“TOKIO-t” 19. század utolsó évtizedének legjobb magyar lovát, Henry Milne idomította...
Henry Milne a kép baloldalán kikapcsolódás,tenisz....
Tatai lóversenypálya a mai edzőtábor területén......
Fred Taral ( USA) minden idők legjobb zsokéja Tatán, Henry Milne hívására jött versenyezni.
Az évente megtartott versenyek bebizonyították, hogy a tatai gyep előnyére válik az új lovas sportnak . Az idomárok egyöntetűen elismerték, hogy az országban a futólovak idomítására kiválóan alkalmas a tatai gyep. Az 1860-as években Káposztásmegyeren, Gödön és Tatán működtek tréningtelepek, valamint az egyes futtatók birtokain, így például Keszthelyen és Oroszváron lehetett felkészíteni a lovakat a versenyekre. A tatai tréningpálya Bécs és Pest közötti kedvező földrajzi fekvése a tréningpálya jelentőségét megnövelte a többi pályával szemben. Bécs és Pest versenyei között időben félúton, a tóparti pályán lehetett felkészíteni az új futamokra a lovakat. A város vonzotta a versenyanyagot annál is inkább, mert felismerték, hogy a rendszeres és szakszerű idomítás a lovak javára válik. Tatán korszerű, jól öntözött homok- és gyeppályák álltak a tréningező lovak meg lovasaik rendelkezésére. Az Esterházy-istállókat – a ménest és a versenylovakat – Remeteségpusztán helyezték el. A városban további modern, gondozott magán és béristállók álltak rendelkezésre, amelyek 160-200 ló elhelyezésére voltak alkalmasak. Az istállók az Esterházyak tulajdonát képezték. Éppen ezért a bérleti díjakból befolyt jövedelem is az Esterházyakat illette. Az idomítómunka elsősorban a tóvárosi területen folyt. A pályákat mindenki használhatta, aki a szigorú pályarendet, a tisztasági és egészségügyi előírásokat betartotta. A tatai tréningpálya népszerűségét bizonyította a számos berendezett versenyistálló 1867 és 1914 között. Tatán a legnagyobb istállót Esterházy Miklós József tartotta fenn. Az 1860-as években az ifjú gróf meghívására egy egész angol trénerkolónia érkezett a szigetországból Tatára. Ettől kezdve az istállótulajdonosok lovaik mellé már, híres angol trénereket szerződtethettek. A tatai istállókban pedig kiváló angol szakemberek készítették fel a versenyekre a lovakat. A versenyistállók lovai Tatáról jártak Bécsbe, Baden-Badenbe és Pestre versenyezni. Az angol trénerek közül, akik ebben az időszakban érkeztek Magyarországra a magyar főnemesek hívására, legjelentősebbek Francis Cavaliero, Thomas Benson , George Hitch,Henry Milne és Robert Hesp volt. Robert Hesp, a verhetetlen Kincsem idomárja 1880 és 1887 között Tatán készítette fel a lovakat. John Benson seniort még Esterházy Miklós gróf csábította Angliából Tatára az 1860-as évek közepén, rábízva lovai felkészítését. Az ifjabb John már Tatán született, magyar iskolába járt. A korszak egyik legeredményesebb idomárja, Henry Milne mellett tanulta a szakmát, kinek oldalán segédtréner, majd idomár lett ,így „szövetségben” együtt treníroztak ,mert Milne lányát vette feleségül. Krakkóban történt, miközben a pálya szélén Benson tartózkodott egy startzászlóval, egy kitörő ló elgázolta, és kettős bordatörést szenvedett. Apósával együtt élénk társadalmi tevékenységet fejtett ki Tatán. Megalapították és vezették a lovászok országos önsegélyező egyesületét. A tatai „várúr”, gróf Esterházy Ferenc védnöksége alatt évente a téli szünetben az Esterházy szálló termeiben megrendezték a tatai angol kolónia bálját, amelyre a Monarchiában élő összes angol hivatalos volt. A brit szokások szerint feldíszített termekben az angolok reggelig ropták a csárdást a cigányzenére. Kijárták a grófnál, hogy a vasárnapi anglikán istentiszteleteknek a várban biztosítson helyet. Céllövőversenyt, úszóversenyt rendeztek.
