18/01/2024
Mostanában nem nagyon jelentkeztem szokásos beszámolókkal, mert olyan sűrű, az Úrnak szóló szolgálatokkal volt tele az időm, hogy örültem, amikor otthon este bezuhantam az ágyba. Decemberben Emília nénivel kellett sokat foglalkozni az elveszett iratait pótolni, üldögélni a hivatalokban, de legalább sok jó beszélgetés történt ilyenkor az ott várakozókkal, és azt is megtapasztaltam, hogy nem kell a szabályokat annyira betű szerint venni, hanem lehet emberséges az ügyintéző is. Volt olyan bizony, hogy elutasíthatott volna, de láthatóan megszánta Emi nénit, - elmondtam, hogy egy bántalmazó férjtől kellett elmenekülnie - ez azért nem múlt el nyom nélkül az emberekben, hiszen látták, hogy milyen kedves, törékeny, aprócska kis néni a 83 évével. Hálásak vagyunk nagyon egy kedves testvérnőnek, aki a 95 éves édesapját ápolja, vele lakik, így az ő saját lakása üresen állt, és közjegyzői okirattal befogadta Emi nénit a kis garzonjába, persze a rezsit azért fizetni kell, de azon felül nem fogad el semmit. Mekkora csoda ez a mai pénzhajhászó világban! Sikerült a körzeti orvoshoz is bejelentkeznünk, és ma már voltunk is egy komplett laborvizsgálaton, majd hétfőn lesznek meg a leletek. Már nem is kell menni érte, hanem felteszik a felhőbe. Halad a technika és az orvoslás :-) Igaz, hogy azért van némi kívánni való még az intézkedésekben, mert a körzeti orvos felírta a kért laborvizsgálatokat, utána el kellett mennünk időpontot kérni, mára kaptunk ilyet 8 óra 54-re, azután amikor megjöttünk be kellett egy gépnél jelentkezni, amelyik megerősítette a korábbi időpontot, azután a laboradminisztrációs ablakba a kapott sorszám alapján hívták az embereket, de az a csoda történt, hogy előttünk és utánunk következő majd minden sorszámos odakerült, csak éppen a mienk valahogy nem került sorra. Nagy nehezen kb 1 teljes órával a többször rögzített időpont után hívott a laboradminisztrátor, a nálunk lévő körzeti orvos által kiírt vizsgálatokat tartalmazó papír alapján berögzített a számítógépes rendszerbe, kaptunk vonalkódos matricákat, és a kis kémcsövet a vizelettel egy egész más helyre kellett beadni, ahol senki nem volt csak egy tároló, amibe be kellett rakni amit hoztunk és amit üresen kaptunk az előbb. Bárki bemehetett, elvehette, kidobhatta, összekeverhette, mert senki nem ügyelt ott erre. Utána visszajöttünk a vérvétel tényleges helyére, ahol meg minden sorszám nélkül csak úgy be lehetett menni :-) Végül is túljutottunk az egészen jó másfél óra alatt, ami jó szervezés, gondosság mellett kb. 5-6 perc alatt megoldható lett volna. Persze a ruhatáros és a vért vevő asszony is örült a kis Bibliának :-). Na de vissza decemberre. Miután Emi nénivel minden adminisztrációs gondot leküzdöttünk, lejártunk 23-án Kiskunhalasra mentünk a börtönbe. Kalocsai Géza, Körösi Zsolt, Marianna és én meg egy gitár voltunk bent. Két helyen is, összesen mintegy 80 embernek sikerült örömet szerezni Karácsony ünnepére énekünkkel, bizonyságtételeinkkel, és apró ajándékainkkal. A börtön vezetőségének engedélyével mindenki kaphatott két szem szaloncukrot, egy narancsot, egy igés naptárt és Gedeon Bibliát is. Géza testvért annyira megérintette az ottlét a fogvatartottak között, az együtt éneklés, látva