Könyvhét, Baranyai Utca 1, Budapest (2025)

17/12/2024

A FELTŰNÉSMENTES EMBER – KERTÉSZ ÁKOS: MAKRA
https://www.konyv7.hu/index.php?menuId=1263&action=article&articleId=13015
Kertész Ákos regénye 1971-ben jelent meg, a kommunizmus konszolidálódása idején, de a cselekmény évtizedekkel korábban játszódik. Főhőse tulajdonképpen antihős, és semmiképpen sem a kommunista emberideál megtestesítője, aki bátran és öntudatosan tekint a jövőbe és vállalja a kihívásokat. Szénási Zsófia recenziója. Könyvhét online

17/12/2024

AZ ARCHÍVUM KINCSEIBŐL
Nagy könyvek, kis kiadók – vagy fordítva?
A vadászurakon elfogyasztott bálnaszékek, avagy Egy kívülálló tűnődései és tapasztalatai
Juhani Nagy János – Könyvhét, 2005/21-24. szám, november-december

Milyen volt, mi volt a Nagy Könyv kurta fél évszázada? Meg tudom mondani. Jules Verne Prémvadászokja 83 450 példányban jelent meg az akkor is nagyjából tízmilliós Magyarországon. Megelőzte Cooper A prérijét és Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényét (80-80 ezer példány). Hetvenezres példányszám fölött végzett Jókai Az új földesúrral (71 000), s még tizenöt könyv fakaszt irigységet a ma ezer-kétezer példányoknak is örülő kiadókban az akkor ötvenezret is meghaladó kelendőségével. Ezek rendre: Thomas Manntól A Buddenbrook ház (67 400), Jack Londontól Az éneklő kutya és A fehér csend (67 200), továbbá Boccaccio Dekameronja (67 000), Sebők Éva-Lukács Ottó: Mese az állatgyerekekről (63 500), Coopertől Az utolsó mohikán (63 375), Walter Scott-tól A talizmán (62 650), a finn Martti Larnitól A negyedik csigolya (61 150), Vernétől az Észak Dél ellen (60 000), Passuth Lászlótól a Ravennában temették Rómát (58 600), Jókai Mór válogatott művei és Gábor Éva: Mit látsz a képen? című munkája egyaránt 58-58 ezer példányban, valamint a Magyar versek könyve (57 800), Jókaitól a Mire megvénülünk (56 000), Roger Martin du Gard-tól a Thibault család (54 000) és a Nemes Nagy Ágnes-Győrffy Anna szerzőpáros Jó reggelt, gyerekek! című könyve kereken ötvenezer példányban.
Ezt olvastuk, ennyien olvastunk 1963-ban. A negyvenezresek táborában olyan nevek szerepeltek, mint Traven, Rostand, Vörösmarty, Passuth, Széchenyi Zsigmond és Kazakevics. Harmincezernél több példányban adták ki Victor Hugo, Heltai Jenő, Theodor Storm, Móra Ferenc, Szerb Antal, Emily Brontë, Bókay János, Kaffka Margit és Gyertyán Ervin munkáit, s kereken harmincezer példányban kellett az akkori magyar piacnak Villontól A nagy testamentum. A húszezresek élén is Villon, Összes verseivel (29 200), e népes tábor sereghajtója Gábor Éva Cirókája és a Mai amerikai elbeszélők kötete 20-20 ezer példánnyal.
A „Művelődésügy” jelzetű statisztikai kimutatás „A jelentősebb és nagyobb példányszámban megjelent szépirodalmi és ifjúsági könyvek” kelendőségében a tízezresekkel zárul: Heinrich Böll, Fekete Gyula, Mikes György, Maxim Gorkij, Móricz Zsigmond és Honoré de Balzac a Goriot apóval.
E régi papirosomra a minap bukkantam rá, akkor, amikor a miniszterelnök egykori KISZ-es pályatársa, Stumpf István társszerkesztésében ötszáz példányban (!) megjelent a Gyurcsány-kormányt bíráló könyv. A miniszterelnök is írt könyvet, novemberben „Második kiadás” jelzettel láttam egy megyeszékhely könyvesboltjában, s ha jól értem a könyvkiadás mai tolvajnyelvét, akkor ez már kétezer példányban kinyomtatott opus.
Az átkosnak nevezett (és sokaknak már) régi, de (a könyvterjesztés adatait tekintve) szép időkben ötszáz, de kétezer példány is csúfos bukásnak számított. A rendszerváltozás évében írta Kristó Nagy István: „Nálunk a könyvek ma (hozzávetőlegesen) 50 000 példány alatt ráfizetésesek, sőt, jó darabig, ahogy nő a példányszám, úgy nő a ráfizetés is. Most a jól eladható könyvek is a bűvös határ alá kerülnek, s ahelyett, hogy pénzt hoznának (mellesleg több olvasóhoz jutnának el), hallatlanul deficitessé válnak. Egyetlen példa: Wilder remekműve, ami ugyanakkor bestseller is lehetne, A teremtés nyolcadik napja azért nem jelenhetik meg új kiadásban, mert oly keveset rendeltek, hogy nagy veszteséggel járna a kiadása, pedig reális lenne egy olyan példányszám, amely hasznot hozna, a terjesztőknek is...” Helyzetjelentés-értékű dolgozatát Kristó kérdéssel zárja: „Megeszik-e a nagy halak a kicsiket? Bízzuk az időre. És az olvasóra.”
