15/08/2024
TISZTELT OLVASÓKÖZÖNSÉG!
Találtam egy bejegyzést a Rendőrség hivatalos weboldalán: https://www.police.hu/hu/hirek-es-informaciok/legfrissebb-hireink/zsaru-magazin/a-rendormuzeum-bemutatja-az-elso-hazai?
Módfelett figyelemreméltó megállapítások, de engedtessék meg némi kiegészítés.
____________________
A bűnügyi szakemberek és a kriminalisták zöme, szinte betéve tudja, miszerint a daktiloszkópiát, vagyis „a személyazonosság megállapítására alkalmazott ujjnyomatvételi módszert”, Pekáry Ferenc, 1902 nyarán ’hozta be’ Magyarországra. Pekáry ugyanis az idő tájt „kilenc napot töltött Londonban, ahol – rokonának, dr. Duka Tivadarnak köszönhetően – lehetősége nyílt az angol rendőrség munkájába is betekinteni”. Pekáry, eme betekintés során „csodálkozott rá a daktiloszkópiára”.
Tehát ennek a „rácsodálkozásnak” az eredményeképpen hozta haza Pekáry a ködös Albionból a módszert, a technikát és a szakirodalmat, majd az általa készített úti jelentés kiértékelése után, a már alkalmazott Bertillon-féle antropometriai személyazonosító módszert elvetve, meghonosították a daktiloszkópiát Magyarországon. Kezdetben ugyan sokan szkeptikusan fogadták a változtatás iránti igényt és magát a változtatást, vagyis az új személyazonosító módszert, de végül Gábor Béla népszerűsítő tevékenységének és a daktiloszkópia gyakorlati alkalmazhatóságának köszönhetően mégis széles körben bevezették.
A daktiloszkópia magyarországi sikertörténetéhez nagymértékben hozzájárult Rudnay Béla székesfővárosi főkapitány (a ’hazahozatalt’ követően elsőként ismerte fel a daktiloszkópia jelentőségét) és H. Arányi Taksony, aki 1905-ben Gábor Bélával közösen írta meg az első hazai daktiloszkópiai szakkönyvet (címe: Dactyloscopia – A személy kilétének megállapítása az újjak lenyomatai alapján).
A daktiloszkópia magyarországi bevezetésével összefüggésben szokás még kitérni arra a tényre, hogy végső soron ez az új személyazonosítási módszer eredményezte, de legalábbis nagymértékben elősegítette az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal létrehozását, amely 1909. január 1-jén kezdte meg működését, és amelynek első vezetője – nem meglepő módon – Gábor Béla volt.
A második világháborút követően méltatlanul elfeledett, pontosabban csendőrmúltja miatt agyonhallgatott kisendrédi Endrődy Géza (1851–1900), a ludovikás honvédtiszt, a közszolga, a csendőrtiszt, majd rendőr, Losonc és Gyula rendőrkapitánya, aki ’lapcsináló’ (Magyar Csendőr és Dél-vidéki Nemzetőr), főszerkesztő, szép- és szakíró, valamint nem mellesleg Magyarország első kriminalisztikai szakkönyvének a szerzője volt.
A bűnügyi nyomozás tudományának első hazai szakkönyve 1897-ben jelent meg Losoncon, Endrődy Géza tollából, a Kármán-féle Könyvnyomda gondozásában. A második kiadás egy esztendővel később, 1898-ban látott napvilágot Budapesten (Singer és Wolfner munkáját dicséri). Ennek az egyedülálló műnek a címe: A bűnügyi nyomozás kézikönyve.
Endrődy korszakalkotó kézikönyvében már 1897-ben írt a daktiloszkópiáról, annak a személyazonosításban betöltött szerepéről (lényegében meghatározta a daktiloszkópia négy alaptételét), sőt, ha némileg kezdetlegesen is, de leírta az ujjlenyomat vételének folyamatát és az ahhoz szükséges eszközöket.
