06/11/2022
Egy őszinte és hiteles válasz az általam keszthelyiként eddig is tisztelt Bálint Natália számára. Bízom benne, hogy hamarosan megcsörren az a telefon mindkét oldalon, mert Péter Márki-Zay és Bálint Natália nem áll olyan távol egymástól, mint azt most sokan szeretnék.
HAJNALI GONDOLATOK
A tegnapi napon MMM-es barátaim felhívták a figyelmem Bálint Natália előadóművész és politológus bejegyzéseire, amelyekben immár visszatérő módon foglalkozik személyemmel. Akár megtisztelőnek is tarthatnám a kitüntetett figyelmet, mely ráadásul az oldalhoz képest számottevő forgalmat, és különösen a DK szimpatizánsai részéről rengeteg kommentet is generált. Szerettem volna az oldalán a legmélyebb sajnálatomat kifejezni a művésznő megbántása ill. munkatársaim általa sérelmezett magatartása miatt, de az oldala szabályai szerint ezt ott nem tehettem meg, remélem így is eljut hozzá - és természetesen amennyiben felveszi velem a kapcsolatot, személyesen ill. telefonon is megteszem ugyanezt.
1. A művésznő kritikája egyrészt arra vonatkozik, hogy városi és kampánybeli munkatársaim több alkalommal keresték fellépések ügyében, melyből azonban - erről én is most értesültem csak, mély sajnálattal - végül nem lett semmi, és a nem megfelelő kommunikáció miatt neki ebből anyagi kára is származott.
ELNÉZÉSÉT KÉREM A MÉLTATLAN BÁNÁSMÓDÉRT, és természetesen a felelősök és a tévedés beazonosítását követően a jogos kárigényét is igyekszem majd rendezni. Sajnos nem ő az első művész, aki hasonló panasszal élt, csak a kizárólag civil, valóban lelkes amatőrökből álló csapatunk és a kampányokban szokásos kapkodás lehet a magyarázat, mégha ez elfogadhatatlan is.
2. POLITIKAI KOMMUNIKÁCIÓ MEGÍTÉLÉSE
Míg az iménti hibákat emberi mulasztásnak tartom, addig a művésznő immár visszatérő, súlyos kritikája az amerikai stílusú politikai marketing elemek - egymilliós támogatás nyilvános átadása tanároknak, látványos külsőségek között, ill. legújabban a visszaszámlálás egy bejelentés előtt - miatt, már egyéni megítélés kérdése. Hogy ő szakmailag ezeket máshogy látja, mint akár én, akár az aktuális kommunikációs csapatunk, azt természetesen elfogadom, de azt, hogy EZZEL BÁRKIT MEGALÁZNÁNK, PLÁNE SZÁNDÉKOSAN, AZT UDVARIASAN VISSZAUTASÍTOM. A figyelemfelhívás természetes velejárója a politikai tevékenységnek, a tanárok támogatása esetében azonban nem az MMM építése, hanem mások adakozásra és nyilvános kiállásra buzdítása volt a legfőbb cél. Ezt titokban adakozással nem lehet elérni (és persze az adományozókkal szemben nem is lenne korrekt).
Hogy a művésznő miért pont most, a választások után fél évvel, annyi jogos, a teljes magyar sajtó hangos kritikáját kiváltó tévedésem és hibám után, ezúttal olyan, senki más által meg sem említett észrevételekkel indított kampányt személyem ellen? Erre több logikus magyarázat is létezhet - csak remélni tudom, hogy a korábban elszenvedett veszteségeit sikerül most valamelyest kompenzálnia...
Mindenesetre akár a DK, akár más politikai entitás érezte még most is sürgős szükségét egy ismételt rágalomkampánynak (Ungár Péter interjújától a mozgalmunkat elhagyó volt tagjaink lelépéseiig feltűnő ez az időzítés), alighanem még mindig a konkurenciát látják bennünk, meggyőződésem szerint feleslegesen. Hadd ragadjam meg ezt az alkalmat néhány kérdés ismételt tisztázására, az ellenzéki oldal álhírgyártóinak kedvéért:
3. Hatalommánia, nárcizmus, beképzeltség: ha ez a legcsekélyebb mértékben igaz lenne, akkor valóban kirúgtam volna az ellenzéki árulókat és sarlatánokat a kampányból, egész pártokat is ideértve. Nekem azonban sajnos meggyőződésem volt, hogy a hat párttal konszenzussal kell minden döntést meghozni és így is tettünk, annak minden hátrányával. Egyes ellenzéki vezetőkkel szemben én készséggel elismerem felelősségem és hibáim, és velük ellentétben én megköszöntem minden aktivista munkáját a kampányban. Velük ellentétben én mondjuk kampányoltam is....