Az idő (több mint 15 év) eltelt, az olvasó (megcsappant táborban) döntött: meg. Míg a kilencvenes években hárommillió vevőt regisztráltak a könyvesek, ma alig több mint kétmillióan vásárolnak olvasnivalót. Nem a nagy halak eszik meg a kicsiket, hanem a közepesek lesznek bajban – vázolta Kolosi Tamás, a Líra és Lant Rt. elnök-vezérigazgatója a hazai könyvpiac jövőjét (Népszabadság, 2005. 05. 04.). A könyvszakma felgyorsuló tőkekoncentrációja csak annak nem szúr szemet, aki életében nem járt még könyvesboltban – meglepődnénk, ha kiderülne, mennyien vannak –, s nem érdekli a Nemzeti Tankönyvkiadó, a noran, az Európa stb. „betagozódása” sem. „Aki kívül marad, legfeljebb vegetálhat még egy darabig, az árrést a »nagyok« diktálják az évi csaknem hatvanmilliárdos forgalmú hazai könyvpiacon” – továbbította a szakma vélekedését nemrégiben az újságíró (Varsányi Gyula: A nagy könyvesek megeszik a kicsiket? – Népszabadság, 2005. 10. 18.)
Egy könyvkiadással és -kereskedéssel egyaránt foglalkozó ismerősömtől nemrégiben kesergő hangú elektronikus levelet kaptam: „…szinte semmilyen könyvet sem tudok eladni és nincs tőkém, hogy ki tudnám várni a jobb időket. Most éppen kiadó és nagyker vagyok, nincs saját üzletem, éppen ezért teljesen ki vagyok szolgáltatva a hozzám járó kereskedőknek: amit ők megvesznek, szigorúan azt kell kiadnom. … A piacon pánikhangulat van, mintha az emberek elfelejt***ek volna olvasni.” Egy másik kiadó irodalmi főszerkesztője ezt írta: „A kéziratot elolvastam, tetszett. Kiadásra vonatkozó javaslattal továbbítottam a kereskedelmi igazgatónak, aki előzetes felmérést végez a kereskedőknél. Sajnálom, de így működik ma a könyvkiadás.”
Működik? Eufemisztikus túlzás. Bitó László a múltkorában, mikor interjút készít***em vele sokadik nagy könyve megjelenése alkalmából, többek között ezt válaszolta: „…úgy tűnhet, mintha az olvasás tényleg kiment volna a divatból, mondjuk, a hetvenes évekhez képest, amikor nem volt ritkaság az ötvenezer vagy még több eladott példány. Viszont ma sokkal több könyv jelenik meg, és talán százszor annyi kiadó van, mint akkor volt. A támogatási rendszer is megváltozott és a kiadók már-már több időt fordítanak támogatási pályázatok fogalmazására, támogatás szerzésére, mint lektorálásra, szerkesztésre. A legfőbb különbség azonban az, hogy akkoriban a legtöbb ember számára a könyv (és a rádió) volt a legfontosabb ablak a külvilágra, míg ma már sok ablak nyílt meg a tévé csatornák elszaporodásával és a kapuk is tágra nyíltak…”
Az írói pályafutása során bibliai, történelmi és orvosetikai témákat feldolgozó Bitó jól látja, még a „talán százszor annyi kiadó” becslésében sem téved. Akik ezt megközelítőleg pontosan tudhatják, 1200 kiadói céget tartanak nyilván napjaink Magyarországán. Ezek közül azonban mindössze 80 adja a könyvforgalom 90 százalékát. Megkockáztatom: egészen pontosan senki nem tudja, hány könyvkiadó egzi(sz)tál ma hazánkban. Ha valaki pontos számadattal jelentkezne, megkérdezném, ismeri-e, példának okáért, R. G. kiadóját, amely szabályszerűen bejegyeztetett ugyan, de évek óta egyetlen könyvet sem adott ki, vagy a másikat, a kétévente egy-egy új címmel jelentkezőt, amely bérelt panellakásban működik, kiegészítő tevékenység gyanánt színes esőkabátokat gyárt, tőkeerejéről pedig a .hu végződésű (ingyenes) E-mail-cím árulkodik.