hitüket, reménységüket, várakozásukat, hogy ki kellett menjen a folyosóra egy kicsit, hogy helyreálljon, mert annyira szorongatni kezdte a sírás. Persze mind így voltunk. Az egyik őr is odajött, és kérte, hogy nyitva maradhasson az ajtó, hogy munkája közben hallhassa énekeinket, szavalatunkat, az igehirdetést és a bizonyságtételeket. Nem lehet szavakkal leírni, azt a hittestvéri közösséget, ami ott kialakult. Készítettem éneklapokat, több jól ismert énekkel, meg hát persze a Mennyből az angyal is, és ébredési énekek is. A fogvatartottak úgy énekelték tele torokkal, hogy nem is olvasták, mert mindet ismerték. Leírhatatlan volt és köszönet érte Gál József katolikus pap testvérnek is,- ő a börtönlelkész ott - meg a parancsnoknak Hinkel Tamás bv. alezredes úrnak. Sajnos nem készült felvétel, és ő sem volt ott, pedig ezt jó lett volna megtapasztania. Minden szolgálatban lévő felügyelőt is megajándékoztunk - akikkel találkoztunk a be és kimenetel során. Ők is nagy örömmel fogadták, hogy szeretetünk e jeleit meg tudtuk mutatni. Valójában Jézus szeretete volt jelen igen erősen. Ebben az emelkedett hangulatban indultunk haza, Géza szolgált az autójával is. Közben eleredt a hó, és egy baleset miatt kerülnünk is kellett. Nekünk Mariannal már 14 órára Budapesten kellett volna lennünk, de látható volt, hogy ez nem fog teljesülni. Útközben az én éhségem miatt (aznap még nem ettem semmit) megálltunk egy faluban egy pékségnél, ahol kenyérlángost vettem, meg mindenki még valamit. Gondolhatjátok, hogy ott is énekeltünk egy szép két szólamú éneket, megajándékozva Karácsonyra az ott dolgozókat. Egy pár pillanatra meg állt az élet, és a menny ismét leköltözött a földre. - Ez nagyon szép volt - mondta az egyik eladó, köszönjük szépen. Illendően elköszöntünk egy karácsonyi Igével, és hiszem, hogy sikerült kicsit elgondolkodtatni az embereket, Jézusra, a megváltásra irányítani a figyelmüket. Hála az Úrnak sikerült a hirtelen csúszóra váltott útviszonyok ellenére minden baj nélkül Budapestre érnünk. Közös hálaadó imádság után ki-ki ment az útjára. Mi a Józsefvárosi Református Gyülekezetbe igyekeztünk Mariannal, ahol a HÁIHA - Határokon Átívelő Imaközösség és Hitmélyítő Alkalmak imacsoportnak volt egy különleges karácsonyi alkalma. ennek kellett volna a házigazdái legyünk Bacskai Bálint lelkész barátunk, testvérünk kérésére, de nem értünk vissza mire kellett volna. Éppen az alkalom kezdése előtt sikerült azért odaérnünk. Szabó Csaba, Ormóshegyi Zoltán és Bacskai Bálint lelkésztestvérek és még a rendszeres zoomos alkalmakon résztvevő testvérek közül személyesen több, mint húszan. Sikerült még a világ más tájairól is bekapcsolni zoomon keresztül testvéreket, és kb este 9-ig tartott az alkalom. Sokat énekeltünk és imádkoztunk, Igékkel köszöntöttük egymást, és persze a lelkészek Karácsonyi ünnepi Igével szolgáltak. Este 7 körül kezdtem rosszul lenni, először egy erős hasmenés, majd hirtelen olyan hideg lettem, mint a jég, elkezdtem reszketni, mint a nyárfalevél, - ez nem akaratlagos volt, - és teljesen elment az erőm. Többen is észrevették, hogy fehér lettem, mint a fal, és végül is engedtem a tanácsoknak : Feri menjetek haza! Nem is tudom hogy tudtam hazáig vezetni, de valahogy hazaértünk. A lépcsőn már