Esztergom Anno

Esztergom Anno Esztergom régi arcának visszavarázslója, időkerekének visszaforgatója, kalauz egy veszélytelen, izgalmas és tartalmas időutazáshoz.

Bővebben:
https://bit.ly/Esztergom-Anno-KEMMA-2023-04-03

- Sárosi Attila, a "kalauz". Gyerekként talán sokszor hallottuk és azóta talán mi is többször idézzük, hogy azok a boldog békeidők...

Amikor még minden szép volt és minden rendben ment…. Előtte voltunk még mindkét világháborúnak és még rend (és elfogadott rendszer) uralkodott, a szavak pedig azt jelentették, amit a közmegegyezés elfogadot

tnak tekintett. A rend őre Esztergomban is őrizte a rendet, a bíró bírta az igazságot, a paraszt szántott, a költő verset írt és a tanár tanított, mindenki t***e azt, mit tennie volt hivatott. A városi üzletekben valódi kereskedelem folyt és annak eredménye az adott család megélhetését biztosította. Akkor még fontos volt az emberi szó…és a becsületnek is más mélységeit ismerték. Abban az időben nem folyt vita arról, hogy hová tartozunk. Mindenki tudta, hogy Magyarország Európa része. Ismertük történelmünket, nagyjainkat, tudtuk azt, hogy honnan indultunk és tudtuk azt is, hogy hová szeretnénk eljutni…

Az ezredvégi esztergomi ünnepségek kavalkádja, az utcák, terek, épületek egykori hangulata, a hagyomány és modernség paradoxonja ebben a szabadidő, televízió, rádió és bulvár nélküli világban irigylésre méltó és mind a mai napig nosztalgiánk tárgya. Ebben a felfokozott napi politikától mesterségesen folyamatosan harcban tartott, rohanó (turbulens) világban titokban vágyunk az egykori polgárság tudás - hit - család "szentháromsága" mögött megbújó biztonságára és értékrendjére, amikor még az anyagi javak birtoklása együtt járt a műveltséggel és ezáltal közmegbecsüléssel is. Az oldal ezt az "elveszett világot" próbálja esztergomi valóságában megmutatni. A félreérthető szavak helyett mindezt félreértelmezhetetlen képekben, megfagyasztott, kővé dermesztett pillanatokban idézi fel. Fontos, hogy csak innen, a jelenből nézve és csak utólag láthatjuk azt az időszakot boldognak, hiszen akik akkor Esztergomban éltek, ugyanúgy éltek, kínlódtak, szerettek és szerett***ek mint most mi. Talán csak az állandóság volt nagyobb, talán csak az életnek és az emberi értékeknek volt - látszólag nagyobb - hitele. Oldalunk – a teljesség igénye nélkül - kísérletet tesz arra, hogy felvillantson egy-egy – a szerző által kedvelt - korszakot Esztergom boldog(abb) múltjából és a metszetek, festmények, képeslapok, fényképek, térképek és tényképek segítségével idézze fel a boldog(abb) éveket. Amennyiben a sublótból, ládafiából vagy a padlásról az oldalhoz kapcsolódó anyag kerülne elő, kérem jelezze, hogy megoszthassuk az utókorral ! Sárosi Attila
https://www.facebook.com/sarosi.attila.3
Esztergom Anno
www.esztergom-anno.hu
[email protected]

101 éve, azaz 1924. január 13-án az első magyarországi kereszténydemokrata párt, a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt (Bp...
13/01/2025