Kiadót, úgy hiszem, ma bárki alapíthat Magyarországon. Akárcsak társkereső irodát, ingatlanügynökséget, jós-stúdiót és egyéb szemfényvesztő műhelyeket. Egyikhez-másikhoz talán szükségeltetik valamely gyorstalpaló sebtében megszerezhető papírja, de könyvkiadásba bárki belefoghat. Az is (tapintatom tiltja nevén nevezni e kiadói szerkesztőt), aki gyatra nyelvérzékét, felszínes magyartudását megtámogatandó, a Word szövegszerkesztő beépített helyesírás-ellenőrző programját használja mankóul. (Tudják, ez az a program, amely szerint a nota bene nóta benne, a kakasleves kakásleves vagy kakaleves, és ha eddig írunk le egy mondatot: A vadászutakon elfogyasztott bálnasztékek – máris piros aláhúzás figyelmeztet rá, hogy a balga szerző alighanem erre gondolhatott: a vadászurakon elfogyasztott bálnaszékek…
„Kedves Fodor Róbert! – írta nekem az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb magyar könyvkiadónak az a munkatársa, aki a beérkezett kéziratok véleményezésével foglalkozik – Sajnos, jelenleg annyira telített a kiadói tervünk, hogy egy-másfél éven belül biztosan nem tudunk új kiadványt vállalni.” Elmélkedhetnénk azon, vajon miért tekintendő sajnálatosnak egy kiadói terv telítettsége, de elgondolkodtatóbb a kiadói munkatárs túlterheltsége, akinek „éber” figyelme, memóriája már a megszólításnál megbicsaklik. Mennyi jut vajon a kéziratra?
Nem nevezett Fodor Róbertnek, hanem – már-már példátlan módon – a nevemen szólított egy másik nagy kiadó felkent véleményezője, aki kéziratomról úgy vélte, hogy „elég jó írásról van szó”, s türelmemet kérte. Ennek elmúltával telefonáltam, de a megadott számon már egy másik hang közölte, hogy „az irodalmi titkár úr külföldre távozott”. Újságírói fondorlattal sikerült megtudnom, hogy nem frankfurti Verlag szippantotta el, hanem Ausztráliába ment – benzinkutasnak. A kiadó, persze – egyelőre – talpon maradt, ezek szerint vannak még leendő benzinkutasok szép számmal...
Most pedig, engedelmükkel, idézni fogok a magyar sajtóból. Könyvkiadással kapcsolatos megállapításokat, tényeket és véleményeket egyaránt. Két éve vezetett jegyzetfüzemből másolom ide őket, zárójelben annak a nevével, akitől származnak: „a nyilvános riszáláshoz nem szokott alkotót kiverte a hideg veríték, ha valahol művel kopogtatott. Kinek nyakába tekerje a biztos veszteséget a pályáztatás anomáliái közepette, csak úgy?” (Aczél Géza); „…ma, Magyarországon mindenki könyvet ír, aki ismeri a kisbetű és a nagybetű közti különbséget, de a pénz is jól jön.” (Seszták Ágnes); „Évente 10-12 ezer kötet jelenik meg a honi könyvpiacon. Ennek negyede utánnyomás, és csak egy töredéke szépirodalom.” (Orosházi Csilla); „Az irodalom iránti érdeklődés ismét a jól elmesélt történetnek szól.” (Kolosi Tamás); „A mai könyvkínálat eléggé vegyes. Láthatunk kevésbé értékes műveket díszes címlappal, ugyanakkor szerény külsejű, de értékes tartalmú könyveket is.” (Balázs Tibor), „…a könyvkiadás immár ugyanúgy a pénzről szól, mint bármely más áru előállítása.” (Berényi Gábor); „Dosztojevszkijtől az elmúlt tizenöt év alatt csupán egy regény került a boltokba, mert kötelező olvasmány volt.” (Csordás Gábor); „…ma már majdnem mindenki könyvet ír és majdnem mindenkiről írnak könyvet.” (Egri Károly); „Egy könyv háromezer példánynál nullszaldós, ma már 8-10 ezer példány igazi sikernek számít. A mi legsikeresebb könyveink el szokták érni a több tízezer példányt, de ez sajnos nem gyakori.” (Kepets András); „Miközben a magyar kiadók általában háromezer példányokat nyomatnak egy-egy könyvből, addig televíziós személyiségek művei több tízezer példányban kelnek el, új trendet teremtve ezzel a könyvpiacon.” (Schranz Edit); „Egy kevésbé ismert kiadó számára nagyon fontos, hogy néz ki a könyve. Az igényes nyomdai minőség is vonzhat olvasót.” (Borzák Tibor); „…az érettségizettek egyharmada, a diplomások egyhatoda egyáltalán nem vesz kezébe könyvet, az összes felnőtt alig fele olvas el évente legalább egy kötetet.” (Varsányi Gyula).
Ezek után vajon mit mondhatnék még a mai magyar könyvkiadásról és -terjesztésről? Egyetlen – szakmába vágó – kérdést szeretnék mindenképpen tisztázni: nem tudja valaki, mennyit kereshet manapság egy benzinkutas Ausztráliában?
Juhani Nagy János
https://www.konyv7.hu/download/185/file/konyvhet2005_11-12.pdf

