20/12/2024
Egy kis pikáns, karácsonyi történet! Nem sikerült bejutnom vele egy pályázatra ezért megosztom veletek. Jó szórakozást hozzá és Boldog karácsonyt mindenkinek!
Kísértés
Végéhez közeledett a munkaidő az irodában. Az utolsó nap az évben, amit munkával töltenek. A kozmetikai cég nagyasszonya és feje, Evelin, összehívta a beosztottjait, hogy megköszönje a munkájukat, és boldog karácsonyt kívánjon. Mindenki izgatott volt már, hogy az utolsó órában lazábbra vehetik az amúgy szigorú szabályokat, és koccinthatnak az éves munkájuk eredményes befejezésére. Eve (Eve: élet, újjászületés), ahogy a márkanév mutatja és a legtöbb munkatárs szólítja, igazán büszke volt a csapatára. Mivel a cége jelentős növekedést ért el, plusz bónusszal köszönte meg mindazoknak, akik ehhez hozzát***ek. Többen rákérdeztek, hogy tölti a karácsonyt, de mint mindig, a válasz: munkával.
Evelin a parkolóházba indult, beült az autójába, és vett egy mély levegőt. Megcsináltuk, nyugtázta hangosan, majd fülig érő mosollyal az arcán elindult haza. Az utakat eltakarították, alig volt már nyoma a reggeli havazásnak.
Az úton a sok fény elbűvölte, de a hömpölygő embertömeg nem igazán vonzotta. Ez lesz a harmadik éve, hogy egyedül tölti a karácsonyt. Szülei már nem élnek, és az egyetlen húga messze él a családjával. Minden évben hívják, hogy velük ünnepeljen, de ő teljesen elégedett a videóhívás adta lehetőséggel. Az ajándékokat már elküldte postán, soha nem felejti el a távolban élő unokahúgait.
A házba lépve kivette a postáját, liftbe szállt, és meg sem állt a 37. emeletig. Fellélegezve nyitott be lakása ajtaján, és hagyta maga mögött az éves munka fáradalmait. Az előszobai ülőkén megpihenve magabiztosan rúgta le magáról tűsarkúját. Kabátját és táskáját a ruhásszekrény mélyében rejt***e, bízva, az idén már nem lesz rá szüksége. A fürdőszobába vette az útját, fürdővizet engedett. Ruháit ledobva óvatosan ereszkedett a kádba, kedvenc habfürdőjét nem sajnálva mosta le magáról a nap történéseit. Csukott szemmel dőlt hátra, és élvezte a forró víz nyugtató hatását. Még három nap karácsonyig, gondolkodott el, miközben újra átmosta testét az általa elsőként alkotott termékkel, ami a nevét viseli. A vanília kellemes illata és a gyümölcsök frissessége hosszú, formás lábait puhává varázsolták. Kiemelve a vízből, ő maga is elcsodálkozott, milyen hosszú combjai vannak, és vajon kitől örökölhette. A zavartalan kényeztetés után kiszállt a kádból, és gyengéden megtörölközött. Köntösbe bújt, meleg papucsát felhúzva a konyhába ment. A szekrényből kivett egy borospoharat, magához vett egy palackkal a kedvenc fehérborából, felragadta a postáját, és bevonult a nappaliba.
Óvatosan kibontotta a bort, töltött egy keveset, és az ablakhoz ment. Élvezte a kilátást, az ünnepi fényeket. Szerette a belvárost, hogy közel volt minden a lakásához és a céghez egyaránt. Manhattan karácsonykor különleges volt.
A kanapéra kuporodva bekapcsolta a tévét, de csak háttérzajnak. A gazdasági híreket jobban szerette elsőkézből hallani. A postáját kezdte átnézni mikor egy rózsaszínű borítékra lett figyelmes. A feladó helyén bélyegző volt, egy címert ábrázolt, a címzett fülbemászóan fogalmazva, Evelin Williams kisasszony részére. Nézegette még egy darabig, majd óvatosan, nehogy kárt tegyen benne, felbontotta. A levél egy meghívót rejtett magában. A papír és a betűk formája igényességet sugallt. Nem akármilyen díszes, kézzel írt levél volt, és a tartalma titokzatos. Karácsony első napjára szólt egy zártkörű ünnepi partira. Manhattantól kissé távolabb, egy birtokra szólt a meghívás. Bár szokatlan és rejtélyes, Eve valami megmagyarázhatatlan vonzalmat érzett iránta. Mivel fáradt volt, félret***e a levelet, alszik még rá egyet, és tiszta fejjel, eldönti, mi legyen a sorsa.