4. Összefogás, annak szétverése: 2017. decemberétől hittem abban, hogy a másként lehetetlen feladat is lehetséges összefogással, és az ehhez kidolgozott stratégiát 4 év munkájával, azóta szétszéledt munkatársakkal gondosan fel is építettük (előválasztás, adatbázis, fundraising, szavazatszámlálás, roma jelöltek - amire 12 évig senki nem volt képes). A mi kezdeményezésünk nélkül ez soha nem valósult volna meg, még a mintát is Hódmezővásárhely mutatta civilek és pártok összefogására, egy korábban mindig fideszes körzet elnyerésére. Az összefogást, minden szükséges kompromisszumot felvállalva, éppen én épít***em - és azok verték szét már menet közben, akik a vereségben sem voltak hajlandóak osztozni (és nem azért, mert én erre kértem volna őket, hanem mert oda sem tolták az arcukat).
5. Jobboldali jelölt az ellenzék élén: a választási eredmények bebizonyították, hogy a baloldali közös jelöltjeink (különösen a DK) sokkal kevesebb szavazót mozgósítottak, mint a jobboldali közös jelöltjeink (ez elhangzott GyF Partizán-interjújában is), ugyanez igaz volt a listavezetőre is (baloldali jelölttel még a budai körzeteket is elbuktuk volna). Hódmezővásárhelyen ugyan veszít***em Lázár Jánossal szemben, de ez volt az egyetlen vidéki körzet és az egyetlen parlamentbe jutott fideszes képviselő, ahol a Fidesz gyengébben szerepelt, mint 4 éve! A körzet minden településén jobb eredményt kaptam egyéniben, mint a közös ellenzéki lista - azaz rám sokkal többen szavaztak, mint az ellenzékre - azaz még így is felfelé húztam a listát. A Kutyapárt kiesése és a Mi Hazánk bejutása bizonyítja, hogy a Fidesz méréseken alapuló folyamatos gyurcsányozása eredményes volt: a négy évvel korábbi baloldali ellenzéki szavazók szinte mind megvoltak, a volt jobbikos szavazók kétharmada viszont egyszerűen nem szavazott egy olyan összefogásra, amiben Gyurcsány Ferenc is ott van... Kiábrándult fideszes szavazók igenis vannak (nemcsak Hadházy Ákos és én), az ő megnyerésük nélkül még rosszabb esélyekkel indul majd bárki egy választáson, ahogy ezt például szeptemberben a DK Miskolcon be is bizonyította.
6. Mikromenedzser, nem hallgat tanácsadókra, önfejű: mindenkitől elnézést kérek, akik most biztosan állítják, hogy ha rájuk hallgattam volna, áprilisban győzünk. Az azonban nem feltétlenül önfejűség, hogy az egymásnak is ellentmondó száz és száz tanács közül csak néhányat tudtam meghallgatni (nem lehet egyszerre jobbra és balra menni), mégha ezt annak is érezte az a száz nagyszerű ember, akinek a tanácsát nem követhettem. Nagyon sajnálom és elnézést kérek.
7. Fidesz-ügynök, Fidesz-csalás az előválasztáson: érdekes módon ezek az összeesküvés-elméletek éppen attól a párttól származnak, amelyiket az előválasztáson a Fidesz teljesen nyíltan támogatta, éppen a választáson való esélytelenségük miatt (egész oldalas Pesti Hírlap címlap-hírdetés, Magyar Nemzet PR-interjú Dobrev Klárának, Bayer-féle influenszerek nyíltan biztatták a fideszeseket a DK-ra szavazásra). Persze, könnyebb ezzel magyarázni a vereségüket, mint azzal, hogy még az ellenzéken belül is a DK a többiek által legelutasítottabb párt, és hogy az első fordulóban kieső Jobbik- és Momentum-szavazók többsége a második fordulóban a centrista és jobboldali civil jelöltet hamarabb támogatta, mint a legbaloldalibbat.
