajnali harmatcsepp? Hol van kisfiam édes gyermekillata? Hol van a jövőbe vetített, vágyott énem? Elég egy pillanatra félre fordítanunk a tekintetünket, és az aranyborjút már el is lopta valaki? Ki? Az idő. A keresés az időben történik, a találás az időtlenben. A keresés lineáris és tárgya van, a találás tárgy nélküli tánc.

03/08/2024

𝐀𝐳 𝐞𝐥𝐟𝐞𝐥𝐞𝐣𝐭𝐞𝐭𝐭 𝐯𝐢𝐥𝐚́𝐠𝐢́𝐭𝐨́𝐭𝐨𝐫𝐨𝐧𝐲
Lassan már annak is örülhetünk, ha a másik nem szedi ki azonnal a szemünk. Ennek a veszélye a középhez közelállók esetében talán még nagyobb, mint a széleken lengedezőkében. Ugyanis azzal, aki a szélen mozog, egyételműen a másik szélen álló áll szemben, aki a közép tájékán mozog, azt meg kb mindenki ellenségnek látja. Itt tart az emberiség egyelőre, és nem máshol. Erich Fromm Létezni vagy birtokolni könyvét olvasom, amikor írta, '76-ban én még meg sem voltam. Minden végletre felhívta a figyelmet, mind a kapitalizmus, mind a kommunizmus, mind a szocializmus veszélyeire és csapdáira. Az irányt is leírja, ha a tendenciák nem változnak (nem változtak). Részletes leírását adja a marketing-karakternek és a Homo Consumernek, és felhívja a figyelmet arra, hogy ha nem változunk egyénileg és nem változnak a társadalmi szerkezetek, politikai programok, az istenített birtoklás és versenyorientált hozzáállás, tömeges öngyilkosságot követünk el. Nagyon érdekes az is, ahogyan az olimpiáról ír (már akkor!). Kelet és Nyugat ideológiai őrületét is részletesen taglalja, egyiket sem kíméli, egyiket sem tartja jobbnak a másiknál. Nem is csodálkozom, hogy nem vele van tele a sajtó. Miért lenne tele valaki olyannak a gondolataival, akit olvasva mindenki iszonyú kényelmetlenül érezné magát, mert az összes felelősséghárítást kiszedi az összes ember kezéből, és azt mondja, kezd magaddal, vállalj felelősséget, de ne csak mint egyén, hanem úgy is, mint a társadalom tagja.

Ami számomra meglepő volt, az, hogy azt írja, Nyugat nem a humanista vallásosság (itt a vallásosságon nem a keresztény vallásosságot érti, hanem egyfajta humanista és ökonóm hozzáállást) vonalat követte, hanem visszakerült a középkorba és egy kibernetikus, "mosolygó fasizmus, technokrácia" felé tart, amelyben az elidegenedett ember a tárgya rabszolgájává válik.

Azért meglepő, mert vagy tíz éve, amikor Dieter Breuers könyvét olvastam románul, a címe O istorie puțin altfel a vrăjitorilor și a prigonirii lor, ami magyul kb így hangzik A boszorkányok és üldözésük egy kissé másfajta története, ami az európai boszorkányüldözés archívumokban fellelhető dokumentumok alapján készített dokumentum könyve nagyon izgalmas és olvasmányos módon megírva, az állapotom a könyv olvasása alatt két extrém között ingazodott: az egyik az volt, milyen jó, hogy nem a középkorban élünk, mert már máglyára kerültem volna, a másik meg, hogy Úristen, hiszen tisztára a középkorban élünk ma is, bármelyik pillanatban bárkit elítélhetnek. Azóta ez az érzés felerősödött. A legtöbb mély beszélgetés közben, ha még egyáltalán belemerészkedem ilyenbe az én köreimen kívül, mély szomorúság van a szívemben, annak a szomorúsága, hogy egyre nehezebben értjük és érezzük egymást. Egyre ritkábban lehet szólni bármiről, hogy valaki azért, amit szóltál, ne harapja le a fejed. Ha ez így folytatódik, akkor az igazi diktatúrák ideje még hátravan, és mindenki számára kötelező lesz hozzá tapsolni. Nem vesszük észre, hogy mi magunk tapodjuk hozzá az utat.