Reggel, mikor felébredt, a nappaliban szembetalálkozott a titokzatos levéllel. Nem hagyta nyugodni, és a reggeli kávéja mellett újra és újra elolvasta. Megreggelizett, rendbe szedte magát, de a fejében folyton a meghívó tartalma járt, míg végül úgy döntött, ad egy esélyt a kíváncsiságának, és megtöri a karácsonyi magányát a partival.
A meghívóban leírták, mit kell viselnie, magával vinni, mivel karácsony másnapját is ott fogja tölteni. Eve teljesen lázba jött, és amit eddig soha nem tett, a karácsonyi tolongásba elment vásárolni. Bár szebbnél szebb ruháktól roskadozott a szekrénye, a vágy erősebb volt, hogy ez a karácsony páratlan legyen számára.
Most, hogy erre az alkalomra vásárolt, nem is érezte tehernek a sokadalmat. Teljesen megfeledkezett a nyüzsgésről, a lökdösődésről, és az járt a fejében, igazán vonzó szeretne lenni. Felkereste fodrászát, szerette volna felfrissíteni hosszú barna haját. Hazatérve úgy érezte, minden megvan ahhoz, hogy magabiztosan induljon neki a partinak.
Elérkezett a nap, karácsony első napja. A meghívóban az állt, pontban 17 órakor egy autó fogja várni a ház előtt, és elviszi a birtokra. Eve már összepakolta a bőröndjét, és kissé szorongva, de leindult a ház elé. Havazott, apró hópelyhek csiklandozták az arcát. A lámpák fényében kergetőzött megannyi jégkristály, koccintva egymással, üdvözölve az ünnepet.
Míg gyönyörködött a látványban, egy limuzin gördült a ház elé. Eve ránézett az órájára, ami pontban 17 órát mutatott. A sofőr kiszállt, üdvözölte őt, és ajtót nyitott.
Jó estét Williams kisasszony, Adam vagyok, én fogom elvinni a birtokra!
Jó estét Adam! köszöntötte az igazán vonzó egyenruhás férfit, karját elfogadva ült be a limuzinba.
A sofőr elrendezte a bőröndöt és az autó elindult. Közölte, hogy az út egy órát vesz igénybe, addig is élvezze a kilátást. Eve igazán kivételesnek érezte magát, de még mindig nem tudta, minek köszönheti mindezt.
Alig egy óra múlva a limuzin begördült egy hatalmas kapun, amin a levélen szerepelő pecsét monogramja díszelgett: „LT”. A birtok egy kisebb kastélyt rejtett, csodálatosan kiemelkedett a fákkal körülvett hatalmas parkban. Az autóból kiszállva Eve csak tátotta a száját. Ahogy megérkezett, hamar rájött, hogy nem ő az egyetlen vendég. Más különleges meghívottak is vannak, mind elegáns, de titokzatos emberek. Pontban hat órakor összegyűltek a káprázatos előtérben, ahol közölték velük, hogy mindenkit elkísérnek a lakosztályukba, és pontban 19 órakor kezdetét veszi a karácsonyi vacsora. Az éjjeliszekrényen találnak egy térképet, ami a vacsora helyszínére segít majd mindenkit. Az inasok, akik kísérték a vendégeket, igazán elegánsak voltak, tele kedvességgel és jó modorral. Miután elkísérték a vendégeket a szobájukhoz közölték, hogy legyünk pontosak a vacsoránál.