101 éve, azaz 1924. január 13-án az első magyarországi kereszténydemokrata párt, a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt (Bp.,1923. dec.18.-1926. febr.18) Esztergomban bontott zászlót.
Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt zászlóbontása városunkban.
Mátéffy Viktor beszámolója.
Vasárnap délelőtt a vármegyeháza nagyterme, a karzat és az előcsarnok zsúfolásig megteltek választókkal és érdeklődőkkel...
"Mátéffy Viktor általános éljenzés között emelkedik szólásra.
Beszámolójában visszatekint a múltra, midőn vége lett a háborúnak és megszűntek a forradalmak, a nép kereste az utat a feltámadás felé.
Az utak azonban szétváltak, de egy pontban találkoztak a keresztény eszmében.
Ő maga azon az úton maradt, amelyen járt 1919. őszén a keresztény magyar erkölcsön.
Ezen erkölcsöket bele kell vinni a jövő ezer évbe, mert csak a keresztény szeretetben van az igazi feltámadás. Ennek a hitvallásnak a jegyében lett Esztergom város képviselője.
Nyugodt lélekkel tekinthet vissza képviselői múltjára, mert ha a párt névben változott is lényegében azonban nem.
Parlamenti működésben a keresztény magyarság boldogulásáért dolgoztak, de hogy ez nem vált be teljességében, annak a körülmények álltak és állanak útjában, melyeket el kell hárítani.
Nem ment látszat után, becsületes munkával dolgozott a keresztény magyar népért, a gazdasági téren oda iparkodott, hogy a keresztény gazdaság a kereszténység kezében legyen.
Ezt azonban nem beszéd és ököllel, hanem becsületes munkával kell elérni.
Az uj névvel nem távoztak el az eredeti céltól, csak átcsoportositási munkát végeztek és uj erőket gyűjtöttek a keresztény magyarság táborába. Gazdasági programm lesz jövőben egyik kiemelkedő része a pártnak.
Mindezt törvényes uton és módon kell elérni.
A keresztény nemzeti programm megvalósítása sokban függ a külföldi jóbarátoktól és ellenségektől, de főleg a magyar nép komoly munkájától.
A parlament működésétől nincs nagyon elragadtatva, de ugyanilyen működést látunk a külföldön is. Le kell tompítani a szélsőségeket. Minden nehézség dacára is előbbre jutottunk.
A párt támogatja a kormányt ha ezen csöndes működés nem is tetszett mindenkinek, okosságból kellett ugy cselekedni, mert a kormány becsületes szándékkal dolgozik az országért.
Kijelenti, hogy ő és pártja nem feltétlenül kormánypárti, de addig amig a kormány a mostani uton halad az ország érdekében nem vethetnek gáncsot. Kerületének érdekében minden lehetőt megtett. Megmaradt annak a munkásnak, aki volt eddig. Kötelességének iparkodott megfelelni és fogja ezt tenni a jövőben is a keresztény magyarság és Esztergom város polgárságáért.
Ernst Sándor különösen a keresztény jellegét domborítja ki a pártnak.
Nagyszerűen mutat reá a munkásságra, amely témával igy foglalkozik: A mukásnépet meggyőződés nélküli emberek vezették, mely nép nem volt elég erős. Ezt a széles rétegeket kell megerősíteni. Reá mutat a szervezett szociáldemokrata pártra, mely néhány ezer beszervezett emberrel uralkodik a nem szervezett keresztény népen.
A 25 szociáldemokrata képviselő miatt nem tud mozogni a parlament.
A földigalázott Németország ugyancsak igy van.
A szociáldemokrata párt halad, mert terrorral dolgozik. Vassra hivatkozik, aki mondotta, hogy meg keli minden terrort szüntetni, de elsősorban meg kell szüntetnünk a szociáldemokrata párt terrorját.
A haladás második régiója az elégedetlenség.
A magyar népnek mindig kellett szenvednie, de ez nem azt jelenti, hogy hátat fordijsunk a munkának. A rombolási vágy nem lehet ma programm, hanem inkább az épités és ezért kell sokszor valamit eltűrnünk a jövő jóért.
Kifejezi, hogy a magyar intelligencia, az ifjúság ma sokkal keresztényebb, mint a nép, ezekkel foglalkozni kell, küzd értük a párt és áll mellettük.
Gróf Károlyi József a keresztény pártok előtt álló hosszú út és nagy programmjára mutat reá és nyíltan megmondja, hogy a jogfolytonosság alapján áll.
Czettler Jenő beszédében vázolja az 1918—19-iki eseményeket. Voltak emberek akik 1919-ben földig érő vörös szallaggal jártak és utánna a polgári pártokhoz csatlakoztak.
Nem átmeneti emberekre, hanem állandóakra van szüksége. Legnagyobb baj ott volt, hogy szembe állitolták a falut a keresztény gondolattal, már pedig a földmives népnek csak keresztény politikával lehet boldogulnia. Keresztény tudással kell megvívnia a harcot. Gazdasági politikában a birtokreformot nem tartja addig célravezetőnek, amig nem bírunk anyagi erőt nyújtani.
Kifejti, hogy pártja nem oszjtálypárt, egyformán öleli fel az iparos, gazda és a munkás érdekeit. Mostani nehéz munkájában szintén támogatja a kormányt. Huszár Károly röviden jellemzi a külpolitikai helyzetet, mely állandó változást mutat.
A nemzetgyűlésnek kötelessége, hogy meg ne kösse a kormány kezét, amely most egy egész világgal birkózik az ország jólétéért. Erősödnie kell a keresztény politikának, mely meg tudja akadályozni az ujabb forradalmakat és a félrevezetett proletariátus uralmát.
A keresztény párt megbukhatik, de a keresztény eszme soha.
Vass József h. miniszterelnök általános figyelem között emelkedett szólásra. Nem tarja feleslegesnek rámutatni arra, hogy a parlament alapja a tömeg. Itt fejeződik ki a polgárság magatartása és döntése. A polgár alatt értett fogalom megbővült a földmivesség széles rétegeivel. A pártok még nem alakultak ki.
A parlament ma egy nagy egységes pártból áll, mely keresztény nemzeti alapon dolgozik, szociáldemokraták, radikálisok és októbristákból áll. Valamenynyi a polgárságra apellál, kivéve a szociáldemokratákat. Rámutat arra, hogy a szociáldemokraták ma mit prédikálnak a parlamentben. Rámutat azonban arra is, hogy akiknek olyan súlyos múltjuk van, azok legalább is szerényebben viselkedjenek és ne törjenek pálcát a keresztény politika felett.
A helyzet felforgatói elsősorban ők voltak.
A radikálisokat veszedelmesebbnek tartja az októbristáknál is, mert azok idegen eszméket átvéve, revízió alá akarják venni az ezer éves tradíciókat.
Ezek támogatására siet elsősorban a zsidóság. Figyelmezteti a polgárságot, hogy a kormány a polgárság állásfoglalásától függ.
A szociáldemokratákról megjegyzi, hogy nem szerelmes beléjük, mert ők fúrták meg először vörös fúróval az ország hajóját s amig az ellenkezőjét be nem bizonyítják, addig nem tartja jogosultnak erkölcsi prédikációjukat.
Mint a párt tagja, megemlékezik a rég pártemberekről, megértésre apellál és kéri a választókat, hogy emelkedjenek e keresztény gondolat magasztosságára.
A nagy hatást keltett beszéd után dr.Mike Lajos köszönetet mond a megjelenteknek és a választók nevében biztosítja Mátéffy Viktort bizalmukról.
A beszámoló és a zászlóbontó gyűlés általános helyesléssel találkozott.
A párt vezetősége s a megjelent politikusok d. u. 1 órakor tisztelegtek a hercegprímásnál.
Délután Szentgyörgymezőn mondott Mátéffy Viktor nemzetgyűlési képviselő beszámoló beszédet, mely alkalommal Hegedűs György, Láng János és Csilléry András mondottak nagyhatású beszédeket."