16/12/2024

AZ ARCHÍVUM KINCSEIBŐL
Karácsonyi könyvfaló
Sz. Zs. – Könyvhét, 2005/21-24. szám, november-december

Az ünnepek előtt a kiadók még egy utolsó nekifutást tesznek, hogy az év legjelesebb ünnepkörére szánt ajándékok közül minél több könyv legyen. Szinte minden kiadó közzétesz egy-egy mesekönyvet, reprezentatív fényképalbumot, hogy meghódítsa a vásárlókat.

A francia-magyar közös tulajdonú L’HARMATTAN KIADÓ könyvkiadási terveiket alapvetően két csoportra bontja. Sorozataikkal szeretnék biztosítani magyar szerzők munkáinak magyar nyelven történő megjelentetését, a francia és egyéb idegen nyelvű szakkönyvek fordításával pedig lehetővé teszik az adott kutatási terület bővebb megismerését. A karácsonyi könyvvásárra irodalmi munkákat is ajánlanak olvasóiknak. Megjelenik Julio Cortázar életmű sorozatának harmadik része, az Átjárók című novelláskötet, melyet jövőre egy újabb novellás, és öt további (regényeket, verseket tartalmazó) opusz követ. A sorozat érdekessége nem csupán az, hogy a kiadó jelenteti meg elsőként az argentin író életművét magyarul, hanem hogy a novellák a szerző által összeállított sorrendben látnak napvilágot. Másik kötetük egy mesekönyv, Jorge Amado: A galád kandúr és a fecskekisasszony című kötete, melyet a Cortázar sorozat szerkesztője ajánlott figyelmükbe. Ez az első mesekönyv a kiadó életében. Péntek Zoltán, az Öt Könyv Kiadó Társulás kereskedelmi igazgatója elmondta, érdekességnek számít a Milyen a magyar? című összeállítás, amely anekdotázó szócikkekben boncolja, milyen is a magyar lélek, táj, sors, férfi és nő, betegség vagy éppen a magyar ló.

