15/10/2024
A Duna Árnyai
A sorsdöntő pillanatok egyre közelednek, ahogy Aisling, a kelta lány, a Duna túlpartján lévő fenyegetéssel szembenézve elindul a titokzatos Szent Barlanghoz. A római légiók közeledtével a falu lakói háborúra készülnek, ám Aisling érzi, hogy valami mélyebb erő is működik a háttérben. A barlangban, ahol Brigid druida várja, felfedezi, hogy a jövő nincs előre megírva, és minden döntés következményekkel járhat. Eközben a római katonák, élükön Marcusszal, készülnek a támadásra. De Marcus is belső vívódásokkal küzd: vajon hű marad-e a birodalomhoz, vagy enged a szívében ébredt érzéseknek Aisling iránt?
Vajon elkerülhető a háború, vagy a két világ közötti feszültség elkerülhetetlenül vérontáshoz vezet?
Olvasd el a legújabb részt, és merülj el a kelta és római világok izgalmas összecsapásában!
5. rész: A szent barlang titka
A Duna felett halványan derengő hold fénye most élesen megvilágította az erdő mélyét, ahol Aisling hangtalanul haladt előre. A levegő tele volt a közelgő vihar nyugtalanságával, de őt nem az időjárás aggasztotta. Egy mélyebb, ősi nyugtalanság vezette lépteit a falu határain túlra, egészen a Szent Barlanghoz, amelyet csak kevesen ismertek, és még kevesebben mertek megközelíteni.
A falusiak évszázadok óta szent helynek tartották ezt a barlangot. Az öregek azt mesélték, hogy a barlangot az istenek teremtették, és azok, akik tisztelettel közelednek, megláthatják a jövőt. Aisling gyakran hallotta ezeket a történeteket gyermekkorában, és most, hogy a rómaiak egyre közelebb kerültek, és a saját népe háborúra készült, a barlang hívása ellenállhatatlanná vált számára.
Ahogy közelebb ért, a barlang bejáratánál remegő fáklyafény világította meg a környéket. A barlang belsejéből halk mormogás hallatszott Aisling feszülten lépett előre.
Bent egy alaktalan figura ült a tűz mellett, hosszú köpenyébe burkolózva. Brigid, a druida, aki mindenki szemében a közösség bölcsességének megtestesítője volt, felnézett, amikor Aisling belépett. „Tudtam, hogy eljössz” – mondta halkan, mintha csak a szél suttogta volna a szavakat. „Még mielőtt a gondolat megszületett volna benned, tudtam, hogy a barlang hívása hozzád elér.”
„Nem maradhatunk itt tétlenül, miközben a rómaiak a határainknál gyülekeznek” – válaszolta Aisling határozottan, de mélyen legbelül érezte a félelmet is. „Meg kell védenünk magunkat. De nem tudom, hogy mit tegyek…”
Brigid mélyen nézett a lány szemébe, mintha megpróbálta volna felfedni a lelkének minden titkát. „A szíved két irányba húz. Egyik oldalról a néped, a másikról valami, ami eddig ismeretlen volt számodra. Mindkét út veszélyes, de mindkettő elvezet valahová.”
Aisling tudta, hogy Brigid nemcsak a rómaiakról beszél. Az utóbbi napokban a gondolatai egyre inkább Marcus körül forogtak, a római katonák között az egyetlen, akiben nem érzett fenyegetést. De hogyan érthetné meg őt a népe, amikor ők csak ellenséget látnak a rómaiakban?
„Hozzád hasonlóan én is őrzök egy titkot” – folytatta Brigid. „A barlangnak hatalma van, de nem abban a formában, ahogy azt a falusiak hiszik. A titkok és látomások, amelyeket az istenek adnak, nem mindig a válaszok, amiket keresünk.”
A tűz fénye vibrált, és Aisling úgy érezte, hogy a világ körülötte valami mélyebb, titokzatosabb erő irányítása alá kerül. „Mit jelent ez?” – kérdezte halkan. Brigid mély lélegzetet vett, és lassan, de határozottan válaszolt: „A jövő nem előre elrendelt, Aisling. Te magad formálod a sorsodat. De tudd, hogy minden döntésed következményekkel jár.”
A barlang sötét árnyai között Aisling úgy érezte, mintha Brigid szavai nemcsak a népük jövőjére, hanem az ő személyes sorsára is vonatkoztak volna. A döntés, amit hoz, nemcsak a falu és a rómaiak sorsát fogja befolyásolni, hanem a sajátját is.
A Duna túlpartján Marcus is a maga belső harcát vívta. Caius parancsai egyre türelmetlenebbek voltak. A katonák már készen álltak a támadásra, de Marcus nem tudta kiverni a fejéből Aisling arcát. Valami vonzotta őt a lányhoz, amit nem értett. A rómaiak világában az érzelmek gyengeségnek számítottak, és Marcus mindig hű volt a birodalom eszméihez. De most valami megváltozott. A határ, amely elválasztotta a két világot, egyre kevésbé tűnt áthatolhatatlannak.
„A jövőnket mi magunk írjuk” – mondta egyszer egy régi barátja, akivel Marcus harcolt a keleti hadjáratokon. Most ezek a szavak visszhangzottak a fejében, és egyre inkább úgy érezte, hogy hamarosan döntést kell hoznia. Vajon engedjen az érzéseinek Aisling iránt, vagy maradjon hű a birodalomhoz?
Az éjszaka sötétjében Marcus tudta, hogy a döntésének súlya meghatározza nemcsak az ő, de Aisling sorsát is.
🌊 Ne hagyjátok ki a következő részt, ahol kiderül, hogyan alakul Marcus és Aisling sorsa! 🌊
Vajon sikerül-e megállítani a közelgő pusztítást, vagy a Duna sötét vize alá temetett titkok végül felszínre törnek?
👉 Írd meg kommentben, hogy szerinted mi történik ezután, és ne felejtsd el megosztani ezt a részt a barátaiddal!