MÁTÉFFY VIKTOR
kormányfőtanácsos, pápai kamarás, belvárosi plébános, országgyűlési képviselő
1881-ben született Vágsellyén. Középiskoláit Érsekújváron és Esztergomban a teológiát Esztergomban végezte.
Ugyanitt volt káplán és 1908 óta Esztergom plébánosa. Már fiatal káplán korától fogva állandóan vezető szerepet tölt be Esztergom társadalmi életében.
A közgazdasági élet terén is nagy munkásságot fejt ki.
Vezérigazgatója az Esztergomvidéki Hitelbanknak. Elnökigazgatója az Esztergomi Fogyasztási Szövetkezetnek, nemkülönben az Esztergomi Központi Szeszfőző Szövetkezetnek s a Közüzemi rt.-nak, amely Esztergomnak villanyvilágítását, kőbányáit, téglagyárát kezeli.
A háború alatt az 1. honvéd gyalogezred tábori lelkésze volt s az ezreddel az orosz háború számos ütközetében vett részt.
Már a Károlyi-éra alatt is állandók üldöztetésnek volt ki téve, a kommunisták pedig a diktatúra alatt el is fogták. 42 napig volt a Markó-utcai fogház, 10 napig a gyűjtőfogház lakója s csak a kommün bukása után szabadult ki.
Esztergom város választotta meg képviselőnek az első nemzetgyűlésbe keresztény
nemzeti egyesülési programmal.
Amikor pártja kettészakadt, a Huszár—Ernst-párthoz csatlakozott s annak programmjával képviselte régi kerületét a második nemzetgyűlésen.
Vass József népjóléti miniszter szűkebb környezetéhez tartozik.
Régi kerülete, Esztergom, küldte a képviselőházba az 1926. évi országgyűlési választások alkalmával is.
A keresztény gazdasági és szociális párt tagja, a „Polgári Kör" elnöke, a Szent Erzsébet jótékony nőegylet igazgatója, a Széchenyi Kaszinó, Kath. Legényegylet, Belvárosi Kath. Kör, stb. vezetői sorába tartozik.
1922-ben címzetes préposttá, 1926-ban pápai kamarássá nevezték ki.

Mozog-e a kultúra a városban?Tehetnénk fel a kérdést, ha már a melléket képen erre utaló - "kultúrmozgó" - feliratokat t...
12/01/2025

Mozog-e a kultúra a városban?
Tehetnénk fel a kérdést, ha már a melléket képen erre utaló - "kultúrmozgó" - feliratokat találunk.

De mi is volt pontosan a "kultúrmozgó"?
Hol volt?
És tényleg mozgott?
És persze mi a jelenlegi helyzet egy esetleges helyi "mozgó" ügyében?
Vagy nekünk kell mozogni, Budapest, Nyerges, Visegrád, esetleg Párkány irányába ha "mozgós" élményeket szeretnénk begyűjteni?

Nehéz és talán költői kérdések, így inkább jöjjön a képhez csatolt laza és közel sem teljes - de mindenképp gondolatébresztő, nosztalgiával fűszerezett - vasárnap délutáni "mozgó-történelem":

Az esztergomi mozihistória 1900-as évek elejére nyúlik vissza.

Az Esztergom és Vidéke 1902. október 26-i írásában számolt be egy bioscop működéséről Mozgófényképek Párkányban című cikkében.
A vásár ideje alatt 500 lámpafénnyel, 6 ívlámpával felszerelt bioscop fog működni, mely készüléket a készüléket 1900-ban „ Grand Prix-szel” tüntették ki.
E vándorbioscoppal Lifkáék rendelkeztek, valószínűleg ők jöttek először Párkányba. ”Egy kitűnően átdolgozott photo-kinematograph mely a világ minden részében elismerést váltott ki.”

1907-ben írnak a lapok először állandó mozi működéséről.
Esztergomban is ebben az esztendőben lett állandó szórakozási alkalom a mozgókép, de még nem önálló épületekben, hanem vendégfogadókban, éttermekben, szállodákban.

1907. október 31-én az Esztergom és Vidéke hasábjain már hirdetés is megjelent:
(a) „Korona szálloda külön termében állandó villamos élőkép színház nyílik, amely naponta délután 5 órától 11 óráig lesz a közönség számára nyitva.
Helyárak a következők lesznek: I. sor 50 fillér, II. sor 40 fillér, III. sor 20 fillér”
Minden szerdára és szombatra új műsort ígértek.
A megnyitót november 6-ra tervezték a helyi sajtó értesülései szerint, végül november 3-án került sor az első előadásra.
Feltehetően a Korona élelmes bérlője a Magyar Királyban nyíló villamos színházat akarta megelőzni.

1907. november 6-án a Magyar Király nagytermében valóban megnyílt az Első Magyar Villamos Színház néven beharangozott mozi.

Már 1911-ben új mozgóképszínház nyílt a Három Szerecsen Vendégfogadóban.