A szintén elsősorban tudományos műveket publikáló ÚJ MANDÁTUM Kiadó egyik újdonsága, a tudományos körökben minden bizonnyal nagy érdeklődésre számot tartó Mérei emlékkönyv (Mérei – élet – mű címmel), amelyben a kollégák, pályatársak a modern magyar pszichológia történetének egyik meghatározó alakjára emlékeznek kéziratok, személyes- és levéltári dokumentumok, interjúk felhasználásával. A társadalmi és politikai életben is részt vevő, hatalmas életművet felvonultató tudós pszichológiai, pedagógiai és személyes sorsát sokoldalúan tárgyalja a kötet. Mérei Ferenc gyermeklélektani, pszichodrámai, lélektani, szociálpszichológiai, vagy éppen művészetlélektani munkásságának elemzésén túl szó esik benne Mérei börtönéveiről és levelezéséről is. Sarkady Ildikó: Médiajogi tanulmányok című könyve az ismert médiajogász elmúlt évtizedben közölt írásait tartalmazza, a nyomtatott sajtóval, az elektronikus médiumokkal, illetve a reklám körébe tartózó jogi problémákkal foglalkozik. Agárdi Péter: Rádió és médiapolitika a századforduló Magyarországán című kötete több szempontból is aktuális. 2005.december 1-én ünnepli a Magyar Rádió megszólalásának 80. évfordulóját. A kötet szigorú szembenézés: egy, a Rádió iránt szenvedélyesen elkötelezett értelmiségi fájdalmas kritikai hangvétele jellemzi. Müller Rolf: Beksics Gusztávról, a kiegyezés utáni korszak sajátos hangú politikai gondolkodójáról írt könyve a Panteon-sorozatban látott napvilágot. Beksics programját mindvégig a magyarság érdekpolitikájának figyelembevételével alakította, fejleszt***e, szerepe a dualizmus éveinek feldolgozásakor megkerülhetetlen. T. Kiss Tamás: Beszélő viszony című műve az 1995-ben megjelent A szemtől szembeni formációk kommunikációs viszonyai (Szöveg és szemelvénygyűjtemény) c. kötet harmadik, átdolgozott és javított kiadása. Ladányi János: Szociális és etnikai konfliktusok Magyarországon című tanulmánykötete a szerző önállóan és szerzőtársaival, Szelényi Ivánnal, továbbá Csanádi Gáborral és Gerő Zsuzsával közösen írt, 1987 és 2004 között keletkezett fontosabb cikkeit és tanulmányait adja közre. Karády Viktor: A Francia Egyetem Napóleontól Vichyig (Társadalom és oktatás-sorozat, 29.) című könyve végigkíséri a francia „oktató állam” történelmi alakváltozásait egészen a rendszer részleges fellazulásáig a II. világháborút követően. Zeke László: Döbrögi újra száguld! című opusza a felnőttben lakozó gyermeknek szól, azoknak akik nemcsak tudják, hogy gyermeknek lenni nagyszerű, de kicsit maguk is azok maradtak.

A GEOGRAPHIA ÉS OFFICINA 96 kiadót elsősorban szép albumaikról ismerjük, a kiadó a National Geographic világhírű, illusztris kiadványainak hazai képviselője. Résch Éva kiadóvezető elmondta, anyakiadójuktól, az olaszországi White Star kiadótól átvett két könyvük szerepel a karácsonyi könyvvásáron. Az egyik egy Kínáról szóló képes album, mely egyaránt foglalkozik az ország történelmével, vidékeivel, mai életével és műemlékeivel. A 300 oldalas albumot számos fotó díszíti, melyet Marco Moretti és stábja készített. Másik kötetük a „Magasan fentről” sorozat részeként egy olyan album, amely felülről, légi felvételek formájában barangolja be a világot. Enrico Lavagno és társai fotografálásában 630 oldalon keresztül fantasztikus felvételeket láthat az olvasó világ különböző tájairól, hegyeiről, városairól és műemlékeiről. A kiadó idei legnagyobb vállalkozása és sikerkönyve szintén jelen lesz még a karácsonyi vásáron, ez a könyv megint csak a National Geographic könyve, egy műholdas világatlasz, melyben egymást váltják a kartográfiai térképek, műholdas felvételek és a műholdas felvételek közeli nagyításai.

