20/12/2024
Jé, a könyvem! Lapozgattam a Facebookon az emlékeket, elém került az, ahol az egyik könyvem egy menő plázás könyvesboltban, a pultnál, a pénztár mellett sorakozott, nagyon hamar elfogyott, sokat vittek belőle. (A híres mesém legjobb mondatait gyűjtötte ki egy lelkes rajongó, magyar fotósok honos pillangós képeit kaptam meg hozzá, álomszép lett!)
Visszajött az érzés, ahogy kukucskáltam, ki veszi meg, ki mosolyodik el, vagy mereng magában, mikor kinyitja.
Könyvet kiadni, másoknak ezzel örömet adni, másokban érzést kiváltani, megérteni, hogy az az érzés már az övé, nem a tiéd, nos, az nagyon jó élmény. Nekem az volt. 1000 feletti példányszámok, sok-sok kiadást megérő könyv, társasjáték, kártyák ... Imádtam, imádom.
Aztán eszembe jut egy tehetséges író, akivel nemrég konzultáltam. 300 példányt adott ki. Saját pénzen. Ebből még 200 az ágya alatt van, onnan bányássza ki, ha nagy néha valaki mégis rábukkan és venne belőle. Facebook-csoportokban osztogatja meg a könyve "hirdetését". Kétszer kiemelte hirdetésben, de nem vették. Néhanap azért jön egy madár, aki vesz belőle. Ő nem érezte a könyvkiadást jó élménynek, mert a pénze, amit beletett, nemcsak hogy soha nem jön vissza, de az elégedettség, hogy örömet adott, hogy kíváncsiak arra, amit mond, hogy van visszacsatolás, nos az teljesen elmaradt. Segítséget kért az eladáshoz, mondta, állítólag én tudom, hogy kell ...
Az illető tényleg, nagyságrendekkel jobb, alaposabb, szabatosabban fogalmazó szerző nálam. Az én könyveimet mégis el tudtam adni, neki pedig azt mondtam: sajnálom, megértem, amiben van, a műve csodás, és nem tudok segíteni neki.
Mert a könyvkiadás nem ott kezdődik el, hogy kihozom a nyomdából a könyvet, és behalmozom az ágyneműtartóba, hanem legalább másvél évvel előtte, amikor magánkiadásként megjelenő mű esetében megágyazok az olvasó lelkében a könyvemnek.
Ezt a feladatot, ha író vagy, bármennyire utálhatod, de nem szervezheted ki teljesen. Három okból:
1. Ez a legfontosabb: mert rád, a te hangodra kiváncsi az olvasó!
2. Ez a legértékesebb neked: az olvasó neked jelez vissza, úgy jön létre párbeszéd, ha te kommunikálsz, ő válaszol.
3. Nem éri meg anyagilag, ha kiszervezed. Maximum az, ha megfogadod egy hozzáértő alapvető tanácsait.
Ha nem csináltad meg: elkéstél.
Tudom, miről beszélek. Én is látom, hogy ezernyi platformon kéne jelen lenni, hogy időigényesebb, mint amennyit erre szánnál, hogy költséges és nehezen jön a siker. Mégis azt mondom, hogy ezen az úton nem mehetek helyetted. Nincs lift a Himalájára. Vagy ha volna, az élmény veszne el, amit a hegyre feljutás ad.
Ha velem tartanál, segítek, de a shperpád tudok csak lenni, liftet építeni nem tudok. (Kati)
