20/12/2024
A sikerhez vezető út gyakran fájdalommal van kikövezve
Interjú Sendula Jázminnal
Fantasztikus eredményt ért el Sendula Jázmin a XX. Fit Kid European Championships & Open Cup-on. Kategóriájában aranyérmet nyert, valamint egy ezüsttel is gyarapodott gyűjteménye. A Bulgáriáig vezető útról és a tervekről beszélgettünk a Halas Fitness Egyesület keceli versenyzőjével.
Először próbáljuk meghatározni, mi is az a sport, amiben lenyomtad Európát!
A FITKID tulajdonképpen egy keverék sportág. Vannak benne akrobatikus, aerobikos és gimnasztikus ugrások, lazasági és erőelemek, szóval igazából a talajtorna, az aerobik és a ritmikus gimnasztika és a tánc szerelemgyereke. Bulgáriában ebben a kategóriában lettem az első, de szereztem egy ezüstérmet is Dance Free kategóriában, duóban. Emellett csoportban negyedikek és hatodikak lettünk.
Nyilván nem adják ingyen az ilyen eredményeket.
Milyen út vezetett idáig?
Izgő-mozgó gyerek voltam mindig, sok sportágat kipróbáltam. Úsztam, fociztam, kézilabdáztam, és táncolgattam itthon, meg mindenhol is, így ezt a vonalat vittem tovább. Hip-hoppal kezdtem Kévés Andornál, itt Kecelen, majd mikor ez megszűnt, és akkor találtunk rá a FITKID-re Kiskunhalason. 11 éves voltam ekkor. Gyorsan lépkedtem előre, szerepeltem első osztályban is, de az nagyon megterhelő volt. Sérülések, gerincproblémák jöttek, így visszamentem a másodosztály A-ba.
És megtanultál együtt élni a fájdalommal a siker érdekében.
A fájdalmat megpróbáltuk kezelni, injekciók, komoly procedúrák következtek. A testet sikerült meggyőzni, hogy visszaadja azt, amit az évek során megtanult, de mindezt fejben is rendbe kellett tenni. Hogy el is higgyem, képesek vagyok rá. Ebben az évben sokkal nagyobb hangsúlyt fektettünk a mentális dolgokra, mert a tavalyi Eb szerintem ezen csúszott el. A relaxáló edzések sokat segítettek, mert most, egy évre rá, végignyertem az országost. Egész évben első voltam az összes versenyemen, így összetettben is elsőként jutottam ki. Hogy most meg is nyertem ezt, már csak hab a tortán.
Hogy élted meg a versenyt?
A két perc tíz másodpercnek tűnik. Elrepül az idő, mert koncentrálsz. Mindenre egyszerre kell figyelni, miközben minden pillanatban az adott elemre próbálsz fókuszálni. Az előadásmódra, arra, hogy feszítsd a lábad, a kezed hova rakod, ne lépd el az elemet. Anyukám mindig azt mondja, az a két perc csak az enyém, akkor kell mindent belerakni. Egy év munkája két percbe sűrítve. Amikor ott áll az ember a színpadon, adrenalintól fűtve, akkor nagyon túl lehet tolni. A verseny után én is alig bírtam lejönni a színpadról.
Egy ilyen eredményes év után hogyan tovább?
Sajnos ez volt az utolsó egyéni versenyem. Végzős vagyok a Bibóban, egyetemre készülök, a tanulásé lesz most már a főszerep. Persze teljesen nem tudok és nem is szeretnék leállni egyik napról a másikra. Vállaltam csoportost, ami természetesen kicsit nagyobb felelősség, mint az egyéni, hiszen magamon kívül négy ember sikere múlik rajtam, viszont valamivel könnyebb. Rossz érzés, hogyha nem tudom odatenni a maximumot, és nem szeretnék úgy elmenni egy versenyre, hogy nem azt nyújtom, amit elvárok magamtól. És az egyetemre is ugyanez érvényes: bekerülni, és a lehető legjobban teljesíteni. Azt gondolom, a sport pont emiatt van jó hatással a gondolkodásra. Ha így tekintek vissza az elmúlt évekre, mindenképp megérte, még ha olykor fájt is.
Csenki Csaba
A cikk megjelent a Kecel Hírek 2024. decemberi számában