A kastély több emeletes volt, és a berendezése pazar. Eve szobája a harmadik emeleten volt, rejtett lifttel lehetett megközelíteni. Ez is a kastély régi mivoltát őrizte. A berendezés fő középpontjában egy hatalmas franciaágy állt, szebbnél szebb anyagú baldachinnal körbevéve. Eve királynőnek érezte magát. Készülődnie kellett, ezért vett egy forró fürdőt a hatalmas porcelánkádban, ami a fürdőszoba díszes darabja. A meghívóban leírták, hogy a vacsorához fehér estélyit viseljen. A ruha, amit választott, gyengéden ölelte körbe karcsú alakját. Vékony, gyöngyökből álló pántok keresztezték keskeny vállát. A mély kivágás betekintést engedett a kíváncsi tekinteteknek. Kristályokkal díszített tűsarkúja finoman simult keskeny bokájához, csatját óvatosan bekapcsolta. Hosszú, barna haja lágyan omlott a vállára. A sminkje szolid, de mégis csábító. Apró, formás ajkát halvány rúzs keretezte. Egy fújás kedvenc parfümjéből, egy utolsó pillantás a tükörben magabiztossá t***e. Magához vette a térképet és elindult a vacsorára. Az út során két vendéggel is találkozott, akiknek az útja keresztezte az övét. Kissé megkönnyebbülve, biztonságban érkeztek meg a szalonba. A helyiség a karácsony meleg hangulatát árasztotta. Mindent beborított a fehér szín. A fenyőfa magasan ágaskodott, alig látszott a teteje. Fehér ruhába öltöztették, ahogy a vendégek is mindannyian patyolatfehérben ékeskedtek. Úgy tűnik, a meghívóban mindenkinek ez volt a kötelező viselet. Eve kíváncsian nézett körbe, hogy talán ismerős arcokat lát, de senkit nem ismert fel. Épp kezdett ideges lenni mikor szólították őket, foglaljanak helyet az asztalnál. Az ültetés név szerint szólt, az útját keresztező két személy közé került. Biztos ez is hozzátartozott a szervezéshez. Kezdett feloldódni mikor tekintete a porcelánokra tévedt. Mintha még sohasem használták volna, sehol egy karcolás. Az üvegpoharak kecsesen ékeskedtek, hívogatva, hogy megtöltsék őket finom frissítővel, és akkor megjelent ő. Fekete szmokingjának hajtókáján megvillantak a helyiség fényei. Csokornyakkendője ékesen díszít***e karcsú nyakát. Szőke, hullámos haja keretezte állát. Határozottan lépett az asztalfőre, és mutatkozott be.
Alexander Ravenscroft vagyok, az önök házigazdája és a birtok tulajdonosa. Szeretnék boldog karácsonyt kívánni magam, és a „Luxuria Társaság” nevében. Köszönöm, hogy elfogadták a meghívásomat! Titokzatosnak tűnhet, de örülök, hogy ennek ellenére itt vannak. A személyüket magam válogattam ki, így nem ismerhetik egymást, de én sokat tudok önökről. Mindannyian befolyásos, eltérő korosztályú, viszont egyedülállók, akik hosszú ideje magányosan töltik az ünnepeket. Különleges este veszi kezdetét a vacsora után, kérem, addig is élvezzék az ételeket.
Az asztalnál a házigazdán kívül még húsz vendég foglalt helyet.
A ház tulajdonosa, a sötéten vonzó és rejtélyes Alexander, azonnal megragadta Eve figyelmét. Tekintetét le sem tudta venni a férfiról. Különös vonzódást érzett iránta, de gondolata az elhangzott „Luxuria Társaság” körül forgott. Valahol már hallott róla, de semmivel nem tudta azonosítani. Alexander pillantása találkozik a nő eltöprengő tekintetével, amitől jóleső reszketés járja át testét.
A desszertet a fa körül szolgálták fel, ahol kényelmesen elhelyezkedve fürkészték egymást a vendégek.
Eve gondolatai csak az elhangzott társaság és Alexander neve körül forgott. Biztos volt benne, hogy hallotta már valahol mindkettőt. A desszert után pezsgővel koccintottak, majd kezdetét vette a játék.