Lóverseny pályák tatán,a Baji úti Vasútállomás és Pezsgőgyár közelében.
A tatai versenylovak egyik legeredményesebb világhírű trénere, Henry Milne volt (1851–1938 Tata). Milne idomította a 19. század utolsó évtizedének legjobb magyar lovát, Tokiót. A mai Baji út 1. és Sport utca 33- ban az egész telekhatárt befoglalva istállók működtek. Üchritz Zsigmond báró és Péchy Andor , istállói ezen a területen voltak megosztva. Henry Milne 1887-ben, Péchy Andor hívására jött Tatára . Báró Üchtritz Zsigmond Henrik Adalbert (Marcaltő 1846.05.24-Budapest 1925.04.16) országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, neves lótenyésztő , és Péchy Andor (1875-1945) ügyvéd, politikus, császári és királyi kamarás, agronómus, nevezetes versenylóistálló tulajdonos volt, Tasnád (ma Tășnad, Románia). A főurak istállójának trénere mindvégig Henry Milne volt,ameddig nem került felszámolásra 1918 ban .Egy ilyen versenyló eltartási költsége évi hat ezer koronába került. Ehhez jött a méregdrága amerikai zsokék fizetése. Például a Henry Milne saját istállót is működtetett ,(Tata volt ABC helyén)ennek az istállónak első zsokéja Fred Tarall évi 32 ezer, Hughes pedig 18 ezer koronát kapott.A George Henry Hitch (1868–1954) az angliai Mildenhallban született. 1892-ben érkezett az Osztrák-Magyar Monarchiába, ahol Oberweidenben abrakmesterként helyezkedett el. Az 1900-as évek elejétől már Tatán dolgozott Heath idomár mellett, kinek 1912-ben bekövetkező halálakor átvette az istállóját. 1915 márciusában letette a honpolgári esküt, majd 1919-ben elköltözött Alagra. A 20-as években érkezett pályafutásának csúcsára. Legjobb éve 1921 volt, amikor lovai közül Balbinus az Osztrák Derbyt, Vatinius pedig (pont Alagon) az első Magyar Derbyt nyerte. Legkedvesebb lova a kivételes képességű kanca, Starlight volt. 1929‑től 1932-ig megszakítás nélkül idomár champion lett. Összesen négy Derbyt nyert.
George Henry Hitch és családja szintén lakott pár évet Tatán a Sport utcai villában.
Vatinus győzelme ami az első Magyar Derby megnyerése volt 1920 -ban 1100m-en
Vatinius, lovasával (Nagy Géza) és tenyésztőjével (Luczenbacher Pál)
(Forrás: Vasárnapi Újság, 1921/13: 154.)🎬🏆
„Finomkezű”idomár, mondták róla, vagyis lovait kíméletesen készítette fel, nem kívánt tőlük erőn felül, azaz nem feszítette túl a „húrt”.Nagy gondot fordított az istállózásra ,ami télen is szellős volt, teleltetési módszere alig ismerte a takarót. Sikerei a határon túl is ismertté tették a nevét. Többször hívták Olaszországba, de egyszer sem kellett a sokat ígérő meghívás, mert Alagon érezte magát legjobban, nem akart innen távozni. Testvérei és kiterjedt rokonsága Newmarket környékén éltek, tartotta velük a kapcsolatot. Istállóját Róbert fia fokozatosan vette át, 1938-ban végleg visszavonult. Halálakor a Lósport Vállalat, a szaksajtó meg sem emlékezett róla. Fiai közül György Tatán maradt, az egyik bank cégvezetőjeként dolgozott, Ede állatorvos lett, Vilmos fiatalon meghalt, így a mesterséget egyedül Róbert folytatta.
A leghíresebb zsokék Tatán: Styles, Lemaire, Hughes, Cleminson, Fred Tarall, Bonta Ferenc, Janek Géza, Fettig Alajos, Gulyás Mihály és Szente Károly.