Marianna támogatott, alig bírtam felmenni az elsőre. Azonnal lefeküdtem és elaludtam, éjjel még volt némi esemény, alul - felül egyszerre jött minden belőlem. Reggelre azonban csoda történt, úgy ébredtem, mint akinek semmi baja :-) Szenteste napjára az Úr meggyógyított, Ormóshegyi Zoli és Bálint is telefonált, és alig akarták elhinni, hogy már semmi bajom, Marianna sem persze. Délelőtt még nem engedte, hogy elmenjünk az istentiszteletre, de délután már nem lehetett engem visszatartani. Emi nénit is vittük a Szenteste alkalmára tartott istentiszteletre, utána pedig együtt fözőcskéztünk. Az ünnepi vacsora halászlé és rántott pontyszelet, marinált hagymás burgonyával, elmaradhatatlan beiglikkel és a tegnap ajándékba kapott sokféle sütivel. Elolvastuk a karácsonyi történetet végig, több evangéliumból is, minden részét átbeszéltük, ha volt kérdés, arra megkerestük a választ. Apró ajándékkal kedveskedtünk Emi néninek és egymásnak is :-) Azt gondolom, hogy egy szép Karácsonyunk lett, Jézus volt a középpontban. Másnap úrvacsorás istentiszteleten voltunk együtt, és megint együtt főzöcskéztünk, töltött káposzta lett, meg fel sem tudom sorolni, annyiféle hideg - meleg finomság készült. Könnyű dolgunk volt, mert mivel egymás melletti házban laktunk ide-oda tudtuk vinni , ami éppen kellett, lábosok, tepsik és a belevalók :-) . Úgy voltunk, mintha már régóta együtt éltünk volna, megtapasztaltuk az igazi testvéri közösséget. Templomjárással, közös főzéssel és étkezésekkel teltek az ünnepek jó hangulatban, az angyalok is örvendezhettek az Úr előtt minket látva. Közben még Karácsony előtt és a két ünnep között is tele lett a teherautó adománnyal, aminek az erkiek örülhettek még Szilveszter előtt 30-án pedig a Szegedi Csillagbörtön várt bennünket, ahova Boros Lajos, Hagyó Miklós, Száva Lajos, Vatai Gyula volt bv.ezredes és én mehettünk délelőtt fél 10-re. Szűcs M. Klára börtönlelkész készítette elő ezt a lehetőséget, - köszönet érte neki is, meg az engedélyekért Kopcsik Károly. bv. dandártábornok bv. főtanácsos, parancsnok úrnak. Itt szintetizátort hozhatott Boros Lajos testvérünk, aki most a baptista börtönmisszió vezetője, Vatai Gyula is a baptista misszió munkatársa jelenleg. Lajos kitűnően használja hangszerét és kísérte énekeinket, illetve saját szerzeményét is énekelte ezzel a kísérettel. Közel negyvenen jöhettek a fogvatartottak közül a Karácsony alkalmából szervezett együttlétre. Nem várt köszöntést is kaptunk, mert a fogvatartottak közül hárman énekeltek nekünk néhány hitbeli éneket. Mindenki kapott szót, és elmondhatta megtérése történetét, hogyan élte meg Jézussal való találkozását. Ez másfajta karácsonyi megközelítés volt, de igen komoly lelki alkalom volt ez is. A bűn világából Boros Lajos, aki több, mint 30 évet húzott le a rácsok mögött, majd Száva Lajos beszélt arról, hogy ismerhette meg a börtönön belül Jézust, hogyan változtatta meg gyökeresen ez az életét. Hagyó Miklós pedig a politika porondjáról került börtönbe, ahol ő is megismerhette Megváltóját, Jézus Krisztust. Azóta vele jár, megváltozott, újjászületett életet élhet környezete és a maga örömére. Örömmel számolhattam be arról, hogyan találkozhattam velük börtönmissziósként, hogyan lehettem az Úr eszköze megtérésükben, és