Alexander újra átvette a szót, és megkérte a résztvevőket vegyenek, részt a játékokban, mivel amit ő képvisel, évszázadok óta működik titokban. Célja, hogy feltárja az emberi vágyak, szenvedélyek, érzelmi határok mélységét. A társaság tagjai, akiket a jelenlévők nem ismerhetnek, gazdag, befolyásos emberek, akik a hatalom és kísértés mesterei. Minden évben különleges eseményeket rendeznek, ahol a résztvevők próbára tehetik magukat. Fő céljuk az emberi lélek és test határainak feszegetése. A résztvevőknek szembesülniük kell saját belső félelmeikkel, vágyaikkal és korlátaikkal. A cél, hogy új szintre emeljék testi és érzelmi élményeiket, és átadják magukat a kísértésnek.
Van egy kiválasztott személy a társaságban, akit nem fednek fel. Önmagának és a többi résztvevőnek kell ezt a személyt kiemelnie. Egy régi mítoszra vezethető vissza a „Luxuria” ereje, ami képes embereket olyan mértékű önmegismeréshez és hatalomhoz juttatni, amely átlép minden határt. Úgy vélik, aki képes erre az átalakulásra, különleges erőket hordoz magában.
Személyesen vagyok érintett a szervezetben, mivel őseim évszázadok óta vezették a társaságot. Szeretném tovább vinni ezt az örökséget és megmenteni a megsemmisülését. Kérem önöket, vegyenek részt ebben a különleges játékban, ahol titokzatos élményekben lesz részük, és segítsenek, hogy a társaság még hosszú évszázadokig fennmaradjon.
Amit a befolyásos vendégek nem tudhatnak, az az, hogy a társaság nem csak emberi vágyakat céloz meg. Fő szempontjuk a hatalmi mesterkedés. A társaság titkos információkat gyűjt a résztvevőkről, és ezeket felhasználhatja később politikai és gazdasági hatalom megszerzésére.
Alexander látta a meghívottakon a meglepettséget, de azt is látta, hogy készek belemenni a játékba.
Az első játék az „Álarcos Kísértés” lesz. Most kapnak egy álarcot, ami teljesen elfedi az arcokat, és a teremben félhomály lesz. Nem igazán fogják egymást látni, így bárki lehet a partnerük. Érzéki zene fog szólni, ami akár intim helyzetben is hozhatja önöket. Kérem, ne fogják vissza magukat. Engedjenek utat rejtett vágyaiknak, és a játék végén felfedhetik valódi énjüket. Alexander igazán jól állta a házigazda szerepét.
A vendégeket egy szobába vezették. Míg ez zajlott, a kastély tánctermét félhomályba borították. A zenekar már elfoglalta a helyét, és a lágy, fülbemászó dallamok kísértetiesen vonaglottak a terem falai között. Mindenkinek segít***ek a helyiségbe jutni, úgy látszott, a zene megt***e a hatását. Ahogy egymásnak ütköztek és megérintették egymást, párok kezdtek kialakulni. Nem tudhatták, hogy ki öleli a derekukat vagy suttog érzelmes szavakat a fülükbe, mint ahogy azt sem, hogy Alexander is köztük lehet.
Eve nagyon élvezte a zene szülte felszabadító vágyat, amiről nem is gondolta volna, hogy benne is megvan. Érezte, hogy valaki karját körbefonja a derekán, és lassan ringatóznak a zene dallamára. Nyakában meleg leheletet érzett a titokzatos személytől, ami megnyugtató érzést keltett benne. Közelebb simultak egymáshoz, már határozottabban lépkedtek a ritmusra. Eve magán érezte az illető ajkát, hátán végig simította bársonyos kezét, és combját megemelve döntötte óvatosan hanyatt a zene végén.
Alexander megkérte a társaságot, hogy még ne vegyék le az álarcokat. Kissé távolodjanak el egymástól, majd fényt gyújtanak, hogy kideríthessék kivel, is táncolhattak. Pár perc múlva hangulatos fények borították be a táncteret, és az álarcok lekerültek. Szempárok sokasága kezdett cikázni, keresve a személyt, aki elvarázsolta őket tánc közben. Eve még a vágyai hatása alatt állt, alig tudott összpontosítani. A ruházatokra és kezekre tévedő tekintete azt feltételezte, fiatal lehet az illető, mivel karjával erősen tartotta, miközben hanyatt döntötte őt.