8. Külföldi finanszírozás: meggyőződésem szerint nem csak a Fidesz kapott a választásaihoz külföldi pénzeket az elmúlt 32 évben, hanem a most ellenzéki pártok is - csak ők ezzel soha nem számoltak el. Az MMM támogatása viszont nemcsak transzparens, előre megsajtózott, de teljesen törvényes és erkölcsös is volt, ahogy Rákóczitól Kossuthig, az 56-osoktól a 89-esekig mindig Nyugatról kértünk és vártunk segítséget a keleti elnyomás és a hazai diktátorok ellen. A korrupcióban utazó politikusok kétségbeesetten bizonygatják, hogy még mindig nem számoltunk el, hogy nekik a 42000 soros főkönyv, mögötte ÁSZ, NAV, és a titkosszolgálatok számára előkészített számlákkal és banki bizonylatokkal nem elég - ők még a családi adóbevallásaikat sem hozták soha nyilvánosságra, nemhogy a kampánybevételeiket és kiadásaikat. Egész létezésük arra a hazugságra épül, hogy minden politikus korrupt, tehát nem baj, ha ők is azok - roppant kellemetlen nekik, hogy erre mi nyilvánosan rácáfoltunk (én nem is lettem egy fillérrel sem gazdagabb, mióta politizálok, sőt).
9. Külföldi beavatkozás: nemcsak a Fidesz, de az álellenzék is külföldi befolyásszerzést sejt a külföldi magyarok támogatása mögött, amerikai és brüsszeli érdekeket Orbán megbuktatására. Őszintén szólva a feltételezés, hogy Putyin árulóját, a Párizsban százakat meggyilkoló terroristákat és bűnöző migránsokat, a brüsszeli kábítószeres meleglobbi tagjait és orosz kémek tucatjait Európára szabadító illiberális gyűlölködőt a Nyugat le akarná váltani, nem tűnik életszerűtlennek. Személyes meggyőződésem azonban, hogy Orbán bebiztosította magát nemcsak Putyinnál, de Nyugaton is: csak ezzel magyarázható, hogy most nem volt sem amerikai kitiltási botrány, sem lefülelt fideszes pedofil, Orbán családtagjait nem támadta az OLAF, de még a jogállamisági eljárás is csak a választások után 2 nappal indult, és nem egy héttel előtte. Ahogy az is feltűnő volt, ahogy a DK és az Ördög Ügyvédje blog abbahagyta a kormány magánéleti zaklatását, cserében talán azért, hogy Gréczy Zsolt visszatérhetett a politikába. Szóval nem voltak túl sokan, akikre számíthattunk a kampányban, és ez legalább annyira befolyásolta az eredményt, mint a kiforgatható, sokszor valóban szerencsétlen mondataim (még ha gázcsapokról, bátor halálról, vagy kórházbezárásról éppenséggel nem én nyilatkoztam elég meggondolatlanul...).
Szóval kedves Bálint Natália, elnézést, ha munkatársaim vagy saját magam megbántottuk, ha esetleg létezésem zavarja, ha mást gondol a politikai kommunikációban elfogadható megoldásoknak, vagy ha Ön szerint Dobrev Klára árnyékkormányának szükségtelen konkurenciát teremtünk. Az áprilisi választás óta ennek én magam semmilyen jelentőséget nem tulajdonítok, meggyőződésem szerint ugyanis nem árnyékkormánnyal és nem parlamenti politizálással fogjuk leváltani Orbán Viktort. Hadházy Ákossal egyetértve a médiaviszonyok megváltoztatása nélkül egyelőre kevés esélyt látok erre, egy új alkotmányt, választási törvényt és médiatörvényt viszont csak a teljes ellenzék közös fellépésével, akár a parlamenti munka és a választások bojkottjával lehet elérni - ahogy azt a 80-as években az Ellenzéki Kerekasztal t***e. Ebben szükség lesz az Unió és a nyugati közvélemény támogatására is, de az, hogy az ellenzék hány kisebb-nagyobb formációval, pártokkal és civilekkel tudja a társadalom minél szélesebb rétegeit reprezentálni egy Ellenzéki Kerekasztalnál, az tényleg nem számít. 1989-ben 30 párt és 30 civil szervezet ült le az MSZMP-vel szemben tárgyalni, és egyik sem tolta magát a többiek elé, ezért tudtak együttműködni, és ezért értek el sikert (ha bármelyikük egyedül alakít egy árnyékkormányt, az az egész folyamatot kisiklatta volna, az akkori állampárt nagy örömére).
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek!