1913. október 5-én határozták el, hogy a Szentgyörgymezei Olvasókörben ádvent és nagyböjt időszakában mozgóképeket vetítenek.
Nem sok idő kellett hozzá, hogy később "állandó mozi" működjön az épületben.
(Én még voltam itt mozi-előadáson a nyolcvanas években - az Éretlenek c. előadáson)

1914. január 10-én az Edison kávéházban mozi nyílt.
A tulajdonos Geyer Miklós lett:
"Az ötödik mozi is megvan már Esztergomban, ez pedig a Kossuth-uccai Edison kávéház forgalmát van hivatva fellendíteni.
Geyer Miklós, a kávéház tulajdonosa egy Pathé-Koch rendszerű mozigépet állít be, s e célból hatósági engedélyért folyamodott, mit a szokásos feltételek alapján meg is adott részére a rendőrkapitányság."

1914. március 7-én a Fürdő Mozgóképszínházban mutatták be az első olyan filmet, amelynek fonográf segítségével beszédhang kísérete és zenei aláfestése is volt.
Az előadást maga Csernoch János prímás is megtekint***e.

A csatolt kép kapcsán sem elhanyagolható, hogy a Kultúr Mozgó 1920. december 25-én ejt***e először ámulatba közönségét.
Az épületet 1837-ben Hilótzky Albert épít***e meg a Rákóczi téren.
Az első film a Damaskus csillaga című alkotás volt, amelyet két részletben láthatott a nagyérdemű.
E mozi is város többi mozijával versengve különböző szolgáltatásokkal próbálta növelni a vendégek komfortérzetét, illetve indukálni a pénztárcák szélesebbre nyitását, így az üzemeltetők a mozi földszintjén Kultur Buffe néven nyitottak üzletet, ahol finom italokkal és hideg szendvicsekkel kedveskedtek az előadás idejére.

Az ’50-es években államosították az összes esztergomi mozit, több átnevezés is történt, a Kultúr Mozgóból pl. Petőfi Mozi lett.

Több egykor ismert és népszerű filmszínház neve a mai idősebb generációban "perecillatú nosztalgiát" ébreszt, mint például a Szabadság Mozi vagy a volt Bottyán Palota (az egykori Tanácsháza) és annak nyári kertmozija.
Megjegyzem, hogy autós kertmozi a szigeten a "régi sportcsarnokhoz kapcsoltan" volt élvezhető.

A ’80-as években több helyen alakultak klubmozik, így pl. a Petőfi Művelődési Házban, sőt a tanítóképző főiskolán is, de ebből kivette részét a Petőfi Mozi emeleti terme is.

A rendszerváltás után magánkézbe került a filmközvetítés-és vetítés, sőt a komfortérzet növelés helyi sajátossága ekkor az volt, hogy a Petőfi Moziban a későbbi polgármester (Meggyes Tamás) kukoricapattogtatója döntötte le az egykori sós perecek filmszínház-gasztronómiai bálványát.
Az országos nézőszám csökkenés tendenciáját követve Esztergomban is egyre inkább elfogyni látszottak a mozilátogatók, amit egyrészt a videó, a dvd majd az internet és a projektorok elterjedése indukált, de persze ehhez nagyban hozzájárult a "kéz-busz-és vonat-közelben szaporodó és minden kényelmet kielégítő fővárosi multiplex mozik vásárlási-és pláza-lehetőséggel kiegészített csábítása is.
A Petőfi Mozi épületét 2005-ben lebontották, helyére egy új üzletházat és lakásokat épít***ek.

A nem sokkal a rendszerváltás előtt még pártszékháznak épült, de később "Zöldházként" ismertté vált épületben - a múlt egy darabját és tiszteletét figyelemmel kísérve - Bajor Ágost Kultúr Mozgó néven vált ismertté egy kis mozi, amely 2005 végén komoly átalakításon ment át önkormányzati támogatásból és az országos art-mozi pályázatán keresztül nyert pénzből.
Ekkor még a vetítőgépeket felújították, új hangrendszert szereltek fel, a vásznat kicserélték, a termet kényelmes pohártartós, fejtámlás mozifotelekkel rendezték be és belső átalakítást is végeztek.
Ennek ellenére az üzemeltető, a Mozinet Kft. üzemeltetési költségeit jelentősen lefaragta a város, bár támogatták a diákok és a nyugdíjasok kedvezményét.
Az öröm azonban nem tartott sokáig, így e "mozgó" 2009. március 9-én tartotta utolsó előadását, mára pedig csupán egy sóval bevetett üres telek emlékeztet bennünket az utolsó esztergomi Zöldház-béli "kultúr mozgóra".
A volt Zsinagóga épülete fogadta volna be a mozit, ám a tervezett projektoros vetítések nem elégítették ki a XXI. századi technikával megáldott alkotások iránti igényeket, így mára mozi nélkül maradt Esztergom városa.
Hogy lesz-e folytatás? Nem tudni.
Ígéret van.
Addig is nagyítsunk rá a mellékelt, egykori kultur mozgós jegyekre!

Fotó forrása: Trázsi Róbert - Kultuzmozgó Esztergom korabeli jegyek

Kettő, ma 36 éves fotó.Ki ismeri fel a "műszerészt"? Ki dolgozott anno a Mikromed-ben?"Esztergom, 1989. január 12. Egy m...
12/01/2025

Kettő, ma 36 éves fotó.

Ki ismeri fel a "műszerészt"?

