19/12/2024
Sorozatunkban a Jézus korabeli Palesztina történetét dolgozzuk fel, hogy érthetőbbé váljon az a kulturális és politikai környezet, amelyben az evangéliumok, illetve az apostolok cselekedeteinek története játszódott. Az első részben az elgörögösödő, hellenizálódó Palesztinát mutatjuk be Nagy Sándor hódításától a templom második pusztulásáig. Amennyiben igaz a mondás, miszerint boldog az a nép, amelynek nincs történelme, akkor a zsidóság életébe Nehémiásnak és Ezsdrásnak köszönhetően rendkívüli boldogság költözött. A babiloni fogságból hazatérő zsidók életéről rendkívül kevés a biztos ismeretünk. A jeruzsálemi templom (az úgynevezett második templom) még Ezsdrás és Nehémiás megérkezése előtt felépült, Dárius perzsa király idejében szentelték fel az udvar engedélyével, miután a júdeai királyi családból származó Zerubábel helytartó és Jósua főpap a zsidók egy visszatelepülő közössége élén megérkeztek a tartományba. Hogy az Ezsdrás és Nehémiás korától Nagy Sándor hódításáig terjedő időszak politikai eseményei milyen hatást gyakoroltak Jeruzsálemre, nem tudjuk. Júdea a Perzsa Birodalom részeként, a folyón túli tartomány helytartójának irányítása alatt meglehetősen autonóm módon működött, élén a főpap állt, aki a belső ügyeket irányította. A helytartót csak az érdekelte, hogy az adó befolyjon, illetve a birodalom politikája érvényesüljön. Vallási értelemben ugyanakkor kifejezetten intenzív időszakot láthatunk, ekkor kezdték a vallásos élet kereteit és formáit meghatározni, valamint kanonizálták az írásokat. A Jézus korabeli Palesztina történetéről ünnepi lapszámunkban olvashatnak. #
Fotó: Getty Images
A Reformátusok Lapját keressék a gyülekezetekben vagy az újságárusoknál.