A házigazda és a vendégek is kíváncsiak voltak, ezért kérte, hogy ha úgy érzik, tudják, ki volt a párjuk, álljanak egymás mellé. Volt, aki mellé ketten is álltak, de Eve megérzése jól működött. A fiatalember talán vele egykorú, elegáns és jóképű volt. Közelebb hajolva megérezte bőrén az illatot, ami igazán illett hozzá, pedig ha ő nem, akkor ki lehet ennek nagyobb szakértője? Alexander biztosította a jól választott személyeket, mivel ő mindent látott, de ne keseredjenek el, akiknek most nem sikerült. Kérdezte, hogy érezték magukat tánc közben, és a hangulat arról árulkodott, hogy nevettető és mámorító volt egyaránt. A következő játék előtt a vendégek ismerkedhettek az őket szenvedélybe hozó partnerrel, vagy akár akivel megnyerő volt számukra. Eve titokzatos partnerét Colinnak hívták, és vele egykorú volt. Szülei után örökölt egy nagyvállalatot.
Hamarosan kezdődött az újabb játék, ami a „Szevedélyes Kockajáték” nevet kapta. Alexander ismert***e a játékszabályokat. Minden egyes dobás más-más buja feladatot, kísértést jelentett, mint például „Csókold meg a legvonzóbb vendéget” vagy „Tölts el vakival két percet egy félreeső helyen egy véletlenszerűen kiválasztott személlyel”. A kockák határozzák meg, mi történik, így minden dobás kiszámíthatatlan. Minden vendégre sorkerül, akár kiválasztott, akár cselekvést végrehajtóként. Három kockával játszották, és Eve került sorra. Mindhárom kocka négyet mutatott, vagyis 444. Ez a szám azt jelent***e, hogy véletlenszerűen kiválasztott személy simítsa végig a mellét, lassan érintve combját, fenekét, majd csókolja hosszan. A kör közepén állva Eve arca elfehéredett, majd partnerét meglátva elvörösödött. A személy, akit választottak, idősebb, ötvenes férfi volt. Vonzó, kissé őszülő és jóvágású. A ruházatát magabiztosan tudta viselni. Belépett a körbe, és zene csendült. Az idő nem volt megszabva, hogy meddig időzhettek a játékban. Eve szeme kikerekedett, mikor a férfi lassan, de szenvedélyes léptekkel közelített felé. Bal karjával megtámasztotta a hátát, jobb kezével óvatosan végigsimította a mellét. A férfi érezte, hogy a bimbók keményen ágaskodnak a vékony anyag alatt. Eve teste megremegett az érintéstől. A férfi keze lejjebb csúszott Eve combjára, onnan ruhája hasítékát megtalálva kúszott egyre beljebb. Bal karjával elengedte a hátát, fellibbent***e a ruhát, majd mindkét kezével rámarkolt Eve fenekére, közelebb rántva magához. A ruha felemelkedése a vendégeknek is mutatott némi betekintést Eve hosszú combjaira. Teste szorosan a férfi mellkasához simult, majd ajkát élezve várta a megérdemelt csókot. Partnere nem habozott, szenvedéllyel, de lágyan harapni, kóstolni kezdte Eve ajkát. Míg fürkészték egymás nyelvét, a férfi szorosabban markolta fedetlen fenekét, amit épphogy takart egy leheletnyi csipke. A csók hosszú volt, vad és kívánatos, mintha soha nem érne véget. A többiek kedélyét is felkorbácsolták olyannyira, hogy több hölgyvendég az ajkához ért, végigsimítva azt. Eve, míg egyik kezével a férfi tarkóját, másikkal a mellkasát simogatta, Alexander nem hitt a szemének. Szerette volna leállítani, de nem tehetett ellene semmit. Eve sóvárgása, szenvedélyes csókja őt is megingatta. Szemét becsukva, nagyokat nyelve leplezte el saját érzéseit. A zene lágy suttogása csak tovább erősít***e a felhevült vágyakat. A vendégek mozdulatai elárulták, ők is szeretnének hasonló intim állapotba kerülni. A pár ugyan lassan, de kezdett szétválni