Ki dolgozott anno a Mikromed-ben?

"Esztergom, 1989. január 12.
Egy műszerész szerel egy orvosi műszert a Mikromed Kft. magyar-szovjet vegyesvállalatnál.

MTI Fotó: Balaton József
Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum"

94 éve e napon született Palásthy György (Esztergom, 1931. január 12. - 2012. április 16.) Balázs Béla-díjas magyar film...
12/01/2025

94 éve e napon született Palásthy György (Esztergom, 1931. január 12. - 2012. április 16.) Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, aki itt Esztergomban sok ma 55-65 éves számára adott felejthetetlen nyári élményt a Tótágassal.
Olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint a Meztelen diplomata (1963), Hahó, Öcsi! (1971), Égigérő fű (1979), A szeleburdi család (1981), de az esztergomiak mégis a Tótágas című film kapcsán ismerték meg, amikor egy teljes nyáron a városban forgatott.

Ki statisztált benne?
Kinak vannak élményi a forgatásról?

Palásthy a filmezéstől kissé távol indult, elektrotechnikusi tanulmányokat folytatott, amikor 16 éves korában megnyert egy irodalmi pályázatot.
1950-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1954-ben végzett filmrendezői szakon.
Ezután a Mafilm munkatársa lett. Első munkája az 1959-ben készült Kölyök című film forgatókönyve volt.
Az 1959-ben alakult Balázs Béla Stúdió egyik első vezetője lett.
1960–tól a Magyar Televíziónak is dolgozott.
1961-ben a Mindenki ártatlan? című játékfilm volt első önálló rendezése.
1969-től rendezett gyermekfilmeket.
A Filmművészeti Szövetség elnökségi tagja volt.

Emlékezzünk rá a Filmkultúra, 1977 (18. évfolyam, 1-6. szám) vonatkozó cikkével és a filmrészlet-fotóival.
Ki volt olyan szerencsés, hogy gyermekkora összekapcsolódik a forgatással?