Hogy én mit tudok tenni? Maradok, ahogy eddig is, a közép körül, a szív körül mozogva, leírva, kimondva, vállalva azt, amivel egyetértek, azt is, amivel nem, azzal a következménnyel együtt, hogy vagy a "bal kezem", vagy a "jobb kezem" fog megkövezni érte. Mindekettő én vagyok. Mindkettő mi vagyunk.

03/08/2024

Remélem mindenkinek sikerül kicsit pihenni is, nyaralni is. Én igyekszem, de közben meg kicsit dolgozom is, mert mindennek megvan az ideje, pont, mint az aratásnak, pl a nyári hírlevélnek is. Kicsit furcsa lenne, ha a nyári hírlevelet iskolakezdéskor küldeném ki, amikor az első őszi e...

31/07/2024

"Az eleven ember azonban nem szobor, és nem írható le úgy, mint egy dolog. Tulajdonképpen egyáltalán nem is lehet leírni. Persze, sok mindent lehet kijelenteni rólam, a jellememről,, az életfelfogásomról. Ezek a szempontok sokat segíthetnek a magam és mások lelki struktúrájának megértésében. De az egész énem, a személyiségem annak minden formájában, a milyenségem (so-sein), amely oly egyszeri, mint az ujjlenyomatom, soha nem ragadható meg teljességgel, még beleérzés útján sem, mert nincsen két teljesen azonos ember. * Csak a kölcsönös és élő egymásrautaltság folyamata révén lépi át egyik és a másik is különállósága korlátait, amíg mindketten részt veszünk az élet táncában. Teljesen kölcsönös azonosulás azonban sohasem érhető el.
Sőt, egy viselkedésmód egyetlen cselekedete sem írható le kimerítően. Oldalakon át lehetne írni a Mona Lisa mosolyáról, anélkül, hogy a megfestett mosolyt szavakba foglaltuk volna, de nem azért, mert az oly "titokzatos". Minden ember mosolya titokzatos (amíg nem betanult, szintetikus, vásári mosoly). Senki sem képes teljességgel leírni az érdeklődés, a lelkesültség, az életszeretet, a gyűlölet vagy a narcizmus kifejezését, mely a szemben tükröződik, vagy éppen az arcjáték, a gesztusok sokszínűségében és az ember hanglejtésében.

* Ez az a határ, amelybe még a legjobb pszichológiák is beleütköznek. Részletesen tárgyaltam ezt, és összevetettem a "negatív pszichológiát" és a "negatív teológiát" az On the Limitations and Dangers of Psychology (1950) c. művemben."

Erich From, Birtokolni vagy létezni, 1976

Ha szeretnél része lenni egy olyan folyamatnak, amelyben pont hogy nincs az az ambíciónk, hogy teljességgel megragadjunk vagy leírjunk egy embert, egy folyamatot vagy egy lelki dinamikát, hanem felismerünk, belátunk, a belátás által változunk, és megyünk tovább, egyik lábunkat a másik után téve, egyre több tegnappal magunk mögött, és egyre kevesebb holnappal magunk előtt, és ez a tudat nem elbátortalanít, hanem a jelenben mélyit és érlel, akkor várlak szeretettel az erdélyi alapképzésre. Az alapképzés 4 modul, mindegyik modul 4 napot tart. Az első már lejárt, de mind az alapképzésekhez, mind a főképzésekhez a második modultól még lehet csatlakozni, az első, hiányzó modult pedig egy másik alapképzésen lehet pótolni. A következő csatlakozási alkalom:

Szeptember 6-9 Csíkszereda
A harmarik modul novemberben lesz szintén Csíkszeredában, a negyedik modul pedig februárban Kolozsváron.

Várlak szeretettel!

27/07/2024

Dragele mele și dragii mei, am tradus din maghiară sezonul de castraveți. Folosim pentru zilele de vară, când nu se întâmplă nimic. De fapt acest sezon la mine începe chiar azi, și mă gândem, să fac acest sezon lat, și să nu mă/vă mai stresez nici pe voi cu newsletter, ci să ne buc...

