05/01/2025
Az elveszett boldogság...🤍
Érkezik a Nap-Chiron kvadrátja.
A rutinos Chironosok érzik: napok, de van akinél hetek óta él a lappangó, majd felerősödő szívbéli fájdalom, olyan sajgás, mintha forró savval öntötték volna ki a szívünk helyét. Sokszor megmagyarázhatatlanul tör elő, akár a legváratlanabb helyzetekben.
Mérhetetlen sok rétegben jelentkezhet, a közös bennük ugyanaz a szív területén tapasztalható nyomás, sajgás, feszítés, fájdalom. Napról lévén szó, most a szívvel kapcsolatos fizikai tünetek különösen felerősödhetnek, gyakori lehet a hevesebb szívdobogás, szúrás, szorítás, palpitáció, szívritmus zavarhoz hasonló érzetek is - ezek tarthatnak akár hetek óta, de most erősebbek lehetnek.
Akiket érint, azoknak most a minden is fáj. Egyszerre, mindenhol.
A Teremtés maga, a Létezésünk csendességében ülve belül kúszik fel egy halk, de keserű fájás, ami mindent megkérdőjelez, ahol most tartunk.
Tele lehetünk millió kérdéssel, elbizonytalanodhatunk, hogy merre menjünk tovább.
A saját utunkra, a saját teremtéseinkre nézünk vissza akár évtizedekre is, és elfoghat minket az az érzés, hogy talán nem egészen ezt akartuk...
Hogy vajon mit tettünk volna másképp, ha lett volna hozzá akkor erőnk és mit veszítettünk magunkból útközben azért, mert nem tartottunk ott akkor, hogy meglépjük.
Most már látjuk a miérteket, látjuk, hogy hova vezetett és azt is tudjuk, hogy nincs olyan, hogy "mi lett volna, ha...?".
Bejártunk egy utat. Épp azt, amit kellett.
Most visszanézünk.
Visszanézünk arra, ahogyan a Lépés, a Választás, a Döntés, a Megindulás energiája keletkezett bennünk, majd elmúlt, mert nem éltünk vele. Mert féltünk, vagy mert nem volt lehetőség...
Az Apai, a Férfi energiák sérülései ezek, melyeket a Nap-Chiron hordoz. A hiányzó Erő, Bátorság és a sérült Akarat az, amit legtöbben örökül, mintaként kaptunk.
Azt kaptuk, hogy nincs Bátorságunk vállalni, nincs elég jól működő, egészséges Akaratunk másképp csinálni, nincs Erőnk mást teremteni, mint előtte volt.
Apai energetikai örökségünk az, hogy hibásan rögzül az is, hogy Akarni, Bátornak lenni márpedig nem lehet, mert az önzésnek minősül. Hibásan rögzült, mert vagy egyáltalán nem láttuk, hogy mit is jelent jól akarni, vagy azt láttuk, hogy milyen az, amikor ez pusztán önzést, pusztítást, agressziót, bántást hoz.
Sosem kaptuk meg azt a tiszta Apai áldást, amiben egészségesen volt képviselve az aktív Akarat, a letisztult Teremtés és Megvalósítás, és nem ismertük azt sem, amikor ez az Erő képes volt valódi védelmet nyújtani, menedéket biztosítani számunkra, mind fizikailag, mind mentálisan, mind lelkileg - akár generációk óta.
A Chiron-Nap hordoz minden olyan fájdalmat, amit az elmulasztott pillanataink hagytak hátra bennünk, minden olyan személyt, lehetőséget, amit nem ragadtunk meg, mert rosszul értelmeztük a kötelességet, az önzést és az összetartozást - végső soron a szeretet is.
A Létezésünk lenyomatai nem csak azok a pillanatok, amikben teremtünk, amikkel hátrahagyunk magunkból valamit, hanem mindaz, ami örökre ott marad hiányzó, be nem teljesedett szakadásként Életünk fonalán.
A Chiron sebei mindig életeket ívelnek át. Sosem csak egy életben keletkezett sebeket hoz fel bennünk, hanem olyan, mint egy pókháló, aminek ha az egyik végét megrezegtetjük, bizony mozgásba jön az egész és olyan, eddig nem tapasztalt fájdalmak jöhetnek fel bennünk, amiknek talán a létezéséről sem tudtunk addig.
Most a kötelesség, felelősségvállalás kontra önmegvalósítás az, ami megfájdul. Annak sebei, annak fájdalmai dolgozhatnak bennünk, hogy mi mennyi mindenről mondtunk le azért, mert máshol felelősséggel tartoztunk, vagy adott esetben kötelességünk jelen lenni még most is és ellátni, gondoskodni, de benne lehet az elmúlt hetek hónapok igazságtalanságai miatt megélt fájdalom is, amiben mások nem vállalták a felelősséget a saját gyengeségeikért és azért, hogy sebeket okoztak nekünk.
Most minden kicsit egyszerre fáj.
A mostani Chiron-Nap energiában, sok dolog tolul fel, amit elveszítettünk, amit sosem kaptunk meg, amit sosem éltünk át, ami igazságtalan volt, ami tele volt lemondással, és ami végtelenül fáj a mostban.
De fontos, hogy végignézzük magunkban, hogy mi az, amit tehetünk másképp, sőt...amit kell is másképp tennünk?
Mi az, amiben léphetünk, dönthetünk másképp, és már régen dolgunk lenne másképp, nem a tanult sémák, a rögzült fájdalmak és lemondás mentén haladni folyton, hanem kiemelkedni és megnézni, hogy valóban nincs lehetőségünk a változásra, vagy csak túl nagy áldozatot kérne, amit viszont nem akarunk, nem merünk, vagy úgy érezzük valami miatt nem tudunk meghozni...?
Szeretettel,
Szelényi Eszter 🌟🤍