A GENERAL PRESS kiadó november végéig megjelenteti az összes, karácsonyra szánt könyvét. Ismeretterjesztő, illetve tudományos könyveik közül Vojtech Zamarovsky Rómáról és a római birodalomról írt könyve még októberben napvilágot látott, a tudományos igényű, kézikönyvként is forgatható munka az 1969-ben magyarul megjelent fordítás bővített és felújított kiadása. Christopher Chippindale: Stonehenge – Az ötezer éves rejtély című munkája a kőegyütes megalkotásáról, építőiről és funkcióiról született elképzeléseket veszi sorra, bemutatja feltárásának amatőr majd szakmai menetét és a helyhez kapcsolódó tudományos és ezoterikus elméleteket. Az áttekintő tudományos ismeretterjesztő művek sorába tartozik még Jeremy Narby – Francis Huxley: Sámánok (Ötszáz év a tudáshoz vezető ösvényen) című munkája, amelyben sámánokról, elhívatásukról, szertartásaikról, eszközeikről, hatásukról szóló beszámolókat olvashatunk. A kötet tanulmányai mintegy ötszáz évet fognak át, s papok, felfedezők, kalandorok, természettudósok és politikai másként gondolkodók tollából származnak, illetve összefoglalják az antropológiai vizsgálódásokat.
Norman F. Cantor: Az utolsó lovag című könyve a 14. század Angliájában virágzó lovagi világot és irodalmat hozza közelebb az olvasóhoz, a kor központi figurájával John of Gaunttal. Pazar udvartartása patronálta Chaucert és az ősprotestáns hittudósokat. Egy magyar kötet is megjelenik a tudományos munkák sorában, Bessenyei József: A Nádasdyak című kötete. A család történelmi jelentőségéhez mérten kevéssé kutatott. A miskolci egyetem tanszékvezető tanára a 15-16. századra fókuszálva elemzi a család történetét, Nádasdy Tamás nádor révén ugyanis akkor emelkedett legmagasabbra a család. A II. világháború után a család megmaradt tagjai kivándoroltak. A még élő tizenkét unokatestvér visszaemlékezései bemutatják a családot ért 20. századi sorscsapásokat. A nagy irodalmi apparátussal kidolgozott, komoly családkutató eredményeket felvonultató kötetben családfa, képek, festmények „beszélnek” a család múltjáról. Folytatódik a Mészöly Dezső életműsorozat, melynek második darabja még az idén a könyvesboltokba kerül. Szalay Zsuzsa a kiadó munkatársa a gyerekeknek két klasszikus művet ajánl: Benedek Elek: A kék liliom című könyve ismert magyar népmese-feldogozásokból válogat, Bányai Éva illusztrálásával, míg Tamkó Sirató Károly: Tengerecki hazaszáll című verseskötet-trilógiája a költő születésének 100. évfordulóját köszönti. A könnyebb, szórakoztató irodalmat kedvelőknek is jónéhány kötetet ajánlanak az ünnepek előtt. A romantikus regények sorozatban Sparks, Jo Putney és Stone, a krimiket kedvelőknek Finder, Nance és a Preston-Child szerzőpáros nyújt izgalmas olvasnivalót.

A TINTA Könyvkiadó mára már 10 kötetes Magyar nyelv kézikönyvei sorozata a leggazdagabb magyar szinonima szótárral, a Magyar szókincstárral indult 1998-ban. A napokba került a boltokba ennek a sikerkönyvnek a nyolcadik kiadása. Friss kötetük még Tótfalusi Istvántól az Idegenszó-tár, ennek újdonsága, hogy nem csak megmagyarázza nyelvünk 30000 régi és legújabb idegen szavát, hanem igen részletesen bemutatja azt az utat is, amelyet egy-egy szó megtett az eredeti nyelvből a magyar nyelvig. Ez az út igen sok esetben a görögből kiindulva a latin, a német vagy a francia közvetítő nyelveken keresztül történt. Litovkina Anna Magyar közmondástár című szótára monumentális alkotás, mely minden korábbi szótárnál részletesebben ismertet 2000 magyar közmondást, hiszen ahol felkutatható volt, a szerző közli a közmondás pontos eredetét. Ez igen sok esetben valamely antik szerző, vagy a Biblia. Másik érdekessége, hogy Pázmány Pétertől Esterházy Péterig idéz a magyar irodalomból, hogy bemutassa, hogy milyen szövegkörnyezetben használták közmondásainkat irodalmunk nagyjai. Nyelvünk állandósult szókapcsolataival foglalkozik a Bárdosi Vilmos főszerkesztő által összeállított Magyar szólástár, amely nyelvünk 12000 szólását leltározza. Gyakorlatias összeállítás, három részből áll, az értelmező, és a teljes körű szómutató mellett a harmadik rész először tartalmazza szólásainkat fogalomkörök szerint csoportosítva. A Magyar nyelvművelő kéziszótár igen jól kiegészíti ezeket, hiszen a Grétsy László és Kemény Gábor által összeállított segédkönyv, nyelvünk vitás 5000 jelenségéről mondja meg, hogy hogyan kell azokat megfelelően, helyesen használni. Nem mindegy, ökumenikus vagy ökonomikus illetve többek között megtudhatjuk, hogy mi a helyes írásmód zöld szám vagy zöldszám. A TINTA Könyvkiadó szótárai családi használatra készülnek. Mint Kiss Gábor, a kiadó vezetője elmondta, szeretnék, ha a sorozat minden család könyvespolcán ott lenne, és kívánják, hogy onnan gyakran emeljék is le nyelv rejtett titkai iránt érdeklődők, és az igényes nyelvhasználatra törekvők.