24/07/2024

24/07/2024

𝑶 𝒑𝒍𝒊𝒎𝒃𝒂𝒓𝒆 𝒎𝒊𝒄𝒂̆, 𝒐 𝒂𝒗𝒆𝒏𝒕𝒖𝒓𝒂̆ 𝒎𝒂𝒓𝒆
Cu mami și o plimbare mică întotdeauna e o aventură mare, zicea fiul meu vara trecută. Nu-i așa, îl contraziceam, dar mi-am dat seama, că de fapt așa este. Într-o vreme eram mândră de acest lucru, luam oamenii la o mică plimbare, și făceam până la urmă min. zece kilometrii. Eram aia cool, aia faină, aia îndrăzneață și f**t. Dar după o vreme nu mai vroiam să fiu așa, vroiam să fiu mai normală, mai neînsemnată și mai ștearsă. Mai conformă și mai comună. Noul meu sexepil era că nu sunt deosebită. Așa că cuvintele spuse de fiul meu nu mi-au căzut bine.

Mi-am pus intenția, că de acum încolo o să fiu atentă, ca atunci când iau oamenii la plimbare, să nu ne rătăcim (ceea ce mie îmi place mult), dacă nu știu drumul, să ne întoarcem pe unde am venit (ceea ce găsesc plictisitor), drumul să nu fie prea provocător (atunci care-i poanta?), și cam atât. Însă, cm deja puteți ghici, cu cât mă străduiam mai mult, cu atât ieșea mai aiurea. Încep să devin expertă în a mă rătăci cu un grup de oameni în pădurea mică de lângă noi.

Anul trecut nu doar că ne-am rătăcit, dar am ajuns pe un drum unde mergeam în noroi până în genunchi. Oaspeților noștrii din Mauritius și Insulele Azori le-a plăcut. Măcar au experimentat cm e să te pui în pielea bivolilor carpatini. Iar ieri seară am ieșit la o mică plimbare la asfințit, și am ajuns înapoi trei ore mai târziu, bine că aici încă nu sunt urși, că cred că am cam fi făcut pe noi de frică. De altfel plimbarea prin pădure noaptea e la fel de minunată ca și ziua. Te trezește de-a binelea.

Când am ajuns în sfârșit după mai multe ture prin pădure, prin tufișuri și cine știe ce minunății, soțul meu a menționat cuvintele fiului meu din vara trecută. Și așa e, a mai adăugat, cu Edó și o plimbare mică e o aventură mare, și la propriu, și la figurat.

Așa că mă predau, nu mai vreau să pretind nimic, acum știți totul. Rămâne la latitudinea fiecăruia, dacă vrea să meargă cu mine la o mică plimbare.

”Plimbările” în grup și în individual le reîncep la sfârșitul lunii august:

29 august 𝐅𝐨𝐫𝐦𝐚𝐫𝐞 𝐢̂𝐧 𝐜𝐨𝐧𝐬𝐭𝐞𝐥𝐚𝐭̦𝐢𝐢, 𝐧𝐢𝐯𝐞𝐥 𝐚𝐯𝐚𝐧𝐬𝐚𝐭: https://www.facebook.com/events/1053184269874555?active_tab=about

15 septembrie, 26 octombrie: 𝐜𝐨𝐧𝐬𝐭𝐞𝐥𝐚𝐭̦𝐢𝐢 𝐢̂𝐧 𝐠𝐫𝐮𝐩 𝐥𝐚 𝐂𝐥𝐮𝐣 𝐍𝐚𝐩𝐨𝐜𝐚

25 octombrie: 𝐅𝐨𝐫𝐦𝐚𝐫𝐞 𝐢𝐧 𝐜𝐨𝐧𝐬𝐭𝐞𝐥𝐚𝐭̦𝐢𝐢, 𝐧𝐢𝐯𝐞𝐥 𝐝𝐞 𝐛𝐚𝐳𝐚̆:
https://www.facebook.com/events/866767798251740?active_tab=about

Vă aștept cu drag!
Până ne vedem, plimbări faine ;)

