17/09/2024
Az árvíz elleni védekezés nem könnyű feladat. Szervezési és gyakorlati kivitelezés szempontjából sem. Gyorsan kell megoldani, hogy minden szükséges anyag és minden szükséges erő a megfelelő helyen legyen. Ilyenkor minden segítség jól jön és szükséges is. Mi Neszmélyen segítettünk be, de ez most nem az önfényezésről szól... van arról már elég másik poszt mindenféle önkéntes és egyéb szervezetnél.
Most azokról szóljunk, akik ott voltak, ott vannak, beletették, amit tudtak, de nemigen említették őket sehol. Neszmélyen jöttek az iskolások, tanárnővel, tanár úrral, és nyomták, amig tudták. A szakadó esőben... mosolyogva. Nem igazán tűntek felkészültnek. Iskolai ruhában, félcipőben, ki miben ment aznap suliba. Művészeti sulis gyerkőcök, jobbára leányok. Az elején kicsit zavarban voltak, nagy nyüzsgésbe csöppentek, kaptak pár "jó szót" is innen-onnan, de aztán gyorsan belejöttek a dologba és tartották a zsákot az igazgató nőnek, a tanár úrnak, hozták a telit a platóhoz, hogy tudjuk rakni az autót. Ment szépen.
Később szakiskolások jöttek, mind fiúk, ők a már helyszínre szállított teli zsákokat rakták a vízügyi szakemberekkel megfelelő módon. Járt a szájuk, ment az ugratás, de pont csak annyira, hogy jó kedvet varázsoltak maguk köré, elviselhetőbbé tették mindannyiunk számára a fizikai melót.
Lányok, Sárcok, Igazgató nő, Tanár Urak! Ha itt vagytok, ha olvassátok! Baromi jók voltatok!!!
Számomra a nap képe a két leányzó, akik csajos ruhában érkeztek, egy pillanatra megszeppentek a helyszíntől, meg a szakadó esőtől, aztán a következő percben kerítettek egy-egy szemetes zsákot, fabrikáltak maguknak esőruhát és úgy dolgoztak. :)