24/11/2024
Mi lett veled ellenzék?
Talán bemutatkozással kellene kezdenem, azonban úgy gondolom, hogy nem én vagyok a fontos, ezért írásom (írásaim) nem kimondottan rólam fog(nak) szólni, hanem arról, ahogyan én látom az elmúlt nyolc év ellenzéki politizálását. Egyből belevágok a közepébe.
Politizáltam, jó néhány évig. Aktív voltam. Ott volt bennem a folyamatos tenni akarás a folyamatos vágyakozás az iránt, hogy valami jót tegyünk, hogy valamit elérjünk az ország jövőjét illetően. Sok mindent átéltem, sok mindent megtapasztaltam. Történtek velem jó és rossz dolgok egyaránt. A közösség, melynek része voltam, és aminek részévé váltam életem ezen szakaszának kezdetén valahol nagyjából 5% környékén volt mérhető. Fiatalként 2014-es választási vereség után már foglalkoztatott annyira a politika és bosszantottak annyira dolgok, hogy én is be akarjak azok körébe kerülni, akik az úgynevezett politikát csinálják. Elszánt voltam, tele ötletekkel.
Nem volt egyszerű fiatalként beilleszkedni egy olyan társadalmi közegbe, ahol leginkább nálam kétszer idősebb emberek voltak jelen. Nagyon hamar felismerték bennem az elszántságot, nagyon fiatalon lehetőséget kaptam először csak választókerületi vezetés tagjaként, később pedig választókerületi elnökként is arra, hogy bebizonyíthassam, hogy elszántságom nem csak szavak formájában létezik, hanem tettre készség is párosul hozzá. Nem csak a számat jártattam.
Vezetőként mindig azt vallottam, hogy élen kell járni, példát kell mutatni a munkavégzésben. Ezért vezetőként nem csak elvártam dolgokat, hanem meg is tudtam és akartam azt mutatni, hogy mi az elvárásom, hogy milyen is az a politikai terep munka. Sokaknak ezt tetszett! Örömmel tartottak velem, és örömmel dolgoztak velem együtt azért, amire mindannyian annyira vágytunk. Egy jobb országra, egy élhetőbb Magyarországra!
Aláírást gyűjtöttünk, szórólapoztunk, újságot terítettünk, utca és lakossági fórumokat, szakpolitikai fórumokat tartottunk. Rádióban, TV híradóban szerepeltünk.
Sok mindent elértünk együtt! A 2019-es EP választáson az országos átlag fölött szerepeltek választókerületeink. Volt aki azt mondta, hogy ezt egy személynek köszönhetően érhette el közösségünk. Szkeptikusak voltak azzal kapcsolatban, hogy ez az eredmény ez a befektetett munkának a gyümölcse lenne.
Ugorva egy kicsit az időben napjainkra, azt gondolom, hogy mára már ők is belátták, hogy ez bizony a belefektetett munka eredménye és gyümölcse volt. Nem egy személyi kultusz hozta magával a 20 százalékot, hanem a közösség ereje és egysége.
Hiába van egy pártnak mindenki számára jó és őszinte üzenete a társadalom felé, ha azt a Fidesz által leuralt médiákon keresztül egyszerűen képtelenség eljuttatni a szavazókhoz.
20 000 újság. Két hely volt az országban ahova ennyi újságot kért a választókerület a kampányokban. Az egyik Újpest volt a másik pedig Nyíregyháza. Hogy el tudja az olvasó képzelni, hogy ez mennyi újságot jelent, körül írom. Ez egy EU raklap mennyiségű újság, egy méter magas újság kupac. Ezt a mennyiségű újságot néhány emberrel terítettük el sok sok alkalommal. Mindannyian a szabadidőnket áldoztuk és a szeretteinktől vettük el az időt azért, hogy ezt a mennyiségű folyóiratot a háztartásokba eljutassuk.
Életet leheltünk a környező településeinkbe, tudták kik vagyunk és tudták, hogy mit akarunk. Velünk tartottak, mert tudták hogy létezünk és tudták hogy kik vagyunk és azt is hogy mi mit is akarunk.
Két éve feledésbe merült minden. Már nem volt fontos, hogy a rendezvényeket csináljunk, már nem volt fontos, hogy az emberekkel találkozzunk, már nem volt fontos, hogy az emberek tudjanak rólunk. Már nem voltunk fontosak, nem voltunk értékesek. Már én is csak egy lelakott rozsdás biciklinek voltam titulálva, fideszesnek kiáltottak és ezzel a lendülettel, meg némi étellel, ármányos hazugságokkal leváltottak. A Fidesz akarta így! Megmondtuk, megmondtam! Nem hittek nekünk , nem hittek nekem. Ha hittek is, soha sem volt elég bátorságuk ezt beismerni. Bocsánat kérést már nem is várok.
Voltak, akik azt hitték el lehet dobni azokat az embereket, akik felépítették a szervezetet. Nem nyúltak utána a kilépőknek, nem kérdezték meg hogy hova mentek, miért mentek. Hiba volt. Nem mondták azt, hogy miért nem maradtok velünk. Egyszerűen csak integettek. Hiba volt.
Sokan elmentek, sokan elmentünk. Szerte az országban. Azt hitték a 20 százalék nélkülünk majd 30%, 40% lesz. Új arcokat hívtak, ismeretleneket. Sokszor ismerteket, akiknek múltját jól ismertük, nagyon is jól ismertük. Mégis jöhettek, mert azt hitték az új arcok fogják meghozni a további növekedést. Hiba volt. Az sem számított, hogy mi önzetlenül ingyen (szó szerint) tettük a dolgunkat, az újak pedig már csak pénzért, és ételért jöttek. Láttunk előttünk már ilyet, Jobbiknak hívták a szervezetet. Csúnya történet. Vége lett.
Figyelmeztettünk, hogy baj lesz, óva intettünk a gondolkodás nélküli szervezet építéstől. Tudtuk hogy a Fidesz folyamatosan azon dolgozik alantos módon, hogy az ellenzéki szervezetekbe így a miénkbe is beférkőzzön és azokat, azt belülről bomlassza és verje szét. Célt értek. A terv megint működött!
Talán egy fontos konklúziója van ennek az elmúlt 8 évnek. Budapesten el kell végre azt a sztereotípiát felejteni, hogy a végeken csak egyszerű emberek vannak. A szürke állomány itt is megvan ám, mi sem születtünk másnak, mi sem vagyunk butábbak és kevesebbek.
Kívánom, hogy az ellenzék, a valódi ellenzék talpra álljon! Nem lesz könnyű. Próbáljátok meg más felfogással, nyitott gondolkodással, és vidéki emberekkel. Hitelesség kell! Számomra a hitelesség, nem egy folyónál, nem egy volt fideszesnél kezdődik!
Kutyából nem lesz szalonna!
Fodor István, Digitális tartalomkészítő, Nyíregyháza elérhetőségei, térképes helyadatai és útbaigazítási információi, kapcsolatfelvételi űrlapja, nyitvatartási ideje, szolgáltatásai, értékelései, fényképei, videói és közleményei.