22/07/2024

22/07/2024

"- No, édes gazdám, hogy menjünk, mint a szél vagy mint a gondolat?
- Úgy menjünk, hogy se tebenned kárt ne tegyél, se énbennem." Az idézet János és a nagyorrú barát magyar népmeséből van, a Legeltetés a három sárkány pusztáján című kötetből.
János és a táltos lova között zajlik ez a beszélgetés. János tudja, hogy táltos lova bölcsebb, mint ő. Hogy ő ennek az erőnek kiszolgáltatott, nélküle nem boldogul, semmire sem megy. Ugyanakkor a táltos semmit nem tesz János beleegyezése nélkül, az együttműködés kölcsönös. A ló az a bölcsesség, ami rajtunk keresztül megnyilvánul, de kellünk mi hozzá. Ha mi nem vagyunk, a táltos ló mindig csak egy göthös gebe. Kell lennie valakinek bennünk, aki a látszat mögött felismeri a szellemi lényeget, aki erre rá tudja bízni magát, ugyanakkor tisztában van a szellemben rejlő elementáris pusztító erővel is.

Képesek vagyunk-e így szólni a bennünk lévő segítő bölcsességhez: úgy menjünk, hogy se tebenned kárt ne tegyél, se énbennem? Aligha. A bölcsességgel is úgy járunk el, mint mindennel ebben a modern világban, vágyunkat teljesítő tárgyként kezeljük. Objektifikáljuk. Tárgyiasítjuk. Az én bölcsességem. Micsoda abszurdum. Először is, nem állíthatom magamról, hogy bölcs vagyok, s a bölcsesség maximum társamul szegődhet, soha nem lehet az enyém. De minél több mindenhez kapkodunk a modern világban, amitől enyhülést remélünk a valóság ellen, annál távolabb kerülünk attól, hogy azzal, amit a sok spiritrippen szereztünk, ne ártsunk magunknak. A valóság igazsága gyakran kiábrándító. Amikor képesek vagyunk azt mondani arra, ami van, hogy e l é g, akkor váltunk igazán spirituális lényekké. Mert akkor teljesen itt vagyunk, a földön, az életünkben, a mostban. És akkor a szellemi táltosunk úgy halad velünk, ahogyan a lelkünk diktálja.

___________________

Bár most uborkaszezon, ha gondolkodsz azon, hogy ősztől kapcsolódj az alapképzéshez és egy 4x4 napos beosztásban időt tölts velem és az erdélyi csoporttal, várlak szeretettel Csíkszeredába, ott lesz majd az őszi szezon első magyar nyelvű eseménye.

Alapképzés 2. modul, amikortól még becsatlakozhatsz:
szeptember 6-9
Nyílt állítás nap:
szeptember 7 Csíkszereda, szeptember 14 Kolozsvár

18/07/2024

Senki, valaki, senki
Nincsenek ambicióim, mondtam Paconak a nyári akadémia egyik estéjén, amikor kimentünk vacsorázni. Ahogy kimondtam, nagy örömhullám áramlott végig minden zsigeremen. Kimondtam még egyszer, és még egyszer. Olyan volt, mint egy váratlan ajándék, ami hirtelen, egy leghétköznapibb helyzetben a nyakamba zúdul, eláraszt, és én csak nevetek, és könnyű vagyok. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nincsenek terveim, vagy nem végzem továbbra is a dolgom, de az a viszketés, az a feszítés, az az akarnokokság eltűnt. Hogyan? Mitől? Fogalmam sincs. Csak nem volt ott. Aztán kezdtem arra gyanakodni, hogy talán azért nincs ott, mert kihelyeztem Pacoba, Márkusba, a barátaimba, a képzésen résztvevőkbe. Aztán meg azon gondolkodtam el, lehet, hogy ez azt is jelenti, hogy többé nem lesz motivációm. A válaszokat nem kerestem meg, majd megjönnek, ha akarnak, hanem ennél a furcsa, eddig még soha nem tapasztalt teljes könnyűségnél maradtam. Aztán, az egyik sétám során, azon gondolkodtam, hogy milyen sokat küszködünk, hogy valakivé váljunk, s aztán, ha végre sikerül, kb ugyanennyit, hogy senkivé váljunk. Micsoda dinamikája ez az életnek és a növekedésnek! Néha párhuzamosan megy ez, egyik percben valaki, másik percben senki, másik percben megint valaki, megint senki, s ez így megy, míg rá nem ébredünk, a kettő egy, ugyanannak a létformának az arca, s igazából folyton együtt van a kettő, csak nézőpont kérdése, hogy melyiket látod. Egybelátni, egybeölelni a kettőt, talán ez a legnagyobb kegyelem, egyszerre porszemnek lenni és kozmikus léleknek, a bennünk égő Istennek egyszeri és megismételhetetlen megnyilvánulásai, élő csodái.