"...a Tótágas végül is „korosztály feletti” film. Mihalkov gyerekregényéből írta a forgatókönyvet Horgas Béla (aki már bizonyította, hogy van érzéke a gyermeki pszichéhez), de már az irodalmi forrásanyag is úgy szól a gyereknek, hogy a felnőtt is értsen belőle.
A didaktikát azonban háttérbe szorítja Lendvay Kamilló elragadó muzsikája.
Mert a filmben végül is azonos szerepet játszik a szín, a mozgás és a dallam.
Jó közérzetet teremtve, szinte fiziológiai hatást keltve felnőttnek, gyereknek egyaránt, ha hajlamos ezeknek a természetes fizikai hatásoknak az élvezetére.
A felnőttek nélkül maradt városban mámoros örömünnep tombol: a gyerekek örülnek a szabadságnak. Megszűntek a mindennapi élet apró, ám az ő szemükben mégiscsak lényegi kellemetlenségei, a rend, a rendszeresség, az igazodás szabályai az élet minden mozzanatában, az ébredéstől az étkezésekig, az iskolában töltött óráktól a családi élet napszakáig.
A film fényes képsorai ezek a magukkal ragadó öröm-kavalkádok, s azt hiszem, a film legfontosabb és legművészibb részei is. Olyannyira, hogy a beléjük feledkező néző nem is gondol arra, mi jöhet ezután? A dramaturgia törvényeinek megfelelően a kiábrándulás, a csalódás, a bűnhődés, amely az adott témában eleve magában hordozza a szájbarágós didaktika fenyegető kikerülhetetlenségét. Tudja-e emelni a rendező a magas c-én kezdett dallamot - ami itt nem véletlen szókép, lévén musicalről szó.
A felnőttek nélkül maradt városban be is következik a fordulat. Kiapadnak az áramforrások, kiürülnek az élelmiszer-raktárak, a sötétség és az éhség kínzó magánosság érzését kelti, s a gyereksereg az addig fölöslegesnek tartott szülők társadalma után áhítozik.
Ha már didaktika, hát legyen kövér — mondhatja erre a néző, aki úgy ítéli meg, hogy a szülők és a gyerekek közti érzelmi kötődés, szellemi kapcsolat úgyszólván háttérbe szorul a fiziológiai—biológiai szükségletek mögött. Milyen szép lenne, ha a gyerekek teli hassal, meleg szobában, kriptonfényben jajgatnának az anyai simogatás, egy okos apai szó, kedves, nagyanyai, álomba segítő mese után. Ám a fizikai és a szellemi-érzelmi kötődések gyerek és szülő között átkozottul összebonyolíttattak, anatómiai szétzsigerelésük szinte lehetetlen. Legföljebb nagyképűsködni és fontoskodni lehet körülöttük. Persze azért Palásthy filmjében is vannak irányt jelző villanások, az anyja után ok nélkül bömbölő kölök, vagy az ezermester apját emlegető kamasz pillanatai, de azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy mint említ***em, ez a film zenés-táncos játék, musical. Olyan film, amelyet a gyerekek végigtáncolnak és végigénekelnek.
Ez a filmtípus bizonyos mértékben meghatározza a mondanivaló körének átmérőjét. A lelki, érzelmi élet mélységeit nem barangolhatja be tetszés szerint, s ábrázolás helyett nemegyszer csak jelzésre szorítkozhat. Ez önmagában nem lehet baj, csak annyit kérhetünk számon minden művészetben az alkotótól, amit művészete és műformája, kifejezésmódja megenged. Legföljebb azon vitatkozhatunk, hogy a megfelelő témát megfelelő formában bontotta-e ki a művész?
Azt hiszem, az irodalmi nyersanyag szerencsés filmbeli megfogalmazásra lelt a Tótágas-bап. Megkapó, bájos történetke, képtelen kiindulópontból levezetett valósággal. Azt hiszem, szörnyű lett volna, ha ebből az üde hangulatú játékból mélylélektani, pedagógiai tankölteményt fabrikálnak.
A film helyenként nemcsak rendezői bravúr, hanem a gyerekidomítás csodája is. Palásthy több száz főnyi gyerektömeggel dolgozott, azaz amatőrökkel, hiszen a balettiskola leendő profi táncosai is amatőrök még, és a rendező ezt nem is igyekezett titkolni. A gyerekek játéka, hanghordozása, beállításai, mozgása nemcsak azt érzékeltetik, hogy itt játékról, képtelen meséről van szó, hanem azt is, hogy mindezt szükségszerűen amatőrök játsszák. A rendezői munka profi mivolta éppen abban egyértelmű, hogy nem is próbált a gyerekekkel profi látszatot keltetni. És ez is a természetesség hamvát kölcsönözte a filmnek.
Palásthy már korábbi filmjeiben is tanúsította, hogy őt nagyon érdeklik mindennapi életünk valóságos — legprózaibb — mozzanatai. A reggeli készítés, az öltözködés, a mosakodás, az iskolábamenet, a gyerek és a felnőtt mindenféle sivár, hétköznapi gondja-baja. Filmjeinek cselekménye nem meseautókon száguldozik a végkifejlet felé, hanem villamoson vagy gyalog. A törpe a fürdőkádban, a varázsló a spájzban, a ló a balkonon, vagy az elefánt a gyerekszobában csak arra jó, hogy jobban odafigyeljünk a valóságra. Csakhogy amíg korábban a tejeskávé elkészítésének ritmusa kedvéért vétett a filmbeli tempó ellen, e filmjében a film ritmushoz tudta igazítani a valóság ütemeit. És ez fontos művészi vívmány. Ettől válik műve megkapóvá, sodróvá, hitelessé a műfaján belül.
Tetszik-e majd ez a film a nézőnek?
Nem tudom.
Az viszont bizonyos, hogy a filmművészet napjainkra már-már eljutott a lehetőségek végső határáig.
A közönség figyelmét már alig van mivel továbbcsigázni.
A szerelem, a csak a szexualitást mérséklettel adagoló filmjeinkben is unalmas epizód. Aktok, verekedések, erőszak, szadizmus, háborús rombolások — már-már a lehetőségek végső határáig halmozódnak a filmvásznon. És a nézőnek mégis mintha mindez kevés lenne. Annyi tank robban föl, autó ég el, ház omlik össze, híd zuhan a mélybe, szem folyik ki egy-egy közepes filmben, amennyit talán a filmtörténet egy-egy megelőző évtizedében együttvéve sem vittek vászonra. És miközben dúl a verseny borzalomkeltésben és ijesztgetésben, izgalomcsigázásban, Palásthy azzal rémiszti a nézőt, hogy egy gyerek leugrott harmincöt centi magasról — esernyővel — és most ott fekszik a földön. És nincs orvos. És mégis, ez van olyan szívszorító pillanat, mint amikor egy másik filmben sok-sok sebesült haldoklik magára hagyottan.
És van mersze az ufók és űrkutyák „támadásainak” korában, a sugárfertőzéstől való rettegés idején azzal borzolni föl az idegeinket, hogy elfogyott a szilvalekvár a Közértben.
Palásthy minden bizonnyal tudja már, mit csinálna másképpen, ha holnap újrakezdené forgatni ezt a filmet. Gondolom, őt sem elégítik ki a felnőttekről szóló képsorok. Lehetséges például, hogy jobb lett volna kutyával küldeni a levelet a szülőkhöz, s nem papírsárkánnyal, bár ez utóbbi talán jobban megfelel a mese hangulatának. Ám nincs sok kedvem fontoskodva méricskélni, boncolgatni a filmet, mert a Tótágas jó érzéseket keltett bennem. Magával vitt egy tündéri gyerekvilágba, amely mégis naturálisan valódi volt, megfürdetett ennek illúziójában, hangulatában. Élveztem a jó ritmusú komédiázást. És nemcsak gyerekbolond szülőnek lehet élmény, jóleső kikapcsolódás ez a hétköznapi eseménytelenségében is mozgalmas cselekmény, hanem mindenkinek, akinek még nem tompultak el az érzékei a „sokkolni” igyekvők filmjeitől.

Szalay Károly

TÓTÁGAS színes, magyar, Hunnia Filmstúdió, 1976. R.: Palásthy György, I.: Szergej Mihalkov könyve nyomán Horgas Béla, D.: Forgács Ottó, Z.: Lendvay Kamilló, Sz.: Alekszandr Szorokolotov, Kovács Tibor, Simon Kata, Moór Mariann, Dégi István, Miklóssy"

A fotó készítője megtisztelt azzal, hogy küldött jó néhány képet számomra, így jöjjön a csokorból egy újabb - szombat dé...
11/01/2025

A fotó készítője megtisztelt azzal, hogy küldött jó néhány képet számomra, így jöjjön a csokorból egy újabb - szombat délutáni- gyöngyszem, 1985-ből.
December 20-án volt már egy hasonló, de ennek a másik végéről, ellentétes oldalról.