egymás karjaiból. Eve kívánta a férfi közelségét, alig tudta csillapítani felhevült testét. A férfi lágyan végigsimította a nő haját, leheletnyin érint***e a vállát, és megcsókolta a kézfejét. Így adta Eve tudtára, hogy köszöni, és búcsúzik, mély nyomokat hagyva maga mögött. A nyomok nemcsak a két emberben, de az egész társaságban hagytak kétségeket. Elgondolkodva azon, mit is hagynak ki évek óta az egyedüllét társaságában. A játék után úgy érezték, erre inniuk kell, ezért Alexander hosszabb időt hagyott feldolgozni a történteket. Aprósütemény és koktélok vártak a vendégekre. Mivel elmúlt már este tíz, a házigazda szólt, hogy átöltözhetnek, ha szeretnének. Már nincs megszabva a ruha színe és formája. Legtöbben úgy gondolták, hogy az alkalomhoz méltón viselik az általuk választott darabot, ami meghatározta az ünnep fényét. Alexander megköszönte, hogy előtérbe helyezték az ünnepet saját kényelmük helyett, és az új játékhoz még adott 20 perc pihenést. Eve és a férfi a pihenés alatt közelebb kerültek egymáshoz, amit a többiek is kellemes hatásként éltek meg. A hölgyek is szerettek volna ismerkedni vele, de nem voltak tolakodóak. A társaságban több elegáns, jó modú férfi is jelen volt, ahogy azt a ruházatuk is mutatta. Talán a látottak és a vágyaikat előcsalogató személyt közelebb akarták tudni magukhoz. Egy csapatként beszélték meg, milyen lehet Evan, mint megtudták, akinek a neve íjászt jelent. Hát igen, hangosan nevettek a jelentésén, mivel szó szerint levadászta a fiatal hölgyet. Eve megtudta, hogy Kanadából érkezett, ahol a faipar tehetős üzletembere. Alexander messziről figyelte a vendégeket, különösen Eve fesztelen mosolyát, amitől a nő gyönyörű volt. Evan tett még felé apró gesztusokat, megigazította a ruha vékony pántját, érintve selymes bőrét. Belehajolt a nyakába, dicsérte az illatát. Ujjait hosszú hajába fúrta, majd laza mozdulattal a füle mögé simította. Eve teste izzott még akkor is, tudva, hogy húsz évvel idősebb nála. Viszont lefülelte Alexander pillantását, amitől másképp kezdett érezni. Szeretett volna elé állni, szó nélkül megcsókolni vörös, duzzadó ajkát, ami a férfit csalogatóvá t***e. A férfi elkapta ezt a pillanatot, de szavakkal hárította azt. Bejelent***e az újabb játékot a „Kívánság Kör”. Alexander kérte, üljenek körbe a fa mellett kialakított hatalmas kanapékon, helyezzék magukat kényelembe, és ismert***e a játékszabályokat. Egy tárgyat, egy különleges, ősi kelyhet adnak majd körbe. Elhangzik az „állj” szó, akinél a pohár megáll, annak egy titkos kívánságot kell teljesítenie, amit az előtte ülő súg a fülébe. Ezek a kívánságok lehetnek izgalmas, erotikus feladatok vagy meglepetésszerű kihívások. A tekintetek felcsillantak, a vendégek a mellettük ülőkkel néztek farkasszemet. Próbálták kitalálni piszkos gondolataikat, fantáziájukat. Eve bal oldalán egy vonzó, negyvenes nő, jobb oldalán egy hasonló korú férfi társaságát élvezte. Mindenki elhelyezkedett, Alexander átadta az általa közel ülőnek a poharat, és megkezdődött a játék. Húsz résztvevő, húsz kíváncsi tekintet. Szinte hasítani lehetett a feszültséget. Alexander „állj”-t parancsolt. A pohár Colinnál talált gazdára. Mosolygott, mert a mellette ülő negyvenes, választékos nő fantáziájára bízta magát. A hölgy suttogni kezdett a fülébe. A férfi szeme tovább mosolygott, let***e a poharat, és a nő Colin combjára helyezkedett. A nő gombolni kezdte a férfi ingét, óvatosan a vállára