A nyári akadémia utolsó napján kaptam a hírt, hogy meghalt Jeszenszki István. Még mindig gyászolom, fáj és szomorú a szívem, ugyanakkor gyakran csordul túl a hálától és az örömtől. Ő számomra egy ilyen ember volt, aki a senki és a valaki között táncolt, s gyakran siratta meg, gyakran nevette ki, s gyakran vette komolyan mindkettőt. Több állítást terveztem be aznapra, de a vége az lett, hogy gyorsabban véget vetettem a napnak, mert éreztem, nem tudok most dolgozni. A visszajelző kör talán sokkal többet adott mindenkinek, mint még pár, utolsó pillanatban megejtett állítás. Ruedival, Bettinával és Anneval, a svájci Nelles Institut vezetőivel úgy öleltük meg egymást búcsúzáskor, mint még soha. Érkezés, távozás, érkezés. Senki, valaki, senki. Minden kettő: Egy, de az egynek kettővé kell vállnia, hogy megtapasztalhatóvá váljék. S Hamvast idézve szabadon, a kettőből a harmadik által lesz ismét egy. A linearitás, a polaritás rabságából a harmadik szabadít fel, s a háromszögben, nemcsak egy új dimenzió jelenik meg, hanem az a harmadik új utakat, új tereket, új életet teremt. És ez a harmadik, ez mindig váratlan, kiszámíthatatlan, rejtőzködő, nem leigázható, nem birtokolható és nem megismerhető. Ez a harmadik a misztérium.

18/07/2024

Balázsi Ágnes, Realign to Nature összefoglalója a múlt heti NIT nyári akadémiáról:
"Túl vagyunk az állításvezetői főképzés felén, és csak kapkodom a fejem, hogy mekkora íve van egy-egy modulnak. A kánikula kellős közepén pedig rádupláztunk egy 9 napos nyári akadémiával, három állításvezetővel és egy minden este fellépő bandával.

Az egyik legintenzívebb terápiás csoportmunkának voltam részese, ahol az agressziótól a szerelemig átélhettem minden emberi minőséget. Kúsztam a földön, akár egy fájdalom, visítottam, ahogyan csak az tud, aki az életét menti. Ültem az új világ istenképének a lábainál, megélve az újjászületés reményét. Remegtem a meghurcoltatás félelmétől, illetve voltam kicsi és nagy a saját sorsom előtt.
Kacérkodtam az élettel és a vezetői minőséggel.
Visszacsengenek gondolatok, mondatok, képek az előadásokból, a témáimból és a képviseleti pillanatokból. Minél jobban próbálom őket egy lineáris szálra fűzni, annál jobban összezavarnak. Nem az elme táplálékai ezek, hanem valami lényemet teljesen átformáló impulzusok. Nem kérdezik, ha kérem őket, és azt sem, ha megengedem, hogy a bolondját járassák velem, kihúzva minden racionális kapaszkodót alólam.

Számomra a főképzés meghatározó témája a bujkálásból az önfelvállalásba, avagy a gyermeki tudatszintről a felnőtt tudatszintbe való belenövekedés minden nyavalyája.

A LIP-nek (Life Integration Process) van egy sajátos nézőpontja a biológiai és a szellemi felnőttségről (és még sok más iskolának). Bár biológiailag rég felnőttem, a jelenlegi életemet még nagymértékben határozzák meg gyermeki viselkedések, nem beszélve a kamasz tudatszintről, ami alapműködése a mai modern társadalomnak, és ez alól én sem vagyok kivétel. A szellemi felnőtt minőség egy éppen kibontakozó tudatszint, ami, mint jelenség kezd megnyilvánulni, de még közel sem ezt látjuk a társadalmi és kulturális valóságunkban. Valami, ami növekszik a megszokott valóságunk felszíne alatt.