A szegedi KÖNYVMOLYKÉPZŐ kiadó ezúttal a gyerekeken kívül a szülőknek és a pedagógusoknak is olvasmányokat kínál. Mint Katona Ildikó, a kiadó vezetője elmondta, régen hiányzik a hazai piacról egy Hemingway sorozat, melynek két kötete (Az öreg halász és a tenger, Akiért a harang szól) az ünnepek előtt lát napvilágot, szintén a felnőtteknek szól Eric Knight: Légy hű önmagadhoz című könyve és Dallos Sándor Munkácsyról írt műve. A gyerekkönyvek terén A Nagy Könyv játékban kiválóan szereplő Egri csillagokat egy szegedi grafikus klasszikus illusztrációival jelentetik meg, azzal a szándékkal, hogy nagyobb kedvet csináljanak a gyerekeknek az olvasáshoz. Folytatják Montgomery életműsorozatukat (Anne az élet iskolájában, Váratlan utazás 2., illetve magyarul először az Anne karácsonya). 12 év feletti lányoknak ajánlják legújabb boszorkányos könyvüket, melyet az elsőkötetes magyar szerzőnő Jessie Blair néven jegyez. Folytatódik a Csukás-regények kiadása (Vakáció a Halott utcában), és több klasszikus regény is újra megjelenik (A Sátán kutyája Rakovszky Zsuzsa új fordításában, Három testőr Majtényi Zoltán rövidítésében, Jane Eyre rövidített változatát is A lowoodi árva címmel). Kamaszoknak íródott Kemény Dezső: A titokzatos kecskebak című fantasztikus történetekből álló könyve. 14 év feletti lányoknak való a most induló Szívzűrök című sorozat, amelyben a Jóbarátokhoz hasonló színvonalon, egy baráti társaság mindennapjairól esik szó (első kötete a Zoey görbe utakon). A cicus és a büdös macskák háborúja szerzőjétől – amely a gyerekek kedvence volt – újabb kiadvány érkezik a kiskamaszok részére Kótyagos boszorkák címmel (Rakovszky Zsuzsa fordításában). Ugyanennek a korosztálynak szól a Nagy gonoszt***ek kézikönyve (A kis farkas sorozatban) Tandori Dezső fordításában. 8 év körülieknek való a cseh Milos Macorek: Mach és Schebestova című, cseh humorral átitatott, jópofa történeteket és tanúságokat felvonultató könyve. A 6 éveseknek egy Mikulás történetet ajánlanak a Csiperke-könyvek sorozat első darabját (Az ember, aki felvette az összes ruháját), szintén Rakovszky Zsuzsa tolmácsolásában. Ez a sorozat a Janikovszky- Réber páros derűjét, emberségét és szeretetét idézte fel a kiadó munkatársaiban.Tíz év felettieket céloz meg a Szellemkert sorozat első darabja, A titkos ajtó, amely egy olyan kisfiú története, aki egy szellemrezervátumban vállalt munkát.
Sz. Zs.
https://www.konyv7.hu/download/185/file/konyvhet2005_11-12.pdf

14/12/2024

AZ ÉS-BEN A KÖNYVHÉT – A KÖNYVES ÚJSÁG AZ INTERNETEN
https://www.konyv7.hu/index.php?menuId=222&action=article&articleId=12729
Az eltűnt jókedv nyomában, avagy Pán úrfi kalandjai – Beszélgetés Kertész Erzsivel és Káposztás Judittal
Vajon mit tesz egy kisfiú, aki történetesen azonos a görög mitológiából ismert Pánnal, amikor az elátkozott erdő lakói – maguk is mitológiai és hiedelemlények – megkérik, hogy hozza vissza a jókedvet az erdő bús-borongós sötét árnyai közé? Kertész Erzsivel és Káposztás Judittal Szénási Zsófia beszélgetett. Könyvhét online