"...A kép a volt "kaszárnya-épületez" és Dr. Horváth István főigazgató úrhoz kapcsolódik.
Ő vezette az épületen belüli feltárást és az épületen kívüli ásatásokat is, 1985. augusztusában.
A fotó a "kaszárnya" megtisztított belső képét ábrázolja és bár "ipari" felvétel, azért némi artisztikus vonást is hordoz :)."

Fotó:
MÓNOS Gábor okl. fotográfus, fotóriporter
a Magyar Fotóművészek Szövetsége tagja
a Magyar Fotóművészek Világszövetsége tagja
az International Federation of Photographic Art kiváló fotóművésze (EFIAP)
Official FUJI X-Photographer, Fuji márkanagykövet

Egy meg nem valósult terv a Szent Tamás kapcsán.Ami persze így önmagában is érdekes és szép, sőt elég ritkán publikált f...
11/01/2025

Egy meg nem valósult terv a Szent Tamás kapcsán.

Ami persze így önmagában is érdekes és szép, sőt elég ritkán publikált fotó, épp ezért, szokás szerint - röviden - körbejártam a témát.

Azaz jöjjön egy korabeli terv, képeslap (fotó) formájában és mindaz ami mögötte rejlik...

"Az esztergomi Szent Tamás hegyen emelendő elesett hősök emlékművének terve":
Ez olvasható a Trázsi Róberttől kapott "kincsemen".

Az "árvíztáblás" márciusi helytörténeti sétáim egyik állomása a Hősök tere, ahol az első világháborús emlékmű is áll, ami igazából egyfajta "kényszermegoldás" eredménye, hiszen az alapgondolat, az eredeti terv és helyszín a mellékelt képen látható.

Persze ez semmit sem von le a fizikai mivoltában 1927-ben megvalósult Lányi-szobor(emlékmű), sőt a rajta szereplő 526 név értékéből és a hősök tiszteletéből, csupán ékes bizonyítéka annak, hogy vannak történelmi-és élethelyzetek, amik a tervek változtatását eredményezik.
Fő, hogy az alapgondolat - esetünkben a szemmel látható, méltó emlék az elesett esztergomi hősöknek - megvalósuljon.
És ez - szerencsére - ha a tervezetthez képest némi csúszással is, más helyszínen, más léptékben, de megvalósult. És ez ami a legfontosabb.

De a fenti, rövid szerkesztői bevezető után kanyarodjunk vissza a képhez kapcsolt nagyszerű, magasztos és támogatandó tervhez és gondolathoz.

"A hősök esztergomi emlékműve.
A most dúló véres világháborúban elesett hőseink iránt érzett hála és kegyelet által vezérelve, városunk közügyeinek hűséges támogatója, Bleszl Ferenc kir tanácsos, takarékpóztári igazgató még jóval a törvényes intézkedések életbe lépte előtt tervezetet készíttetett az esztergomi elesett és elhunyt honvédek emlékének megörökítésére.
A monumentális emlékmű a szenttamási hegyoldal déli részére, a legmagasabb pontra kerülne és igy a város legtöbb utcájáról sőt messze távolról, igy a vasútról és Dunáról egyaránt látható volna, egyben Esztergom város diszét képezné.
A Fürdőszállodával szemben, a szenttamási hegytetőn útban álló szerény és dísztelen házakat, melyek a város e kiemelkedő pontjára amúgy sem illenek, Bleszl Ferenc kir. tanácsos már megvásárolta, és igy a háború után építendő emlékmű helye már biztosítva volna.
A nyilvános gyűjtés a kegyeletes célra ez ideig ugyan még nem indult meg, ennek dacára az Esztergomi Takarékpénztár 5000 koronás adományán kivül egyesek és testestületek a mult évben már 1,100 K-nát adományoztak, ezekhez bátorkeszit Siobek Kornél főispán beiktatása alkalmával 500 K-nál, Bleszl Ferenc kir. tanácsos, takarékpénztári igazgató pedig a mult napokban szintén 500 K-nál adott és igy ez ideig a kegyeletes célra már 7,100 K folyt be.
Az elhunyt hőseinkhez méltó impozáns emlékmű költsége azonban 100,000 koronával van előirányozva és igy a hazafias közönség áldozatkészségétől fog függni, vajjon a mű a tervezett méretekben megvalósítható lesz-e?
Mi bizunk benne, hogy városunk jóérzékű, magas intelligentiáju, hazafias közönsége, mely a háború alatt oly fényes tanújelét adta jótékonyságának, valamint hőseink iránti elismerésének és hálájának, e kérdésben is lelkesen fogja támogatni az emlékmű létesítésére alakítandó bizottságot." - írja az Esztergom és az Esztergom és Vidéke lap is egyaránt 1918. március 24-én.

Majd éveken keresztül "fiókba kerül" a téma.

Az első világháború gyászos kimenetele és a vele járó lelki megrázkódtatás és anyagi összeomlás megakasztotta e szép terv megvalósítását és az 1918-as és 19-es forradalmakban örülni kellett annak, hogy a nemzeti érzés tüze nem aludt ki a romok alatt, de annak olyan megnyilvánítása, mint amilyent a hősök emlékének felállítása jelentett volna, még kellő anyagi eszközök mellett sem volt ekkor Esztergomban megvalósítható.