A legnehezebb része számomra ez az egyszerű és talán már elcsépelt „megoldás”: élni a saját sorsomat a belőlem kibontakozó és megnyilvánuló élet szerint. Nem is tudom megszámolni, hogy hányszor mondtam ki, vagy jött felém az, hogy nem bújhatsz el, ezt nem úsztatod meg, a LIP-ben nem lehet bujkálni, felnőttem, vállalom a felelősséget, kerüljön bármibe is…
Azon kaptam magam, hogy filozofálok a fájdalom és a szenvedés fogalmakon. Egy-egy modulon nagyon sok fájdalom kerül a felszínre, de még soha nem láttam azt, hogy szenvednénk tőle. Sőt, nagyon sokszor évek szenvedéseinek vet véget egy kimondott igazság. Most már nem lep meg, ha egy ilyen nap után az egész csoportot átjárja az életöröm és a felszabadultság érzése. Talán az hat a leggyógyítóbban rám, hogy a múltammal, a jelenemmel és a potenciális jövőmmel része vagyok valaminek, ahol emberek sorsa összetalálkozik és megérintjük egymást.

Már csak mosolygok azon, amikor azt gondolják az ismerőseim, hogy ilyenkor valami wellness hétre megyek kikapcsolódni. Feltöltődést mindenképp hoz egy ilyen alkalom, de utána kimerültség veszi kezdetét, amíg helyükre rendeződnek a megélések, majd újra telik az energiakészlet.
Köszönet Edónak, Bettinának, Ruedinak, Zsoltnak, Paconak, Viviennek és a csoport minden tagjának!"

Köszi szépen, Ági, ezt a reflexiót!

14/07/2024

𝐊𝐄𝐑𝐄𝐒𝐎̋𝐁𝐎̋𝐋 𝐓𝐀𝐋𝐀́𝐋𝐎́ 2. rész
A NIT - Nelles Institut Transylvania nyári akadémia tegnap végetért. Ez volt, ha jól számolom, a negyedik magyar nyelvű NIT akadémia. A korábbiakon (Magyarbikal, Pottyond, Balaton) nem volt vendégterapeuta, és rövidebb ideig tartottak. Eddig ez volt a leghosszabb és legintenzívebb. Legközelebb 2026 nyarán lesz ismét magyar nyelvű nyári akadémia. Jövőben románul lesz. Az utolsó percig tartogatott meglepetéseket ez az akadémia, a szó szoros értelmében fenomenológiai volt: semmi más nem maradt, csak szívünk megnyilvánuló igazsága. Köszönöm mindenkinek, aki ennek részese volt, jó, hogy kibírtuk, jó, hogy a kibírás a megélt fájdalom és az életöröm segítségével Életté változott bennünk.

Köszönöm Svájci Nelles Institut: Bettina Scheebeli, Ruedi Eggerschwiler, Anne Petersen; Miron Vilidár Vivien, Sütő Zsolt, Paco Alfonsín, Harangozó Zsuzsa, köszönöm a vendégek reptéri szállításához felajánlott megannyi segítséget, köszönöm minden egyes résztvevőnek, és a Posticumnak!

A következő állítási munkával kapcsolatos esemény, amibe be tudsz kapcsolódni az erdélyi magyar nyelvű alapképzés második modulja, ami Csíkszeredában lesz szeptember 6-9 között, 7.-én nyílt állítás nappal.

Addig is, hálával a szívemben kívánok mindenkinek jó nyarat.
Szeretettel,
Gergely Edó

10/07/2024

𝐊𝐄𝐑𝐄𝐒𝐎̋𝐁𝐎̋𝐋 𝐓𝐀𝐋𝐀́𝐋𝐎́
A NIT nyári akadémia és ugyanakkor az első magyar nyelvű főképzés felénél tartunk. Ma van a szabadnap. Épp jókor, mert azt hiszem, hogy ha ez most nem lenne, akkor az intenzitás egyfajta neurotikus pörgésbe csapna át. Nemrég írtam egy levelet, azt írtam, javában kínlódunk a nyári akadémián, a hőség meg a nem éppen leányálom témák miatt. A sok esti vidámság mellett bőven érint minket élet, halál. Tegnap este egy nagyon kedves ismerősöm halálhírét írta meg valaki. Sírtam. Ha nem sírhatnánk, nem nevethetnénk, megőrülnénk. A kínlódásból a fájdalom szabadít ki. És azt hiszem, megfájtuk mi itt mindannyian egy csomó mindenünket ez a röpke pár nap alatt, előadók, résztvevők egyaránt. A csoportképről hiányzik Klári, a Nelles könyvek kiadója, de holnap ismét készítünk egyet.