húzta, majd a saját ruhájából is kibújt. A többiek nem hittek a szemüknek. A nő mellei kora ellenére feszesen pattantak a férfi szeme elé. Norának hívták, Colin mellkasának dőlt, és csókolni kezdte a férfi nyakát. Ajkaik lassan egymásra találtak, ahogy a férfi keze is a peckes melleket kezdte izgatni. Nora a férfi izmos mellkasát csókolta, mikor Colin az ölébe húzta, felállt vele a kanapéról, és sietve eltűntek a többiek elől. A kívánságot sejteni lehetett a sóvárgó pillantásokból, heves mozdulatokból. Határozottan kiemelkedő kívánság, talán az előző játék hagyott mély nyomokat. A nő vágyott az érintésre, a bujasággal járó érzésekre. Alexander csak annyit mondott, majd maguktól visszatalálnak a körbe. A játék folytatódott, de nem mindenki került sorra. Nem csüggedtek, mert az utolsó játék még hátra volt. Eve csalódott, de úgy érezte, ehhez köze van a házigazdának. Későre járt már, de senki nem akarta abbahagyni a játékot. Izgatottan várták az újabb kihívást, a neve „Vágy Labirintusa”. Az egyik sötét szobában gyertyafényes útvesztőt alakítottak ki, ahol a résztvevőknek egy-egy feladatot kell teljesíteniük. A játék során titkos üzenetek, erotikus utasítások vagy bátorítások várják őket. Aki a legtöbb feladatot teljesíti, jutalmat kap, ami újabb szenvedélyes pillanatokat hoz. Eve elsőként lépett a szobába, annyira sietett, nem akart újra kimaradni. A szoba hosszú és széles volt, több száz gyertya világította meg a labirintust. Miközben a már kiválasztottak élvezték a játék lényegét, Eve váratlan visszaemlékezésre jutott. Eszébe jutott a társaság címere, amit egy könyv borítóján látott nagyon régen. Még egyetemistaként különleges nyarat töltött egy távoli kisvárosban, ahol egy antikváriumban dolgozott. Egy nap egy különleges, régi könyvet talált az üzletben, ami az emberi vágyakról és szenvedélyekről szólt, tele ősi szimbólumokkal és titokzatos történetekkel. A könyvet a borítóján a „Luxuria Társaság” pecsétjével zárták le. Ahogy egyre többet olvasott a könyvből, különös vonzalmat kezdett érezni a történetekben szereplő idegen, titokzatos férfi iránt, akit „A.R.” monogrammal jelöltek. Eve később megtudta, hogy ez a férfi a könyv írója volt, egy veszélyes, karizmatikus személy, aki egy titokzatos társaság vezetője lett. A férfi érzéki és szenvedélyes életviteléről volt ismert. Eve már ért***e, miért vonzódik így a játékokhoz, mintha valami megmagyarázhatatlan kapocs kötné a rég olvasott történetekhez: Alexander neve, a játékok a könyvből, a titokzatos vendégek és a vágy, ami mindezt előidézte. Akkor a könyvet egy éjjel különös körülmények között ellopták. Nem ért***e, hova tűnhetett nyom nélkül. Nem is sejt***e, hogy évekkel később, amikor a rejtélyes meghívót megkapja, valójában egy régi ismerőssel találkozik. Eve nyugodt maradt, de kíváncsi volt, ki is valójában a házigazda, és mi köze a könyvhöz. A Labirintusban Eve következett, a feladata erotikus volt, amit Alexander adott utasításba. „Fogd meg a kezem, és vezesd végig rajtad.” A férfi Eve elé állt, aki megfogta annak jobb kezét. Arcához emelte, ujjait végigvezette ajkán, apró csókot lehelve rá. Nyakát alig érintve kezét a mellére húzta. Alexander érezte a nő erősebb fogását, ami neki is egy mély, bensőséges gesztust teremtett. Eve lejjebb húzta az izgató kezet, egészen a combjáig, ahol ruhája alá rejt***e. Forróság öntötte el odalent, ahogy egyre közelebb húzta ahhoz a ponthoz, ahol Alexander is megremegett.