A bűnügyi nyomozás kézikönyvének vérnyomokról szóló XII. részének 3. fejezetében – A hajszál (papillár) vonalak lenyomata címen – a következők olvashatók: „A hajszálvonalak vagy papillár vonalak alatt azon rendkívül finom és vékony vonalakat értjük, melyek az ember ujja hegyének belső részén, tehát a köröm mögött elhúzódnak. Ezek a vonalak azzal a sajátsággal bírnak, hogy minden embernél más formájúak, és formájuk a gyermekkortól a késő vénségig ugyanaz marad. A személyazonosság bizonyítására tehát ezeknek a vonalaknak a lenyomata sokszor igen nagy fontossággal bír, példának okáért, ha egy gyilkos a kezeit bevérezte, s véres ujjával valamely sima felületű tárgyhoz ér, azon a hajszálvonalak híven megmaradnak; azért midőn a csendőr ily véres ujjlenyomatot talál, azt okvetlenül biztosítsa, mert ha azt a gyanúsított egyén ujja hegyeinek lenyomatával – természetesen nagyítóüveg segélyével – összehasonlítjuk, a személyazonosságot kétségtelenül bizonyítani lehet.
Az összehasonlításra szükséges lenyomatot úgy szerezzük meg, hogy a gyanúsnak ujjait olajos festékkel, korommal, tintával vagy valami festékfélével bekenjük, s aztán papírra ismételten lenyomatjuk”.
A daktiloszkópia magyarországi bevezetésével kapcsolatos ’Pekáry-kultusz’ szakmai körökben olyannyira tartja magát, hogy a 2019-ben megjelent – egyébként igencsak pontos, részletes és nagyívű – Balláné-féle Krimináltechnika című egyetemi tankönyv, Endrődy Géza nevét még lábjegyzetben sem említi: „A daktiloszkópia magyarországi bevezetése Pekári (sic!) Ferenc nevéhez fűződik, aki Londonban eltöltött szabadsága alatt ismerkedett meg a Galton–Henry-féle tízujjas nyilvántartási rendszerrel, amit hazaérkezvén rövid időn belül a hazai bűnüldözés szolgálatába állított. Lelkes és kitartó munkája eredményeként két évvel később már a budapesti nyilvántartásban 6000 bűnöző ujjnyomatlapja volt megtalálható”. A Boda-féle Rendészettudományi szaklexikonban Endrődyről ugyancsak hallgatnak, de nagy megnyugvással fedeztem fel egy szócikket Pekáryról .
Jól láthatóan ’nem minden Pekáry’, ami daktiloszkópia, rendőrség államosítása és bűnügyi nyomozás tudománya. És, hogy kinek az érdeme a daktiloszkópia magyarországi bevezetése? Nyilvánvalóan mindkettőjüké…
Nagy örömmel tapasztaltam, hogy e kis szösszenet megírására inspiráló Demeter Gabriella -féle – egyébként kiváló – tanulmány mellett, létezik olyan mű (remélem, művek is), amely e témában említésre méltónak tartja Endrődy Géza nevét. Tetézte az örömömet, hogy Dámó Blanka 2020-ban védett szakdolgozatában, egyenesen szembeállítja egymással Endrődyt és Pekáryt. Dámó szakdolgozatának Cui merito? – Endrődy versus Pekáry című 4.3. fejezetében arra a következtetésre jut, hogy Pekáry londoni útja célzatos volt (amihez kapóra jött Duka Tivadar, az egykori ’48-as honvédtiszt, a londoni rendőri berkekben ismert és befolyásos rokon), vagyis „nem véletlenül botlott bele a daktiloszkópiába”. Egyébként is: milyen magánút az, amelyről hivatalos jelentés készül? A lényegét tekintve a tanulmányút tehát arra szolgált, hogy Pekáry az 1900. szeptember 12-én 49 évesen elhunyt Endrődy szerepét átvéve, megismerje a daktiloszkópia gyakorlati alkalmazását, és megvizsgálja, ha úgy tetszik előkészítse annak magyarországi bevezetését.
A Dámó-féle álláspontot már évek óta képviseli Ibolya Tibor, és emellett kardoskodom jómagam is: „véleményem szerint az az eddig nem vitatott állítás is megkérdőjelezhető, hogy Pekáry Ferenc – aki korának kimagasló tudású és felkészültségű rendőrtisztviselője volt – először Londonban >>csodálkozott rá
Európa rendőrségei közül a budapesti volt a második (a kontinensen pedig az első), amelyik bevezette a kriminalisztika mérföldkövének számító, ujjnyomatokon alapuló személyi bűnügyi nyilvántartást.