Köszönettel a Svájci Nelles Institutnak: Bettinának, Ruedinak és Annenak, Paconak és Zsoltnak, Viviennek és Zsuzsának, minden egyes résztvevő érzékeny jelenlétének, a Posticumnak.

03/07/2024

"A nyilvános bűnöst kiközösítették, s megtiltották neki, hogy a templomba menjen. Mérgét Istennek kiáltotta el:
- Nem engednek be, Uram, mert bűnös vagyok!
- Mit panaszkodsz? - válaszolta Isten. - Engem sem engednek be."
Anthony de Mello

29/06/2024

Ismét összeáll ez a csapat. Azért kicsit izgulok, hiszen elég elevenek vagyunk minhárman, hogy akár ütközések is történjenek. Amiben bízom, az a szeretet és tudatosság, ami segít és tart minket. Sütő Zsolt, a volt párom, gyermekem apja vezetett meditációt tart minden reggel kezdés előtt és egy LIP táncot, Paco Alfonsín, férjem és alkotótársam, testtudatosság és mozgás workshopot. Az ő értékes jelenlétük és munkájuk egészíti ki a terápiás és szervezési munkát.
Várunk szeretettel a IV.-ik Nelles Indtitut Nyári Akadémiára július 5-13 között a Posticumba!

29/06/2024

Még van pár hely, pénteken kezdünk!

25/06/2024

𝑹𝑼𝑬𝑫𝑰 𝑬𝑮𝑮𝑬𝑹𝑺𝑪𝑯𝑾𝑰𝑳𝑬𝑹, 66 éves, három felnőtt gyermek édesapja, egy unoka nagyapja. Képzett pszichológusként szakmailag az elmúlt 30 évben két témában mélyültem el, amelyeket szeretnék bemutatni ezen az akadémián. Az első az állítási munka. 1998 óta rendszeresen tartok családállítás, szomatoállítás és szervezetállítás szemináriumokat. 2012 óta ez a munkám kibővült, és elsősorban Wilfried Nelles tudattágító modelljével és az ehhez kapcsolódó életintegrálási folyamat (Life Integration Process, LIP) megközelítéssel foglalkozom. A második fókusz a zen meditáció. Ezt 1995-ben kezdtem el tanulni Svájcban Pia Gygertől és Niklaus Brantschentől, és a Via Integralis felszentelt kontemplációs tanára vagyok. Ez egy olyan irány, amely egyesíti a Keletet (Zen) és a Nyugatot (keresztény miszticizmus). Ennek a vonalnak az alapítói a két tanítóm.
Bettina Schneebelivel együtt vezetjük a svájci Nelles Intézetet.

Előljáróban
A 𝐳𝐞𝐧 𝐞́𝐬 𝐚𝐳 𝐚́𝐥𝐥𝐢́𝐭𝐚́𝐬𝐢 𝐦𝐮𝐧𝐤𝐚 kreatív módon kapcsolódik össze a LIP-ben, vagy inkább a fenomenológiai állítási munkában. Egyik megközelítés sem a bölcsesség vagy az igazság keresését kívánja meg, hanem olyan nyitott tudatosságú emberek jelenlétét, akik hagyják, hogy villámcsapásként sújtson le rájuk saját igazságuk. Ezért döntöttem a két nap két témája mellett, amelyek belsőleg kapcsolódnak egymáshoz, mégis különböznek.