beszélhettem a magam Istenhez, Megváltómhoz való odatéréseméről is. Öröm, hála és alázat mindannyiunk életében, hogy hódolhatunk, mennyei Atyánknak, mint megváltott gyermekei. Úgy érzem nagy hatással lehettünk az ott lévőkre, külön öröm volt számomra, hogy találkozhattam ott valakivel, akihez otthonába is járhattam régen, amikor még házi őrizetben volt. Azt hiszem igazi karácsonyi ajándékok lehettünk egymásnak mindannyian. Dicséretet kaptunk, hogy ilyen illusztris kis társaság még soha nem volt ünnepi alkalmat tartani a börtönben. Tényleg érdekes volt így együtt lennünk. Azt gondolom, hogy méltó befejezése volt az évnek mindannyiunk számára ez az esemény. Hálás szívvel imádkoztunk mikor kint voltunk a parkolóban. Lehet, hogy furcsán néztek ránk néhányan, ahogy a börtön és a piac mellett körben állva adtunk hálát a lehetőségért, hogy beszélhettünk a Jézusban való hitünkről. Még beszaladtunk a már záró félben lévő piacra is. Mind vettünk valami "vásárfiát", én egy nagy darab bőrős malaccombot, a többiek töpörtyűt, kolbászt vittek nemcsak emlékül haza. Boros Lajosék Mezőtúr felé, mi Budapestre indultunk. Hazafelé jót beszélgettünk még a testvérekkel az autóban, Lajcsinak és nekem is jól esett a pihenés, hogy Miki vitt - hozott bennünket autójával. Örömmel emlékszem vissza, még mindig tart a fokhagymásan, egyben megsütött bőrös malac, amit akkor ott vettem, ez volt ma is ebédre :-) . Az év első napján, az istentiszteleten nálunk előre megírt igés kártyákat osztanak a templomból való kijövetelkor. Érdekes Igét kaptam: Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked! 2Móz 20,12 Mivel szüleim már meghaltak, azt hiszem a sírjuk rendbetételével kell majd megmutatnom, hogy tisztelem őket. Minden porcikámban úgy érzem, hogy Jézus visszajövetele előtti utolsó pillanatokat éli a világ, így a hosszú élet ígérete nekem átnyúlik az örökkévalóságba. Mindenesetre hálával gondolok szüleimre, nevelőimre, akik úgy neveltek, vezettek korábbi életemben, hogy végül megismerhettem Jézust, mint Megváltómat, hogy dönthettem mellette, persze tudom, hiszen az Ige ezt is mondja, hogy már az akarást is Ő munkálja. Minden mögött Ő áll, a hatalmas Isten, aki felfoghatatlan hatalma, ereje ellenére maga a szeretet, aki amennyi belőle megismerhető, megérthető, azt Jézus Krisztusban tárta elénk. Ebben az évben is igyekszem a neki való hálából szolgálni, segíteni, ahol lehet. ha Jól számoltam, akkor már 4 tele teherautóval szállítottam adományokat több családnak. Talán pénteken tele is lesz az ötödik, amit akkor el is viszek. Nemsokára úgy is kényszerpihenő következik, egy csípőprotézis műtét után majd remélem könnyebben fogok mozogni :-) Közben további öröm, hogy a Pax Televízióban készíthetünk lelki - igei műsorokat Bacskai Bálinttal, amelyekkel kapcsolatban sok pozitív visszajelzést kaptam. Hálás vagyok Istennek, drága Megváltó Jézusomnak, hogy fizikailag és lelkileg is sok tennivalóval áld meg, lehetek másoknak segítségére. Nem is tudjátok elképzelni, hogy mekkora boldogság egy ilyen életet élni :-) Köszönöm, hogy sokan támogatnak, hordoznak imádságban, az én életem ekképpen az ő szolgálatuk is. Egyedül Istené a dicsőség! Soli Deo Gloria! Áldott, boldog, szolgáló életet kívánok Mindenkinek!