A forradalom bukása után ismét napirendre került a hősök emlékművének ügye.
Az anyagi viszonyok állandó rosszabbodása a Gróh-féle terv elkészítését belátható időkre megakasztotta, így a város képviselőtestülete elhatározta, hogy a hősi halottak neveit közgyűlési jegyzőkönyvében örökíti meg.
Ezzel egyidejűleg felmerült annak a gondolata is, hogy a hősök emlékére egy kisebb költségekbe kerülő mű terveztessék és állíttassék fel.
A város helyi művészembereket kért fel újabb tervezetek kidolgozására, másrészről Kopics János budapesti szobrászművésszel tárgyalt egy új terv kidolgozásáról.
A város vezetése végül Lányi Dezső szobrászművésszel bocsátkozott tárgyalásba 1925 elején, aki az emlékműtervezetet és annak modelljét ki is dolgozta és hozzávetőleges költségvetéssel benyújtotta a város tanácsához.

A hősök végül Esztergomban a Lányi Dezső által készített, 1927. május 29-én leleplezett "oroszlános emlékműben" kaptak örök emléket, melyről mozgóképes tudósítással is rendelkezünk és amit az évforduló napján szoktam publikálni.

Fotó: Gróh István-féle emlékmű tervezetet (Esztergom Anno gyűjtemény)

10 éve, azaz 2015. január 11-én hunyt el - Esztergomban - Buzánszky Jenő.Az Aranycsapat "utolsó mohikánja", játékosa nyo...
11/01/2025

10 éve, azaz 2015. január 11-én hunyt el - Esztergomban - Buzánszky Jenő.
Az Aranycsapat "utolsó mohikánja", játékosa nyolcvankilenc évesen távozott az élők sorából.

"Elhunyt Buzánszky Jenő
Kicsattanó egészsége és tántoríthatatlan jókedve okán labdarúgóberkekben egészen a közelmúltig úgy tartották, Buzánszky Jenő legalább száz évet él.
Karácsony előtt már súlyos beteg volt, de bíztunk benne, hogy felépül.
Sajnos nem, igaz, azt sem mondhatjuk, hogy „csak" nyolcvankilenc év adatott meg neki.
Az Aranycsapat játékosai közül így is utolsóként távozott közülünk vasárnap este az olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes kiválóság.
Akkoriban a futballban erősen élt ez a megkülönböztetés, Buzánszky vidékiként, a Dorogi Bányász játékosaként került be a válogatottba.
Ám ez nem okozott neki problémát, a magyar futball történetének legjobb csapatában könnyedén feltalálta magát.
Jobbhátvédként nyilván nem a legtechnikásabb játékosok közé tartozott, de senki se higgye, hogy ajándékba kapta a nemzeti dresszt, negyvenkilencszer szerepelt a válogatottban.
Mindig, később edzőként és közszereplőként is feltalálta magát, közvetlen, jó szívű ember volt, akit mindenki szeretett.
Halálával az utolsó élő kapocs is elpattant az Aranycsapattal, de a legenda tovább él, az idők végezetéig." - írta a Magyar Nemzet 2015-01-12 / 9. száma.

Szűk családi körben 2015. január 30-án a Szent István-bazilika altemplomában helyezték végső nyugalomra a Fájdalmas Szűzanya teremben Grosics Gyula és Kocsis Sándor közvetlen közelében.

Újdombóváron született 1925. május 4-én a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett magyar válogatott labdarúgó, az Aranycsapat hátvédje, edző, sportvezető. 1943 és 1947 között MÁV-munkás, 1947–1978 között a Dorogi Szénbányák munkatársa.
2010. május 4. óta a dorogi stadion viseli nevét.

A Dorogi Tárna és a Dorogi Bányász jobbhátvédje, 1950 és 1956 között 49 válogatott találkozón szerepelt és 274 bajnoki mérkőzésen lépett pályára.
Tagja volt az 1952-ben olimpiai arany- és 1954-ben világbajnoki ezüstérmet szerzett magyar együttesnek. – Az ötvenes évek elején világhírű gárda, az „aranycsapat" egyetlen vidéki „törzstagja" volt.
A kitűnő dorogi játékos az együttes legbiztosabb pontjai közé tartozott.
A Buzánszky – Lóránt – Lantos összetételű hátvédhármasban ő volt a leggyorsabb. Technikailag és taktikailag egyaránt érett, megbízható és korszerű hátvédjátékot mutatott. Nemcsak a szerelésben, a támadások elhárításában, hanem az ellentámadások indításában is jeleskedett.
Gyakran vállalkozott előretörésekre, amelyeket rendszerint jó beadásokkal fejezett be. Minden mérkőzésen kiegyensúlyozott, értékes teljesítményt nyújtott.
A legjobb játékot 1955. szeptember 25-én, a Szovjetunió elleni mérkőzésen (1:1) láttuk tőle.
A dorogi bányászcsapatból ő öltötte először magára a címeres mezt.
Buzánszky Jenő 74 éve debütált a magyar labdarúgó-válogatottban.

A dorogi kiválóság 1950. november 12-én a Bulgária – Magyarország barátságos mérkőzésen kapott először bizonyítási lehetőséget a nemzeti csapatban, így „Kazal” a „klasszikus” Aranycsapatból utolsóként esett át a tűzkeresztségen.
A mérkőzés gyors gólváltással kezdődött, s Szilágyi Gyula 4. percben az egyenlítő találatával kialakult az 1–1-es végeredmény Szófiában.

Cím

Keresztelő Szent J. Utca 1
Esztergom
2500

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Esztergom Anno új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Esztergom Anno számára:

Videók

Megosztás