𝐀𝐳 𝐞𝐥𝐬𝐨̋ 𝐧𝐚𝐩 𝐭𝐞́𝐦𝐚́𝐣𝐚 𝐚𝐳 𝐞𝐠𝐞́𝐬𝐳𝐬𝐞́𝐠. Az állítási munka segítségével megismerjük a tünetek és betegségek pszichológiai vonatkozásait. Amennyire csak lehetséges, megpróbáljuk magunk mögött hagyni a tünetek elleni küzdelmet, hogy meghallhassuk, mit akar üzenni nekünk a tünetegyüttes.

A 𝐦𝐚́𝐬𝐨𝐝𝐢𝐤 𝐧𝐚𝐩𝐨𝐭 𝐚 𝐳𝐞𝐧nek és annak a LIP-pel és a fenomenológiai munkával való kapcsolódásának szenteljük: a LIP és a spiritualitás. Együtt keressük meg, hol találkoznak a LIP és a zen, miben különböznek egymástól, és hogyan vezetnek minket a tapasztalás mélységeibe.

____________________

NIT nyári akadémia július 5-13 között a Posticumban. Még van pár hely, várunk szeretettel!
Itt találod a teljes leírást: https://www.facebook.com/events/861433835380257?active_tab=about

24/06/2024

𝑩𝑬𝑻𝑻𝑰𝑵𝑨 𝑺𝑪𝑯𝑵𝑬𝑬𝑩𝑬𝑳𝑰 vagyok, a coplus alapítója és tulajdonosa, a svájci Nelles Institut és a pavillon goldau gmbh társtulajdonosa (tanfolyamokhoz, csoportfoglalkozásokhoz használható termek).
Egyéni és pártanácsadásban, valamint csoportokban végzett munkám rövid leírása: "Szívből jelen lenni. Meghallgatni a szavakat és a csendet. Rezonálni azzal, ami van. Rábízni magad a nemtudásra, és nyitottnak lenni arra, ami megmutatkozik."

𝐄́𝐛𝐞𝐫𝐬𝐞́𝐠 𝐚𝐳 𝐚́𝐥𝐥𝐢́𝐭𝐚́𝐬𝐢 𝐦𝐮𝐧𝐤𝐚́𝐛𝐚𝐧 (első nap)
Az éberség egy belső hozzáállás, amely a pillanatban nyitottságon, a jelenléten és nem-tudáson alapszik. Nem ítélkező módon látni és érzékelni a felmerülő jelenségeket, mint például a testérzeteket, érzéseket és gondolatokat.

Az éberség nem igényel különleges követelményeket. Ez egy tiszta tapasztalat, és formálisan vagy a mindennapi életben gyakorolható. Meghívás arra, hogy közvetlenül megtapasztalhasd a tudatos testtartás jelentését és hatását az állítási munkában, a terápiában és a tanácsadásban.

𝐊𝐨𝐦𝐦𝐮𝐧𝐢𝐤𝐚́𝐜𝐢𝐨́ - 𝐩𝐚́𝐫𝐛𝐞𝐬𝐳𝐞́𝐝. 𝐇𝐨𝐠𝐲𝐚𝐧 𝐛𝐞𝐬𝐳𝐞́𝐥𝐞𝐤? 𝐇𝐨𝐠𝐲𝐚𝐧 𝐡𝐚𝐥𝐥𝐠𝐚𝐭𝐨𝐤 𝐦𝐞𝐠? (második nap)
A kommunikáció a kapcsolataink és az élet minden területén jelen van: összeköt, elválaszt és érzelmi, fizikai, mentális impulzusokat vált ki. Belső hozzáállásunk befolyásolja, hogyan beszélünk és hogyan hallgatunk meg. Arra hívlak, hogy fedezd fel és tudatosan tapasztald meg azt, ahogyan másokat meghallgatsz és ahogyan beszélsz. Mi történik a párbeszédben, mit jelent rezonanciában lenni, és mi jelenik meg a párbeszéd általi cserében, amikor jelen vagyok?
_____________________________

NIT nyári akadémia július 5-13 között a Posticumban. Még van pár hely, várunk szeretettel!
Itt találod a teljes leírást: https://www.facebook.com/events/861433835380257?active_tab=about

24/06/2024

A tempó tisztelete:
Nem siettethetlek, hogy lassíts, mondtam a budapesti állítás napon valakinek.