20/01/2025
Az előző FB bejegyzéshez kapcsolódóan álljon itt egy kis szöveg (két térképpel, az egyik 1770-ből, a másik 1850-60 körül, mindkettő Habsburg katonai felmérés, az első még az önálló Temesi Bánságé) Temesrékasról, ami már a középkorban mezővárosi rangot kapott és a török hódoltságot is átvészelhették sokác (katolikus délszláv) és magyar lakói. A török kiűzése után (1718. pozsareváci béke) Rékas a legkeletebbre fekvő sokác település (a sokácok Boszniából költöztek ide) a Béga déli (!) oldalán, szemben az északi oldalon fekvő ortodox lakosságú Rikass településsel. 1726-tól 1787-ig folyamatosan érkeznek a német telepesek vegyesen a Fekete-erdőből, Luxemburgból, Frankfurtból, Pfalzból, Trierből, Hessenből, Vesztfáliából, Elzászból és Lotharingiából. Ezekben az időkben egyértelműen római katolikus, sváb-sokác település. Ez csupán az 1900-as évek elején, az államilag szervezett magyar betelepítéseknek köszönhetően változik meg, ahogy az a mellékelt demográfiai táblázatban is látszik. (Ahogy az is látszik, hogy a magyarok folyamatosan kisebbségbe kerültek, a sokácok egyszerűen "elfogytak", a svábokat a "Kárpátok Géniusza" eladta az anyaországnak, míg a románok egyre többen költöztek be a településre.) Az első, 1770-es térképen már jól látszanak a kiterjedt szőlők Rékastól északra a dombokon, a kettő között ma az A1-es autópálya húzódik Brassó felé. A második térképen az 1850-60-as években már a szőlőhegyek neve is fel van tüntetve, Temesrékason egyértelműen német nevek, míg a szomszédos települések szőlőhegyein inkább a szláv nevek vannak túlsúlyban. (Ami nem is csoda. A bal oldali, vagyis nyugati szomszéd, Őszény lakói ortodox románok, itt látszik a "Diala Mare" román földrajzi név, míg a keleti szomszéd Temespéteri (Petrovaselo) lakói ortodoxok akik Montenegróból költöztek ide.