Az 1899-ben a kontinensen elsőként itt használták a startgépet, amelyet egy ausztrál szabadalom után Amerikában már használtak. A tatai istállónak hoztak dicsőséget azok a lovak is, amelyek a Ben Hur 1927-es némafilm változatában a kocsiverseny jelenetében szerepeltek Henry Milne a lovakat is trenirozta. Péchy Andor Sport utcai istállóinak leghíresebb lova ,Tokio volt. A híres ló így született, a Buccaneer – Kincsem nagyszülők véréből Tokio, a rakoncátlan pej méncsikó. A yearling próbái és versenykarrierje a tatai tréningtelepen Henry Milne foglalkozott vele, majd a freudenaui versenypályán, Planner mesternél indult. Tulajdonosa, a „piros szegfűs, sárosi gavallér”, Péchy Andor pénzhajhász menedzselésével folytatódott mindvégig. Óriási összegeket nyerve, bejárta Európa versenytereit. Tokio ívelt nyakú, magabiztos ló volt, 23 nagy verseny győzelmét, 8 konyító fülű, makacsul ellenszegülő veszteséggel vegyítette. Futókedvében lelépte a legnagyobb ellenfeleit is, máskor irányíthatatlanul kitört, leblokkolt, sereget hajtott. Bolondériája néha a reggeli tréningnél is előtört, ekkor „butacsirás” erővel nekitámadt a neki nem tetsző lovaknak is.Nagydíjak sorából is kiemelkedő győzelmei: Bécsi Derby (feltartva, 10 hosszal), Baden-Badeni Nagydíj (topp-súllyal, sétálva), Berlini Nagydíj (igen könnyen).Hát Ő volt "Tokio".
Milne Fia, Fred Milne szintén lovakat tréningezett, ezenkívül versenylovak transzportjával is foglalkozott és a környéken a legjobb „horse-dentist”, vagyis lófogorvos volt. A zsokék közül kiemelkedő volt Fred Taral télteljesítménye. Az amerikai zsoké Henry Milne hívására érkezett Tatára. Ketten együtt nagy sikereket értek el.
Az Oszták-Magyar Monarchia közigazgatási térképén, Tata 1886-os térképszelvényén, jól látható a Sport utca 33 as villaépülethez milyen nagy földterület tartozott. Ezen a területen az istállórendszer és a ló mozgató, udvari belső terület is jól kivehető. A térképen, mint jól látszik ,központi elhelyezkedése volt az akkori villának, és fő célja a jószágigazgatónak ,istállótulajdonosnak ,fő lovastrénernek , zsokéknak, kifejezetten kényelmes ,extra otthont biztosítson. A villát körülölelő 8 részből álló istállórendszer, 80-120 lónak adott folyamatosan helyet. Érdekesség ,ha a mai 2020-as térképpel összehasonlítjuk, észrevehetjük mi minden változott mára. A volt istállórendszer földterülete és közvetlen a villaépületi földterület, részben,szintén felszabdalásra, értékesítésre került a második világháború után.Az eredeti istállók a villaépület körül maradtak meg ,korhű állapotban.A lovarda és gyakorló versenypálya még a tópart közelében volt.
A t
atai tréningpálya sikerének évtizedeiben fedezte fel John Metcalf minden idők egyik legnagyobb magyar zsokéját, Janek Gézát. A kis termetű, rövid lábú, erős felsőtestű, széles vállú fiú zsoké pályafutása alatt két osztrák derbinyerő lovat lovagolt és több mint 1300 győzelmet aratott. A másik nagy felfedezettet, Bonta Ferencet, Szemere Miklós karolta fel. Szemere Miklósnak Tatán a z Egység utcában voltak versenyistállói. A zsokénak Newmarketben W***y Waugh volt a lovagló mestere. Összesen 136-szor lovagolt, ebből 34-szer elsőnek, 27-szer másodiknak ért be. A versenyistállók két legjelentősebb hajtója Halász Sándor és Hutschenreiter Antal volt.
Janek Géza tatai verseny után “két osztrák derbinyerő lovat lovagolt, és több mint 1300 győzelmet aratott”
Emlékül kedves ismerősömnek Dr. Szatmári Saroltának múzeumigazgatónak, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgató-helyettesének, aki sokat tett a tatai lóversenyzés történelmi megismeréséért és annak közzétételéért.
Köszönettel: Nieselberger Róbert
Felhasznált irodalom: HESP JÓZSEF “Az Alagi Angol kolónia 1-2-3-4 részletek”
http://dkvk.hu/adatbazisok/dhsza/az-alagi-angol-kolonia-3/
http://dkvk.hu/adatbazisok/dhsza/az-alagi-angol-kolonia-4/