A férfi következő utasítása: "Érints meg ott… ahol a legjobban vágyom rá." Eve közelebb húzódott, kigombolta az ingét, végigsimította izmos mellkasát, majd határozott mozdulattal megmarkolta nadrágjában duzzadó férfiasságát. Alexander nem számított erre, és az érzést heves nyögések kísérték. A társaság figyelmét a férfi reakciója, nyögései forró hangulatba hozták. Alexander sem bírta tovább, ezért kérte, hagyják abba a játékot. Saját érzései csapdába ejtették, és a vendégek rájöttek, hogy a kiválasztott Eve. Biztosították a házigazdát, hogy jól érezték magukat, és tanultak a játékokból, ezért, ha nem bánja, elvonulnának, persze nem egyedül. A játékok közben párok alakultak ki; ha nem is kapcsolatok, de intim együttlétek, vágyak és indulatok cserélnének gazdát. Ahogy a vendégek elvonultak, Alexander még mindig az érzéseivel küzdött. Eve csak nézte a férfi ziháló mellkasát, óvatosan rát***e tenyerét, amitől érezte, megnyugszik. Alexander elkapta ezt a kezet, és maga után húzta. Határozott léptekkel, fejében kusza érzésekkel meg sem állt a szobájáig. Ahogy a szoba félhomályában elcsendesedtek, a feszültség szinte tapinthatóvá vált köztük. Alexander szorosan megállt Eve mögött, forró lehelete alig érint***e nyakát, amitől Eve bőre libabőrös lett. Egy pillanatra csak álltak így, a csendet csak a szívdobbanásaik töltötték ki. A férfi ujját végighúzta a nő karján, és a teste felforrósodott. Alexander egyetlen mozdulattal magához fordította őt, szemeik összefonódtak. Megérint***e ajkait, majd gyengéden megcsókolta. Alexander keze lassan Eve derekára siklott, és szorosabban húzta magához. Testük összesimult, a világ megszűnt létezni körülöttük. Lángoló szenvedély t***e elkerülhetetlenné az együttlétet. A ruhák lekerültek, és Eve teljesen átadta magát az érzéseinek, rájött, hogy ez több mint egyszerű vágy. Alexander az ágyba emelte Evet, és végigcsókolta törékeny testét. Formás mellei izgatottan várták a férfi vörös, duzzadó ajkait, forró leheletét. Széttárta combját, hívogatva vele heves nyelvét. Alexander érezte, hogy Eve majd meggyullad a vágytól, ezért hanyatt feküdt, magára húzta partnerét, aki könnyed harapásokkal izgatta lüktető mellkasát, lejjebb csúszva alhasára. Kezével óvatosan simogatni kezdte az akkorra már kőkemény péniszét. Ahogy a mozdulatok gyorsultak, Alexander szinte verejtékben úszott. Eve végignyalta, kényezt***e, majd átadta magát az élvezetnek, gyengéden magáévá t***e a férfi elképesztő szerszámát. Lassú és vad mozgások, érintések váltották egymást, míg mindketten a kéj verejtékében úsztak. Eve Alexander mellkasára pihent, érezve heves szívverését. A férfi magához ölelte, állát megemelve nézte gyönyörű, kielégült arcát. Még hosszan így maradtak, egymásba fonódva, testük és lelkük. Egyszer csak Eve felegyenesedik, és Alexanderre néz.
Ki vagy te? t***e fel a kérdést a férfinak.
Rájöttél, igaz, a könyv, amit a kisvárosban olvastál! Összeköt minket. A találkozásunk nem véletlen. A könyv írója a nagyapám, Artur Ravenscroft. Én is ott nyaraltam akkor a városban, jártam a boltban, és láttalak téged. Szerettem volna tudni a könyv hatását rád és rám is, és úgy gondolom, a sorsunk beteljesedett, persze ha te is akarod.
Eve hallgatva a férfi szavait, nem jutott szóhoz. Ő volt az, a szőke nyurga srác. Nem akar ő semmi mást, csak a közelében lenni. Érezni erőteljes testét, hozzábújni, simogatni szőke haját, magán érezni vörös, duzzadó ajkait. Szeretkezni vele a nap minden órájában, percében. Megosztani vele a sikerét és kudarcait, és elűzni a magányát ezzel az ellenállhatatlan férfival az oldalán. A sors beteljesít***e feladatát, a társaság tovább fog élni Eveben és a távozó vendégek titkos vágyaiban.
