28/07/2024
Fogom a kezed
– Fogom a kezed, érzed? – mondta Ő.
– De hiszen ez a szíved, nem a kezed.
Ő mosolyog, nem válaszol. Ám az Ő csöndjében hatalmas erő, a Tiszta Forrás lakozik: a béke, a rend, a harmónia.
– Tudod – mondtam –, már régóta ugyanarról álmodom. Ismétlődő látomás, melyben mindenki szeret mindenkit. És ez beteríti a világot. Fényfelleg, ezüstcsillagokból szőtt selyemtakaró, így mutatva más világoknak, hogy itt rend van. Ezen a földön béke van. Mindenhol.
Ekkor Ő:
– Szép a világot egyetlen nagy szeretetnek álmodni.
– Mennyire jó, hogy fogod a kezem – sóhajtottam.
– Én mindenkinek fogom a kezét.
– És tudnak róla? – kérdeztem.
Ő egyszerűen azt mondta: – Igen.
– Különös ereje van a Te kezednek – mondtam én. Mire Ő:
– Ha veled vagyok, ha veletek vagyok, ti a szívemet érzitek, pedig ez a kezem, amelyik mindenhová elér.
– Most – kértem Őt –, most nagy szükségünk van a Te kezedre. A föld tűzgolyó.
– Háború van? – kérdezte.
– Annál is rosszabb – válaszoltam. – A háborúban ismerik egymást az ellenségek, ami most pusztít, emberi szemünknek láthatatlan.
– Én látom – mondta Ő.
– Mi nem látjuk, csak érezzük – mondtam én. – Érezzük, ahogy a szeretet álmának helyét átveszi, majd betölti a félelem. Füstje roppant maró. Előttem nagyobbnak tűnik az álomban látott szeretetnél. Határtalan. Földrészről földrészre csap, majd visszakanyarodik önmagába, viaskodva. Mintha egy óriáskígyó volna, végtelenbe tekergő testtel, ami mindent magába nyel.
Ő is sóhajtott már:
– Elfoglalta a szeretet helyét egy kígyó?
– Inkább a félelem, amit világon átgyűrűző kígyó képzete és valósága kelt. Most ő uralkodik felettünk, mindenen, amit a szem lát.
– Az bizony baj. Nagyobb, mintha maga a kígyó volna. Mert a kígyóval el lehet bánni, a félelem füstjével azonban nem.
– Olyan ez, mint egy rossz álom, amelyben mindenki ugyanazt álmodja, és ugyanattól szenved. Látod, a szeretet közös. A szeretet tartja össze az emberiséget. Ha van szeretet. És a baj is összetartja az emberiséget. Olyan kötőerő, ragasztó, ami mutatja, hogy senki sem több, vagy kevesebb a másiknál. Jó volna ezt tudni a szeretetben is. Jó volna erre emlékezni, ha a baj enyhül, és eltűnik a földről.
– Eltűnik – mondta Ő –, higgy ebben, és élj ebben a hitben, hogy a mindent átölelő szeretetben élni tudj. Most, ezután, és mindig.
Thalasszinosz – SZERETETKALAUZ * Valaki mindig szeret
[Kassák Könyvkiadó, 2020.]
Fordította: Vágó Gy. Zsuzsanna
Kép: Tőzsér Richárd
Forrás: Στέλιος Θαλασσινός: Στον δρόμο της ψíχής, Αθήνα, 2020.
Stélios Thalassinós: Ston dromo tis psychis, Athén, 2020.