13/12/2024

ZÁVADA PÁL 70 ÉVES – AZ ÉLET ÉS IRODALOM 2024/50. SZÁMÁBÓL
https://www.konyv7.hu/index.php?menuId=224&action=article&articleId=13012
Závada Pál 70 éves. Parti Nagy Lajos köszönti – Csabay-Tóth Bálint A kaktusz, ha virágzik című esszéje a 120 éve született Sziráky Judithról szól. – Visy Beatrix „egy magamfajta buzi…” című kritikája Kupihár Rebeka A heterók istenéhez című kötetét elemzi. – Deczki Sarolta Bili a derékra kötve című kritikája Závada Pál Pernye és fű című regényéről szól. – A szám versrovatában Géczi János, Lövétei Lázár László és Majláth Dániel versei olvashatók. – Próza: Gajdó Ágnes, Tóth B. Judit, Nattán-Angeli Nóra, Töttős Gábor. Tárcatár: Szív Ernő. – Stőhr Lóránt a KIX című magyar dokumentumfilmről írt. – Grecsó Krisztián a „podcasthelyzetet” értékelte. – Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

12/12/2024

A KÖNYVKERESKEDŐK KIRÁLYA – ROSS KING: A FIRENZEI KÖNYVKERESKEDŐ
https://www.konyv7.hu/index.php?menuId=1263&action=article&articleId=12983
A Könyvkereskedők utcájából, azaz a Via dei Librai-ból indul a történetünk, melynek során végigkísérjük Vespasiano életét, aki nem csupán könyvkereskedővé válik, hanem egyenesen a könyvkereskedők királya lesz. Vespasiano boltja Firenze fontos szellemi műhelyévé növi ki magát, ő pedig messze földön híres lesz csodás kéziratairól. Vincze Dóra recenziója. Könyvhét online

12/12/2024

AZ ARCHÍVUM KINCSEIBŐL
Könyves szaklapok Magyarországon 1945-1995 között
Pogány György – Könyvhét, 2005/21-24. szám, november-december

Írásunkban fél évszázad hazai könyves orgánumait tekintjük át, két megszorítással: nem tárgyaljuk az 1945 és 1995 között indult, ám ma is élő (egyébként nem túl nagyszámú) lapot, valamint mellőzzük a belső terjesztésű vállalati periodikumokat és a különféle könyvbarát körök, mozgalmak lapjait. Más szavakkal: a már megszűnt ú.n. központi lapokkal foglalkozunk. Mielőtt azonban rátérnénk témánkra, még egy kérdést szükséges tisztáznunk: azt, hogy milyen típusú kiadványokat tekintünk „könyves”-nek. Kézenfekvő megközelítésnek tűnne az MKKE 1996-os versenyszabályzatának felosztását követni – eszerint a könyvszakma szereplői a kiadók, a viszonteladó könyvkereskedők, a nagykereskedők, a köz- és kölcsönkönyvtárak és végül a könyvklubok –, azonban szétfeszítené írásunk kereteit, ha a könyvtári, könyvtártudományi folyóiratokat is érintenénk. Bizonyos értelemben azonban tágítjuk is a könyvszakmai lap fogalmát: jelentek meg olyan folyóiratok, amelyek ugyan a szakmáról is hírt adtak, elsődleges célközönségük azonban nem a professzionális könyvesek voltak, hanem a vásárlók, a könyvbarátok. Ezeket a lapokat – legalábbis az országos terjesztésűeket – röviden ismertetjük.
Az 1945, még inkább a néhány esztendővel későbbi államosítások után gyökeresen átalakuló könyvszakma az 1950-es évek elején nagyjából egyszerre búcsúztatta nagy múltú szakmai közlönyét és hívta életre az új lapstruktúra első, meglehetősen felemás profilú egyedét. 1951. március 2-án jelent meg utoljára a Corvina, a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének 1878-ban indult lapja. A Corvina akkorra már alaposan megváltozott, sőt, 1950 óta már nem is az Egyesület adta ki, a jeles grémiumot ugyanis a hatóságok 1950 februárjában megszüntették, az új lapgazda a Magyar Kiskereskedők Országos Szabadszervezete lett. A lap utolsó évfolyamában a könyvszakmai vonatkozású cikkek, közlemények száma rohamosan csökkent és a Corvina 1950-1951-ben jobbára papír- és írószer kereskedelmi lap volt.
1951. május 1-jén azonban megalakult az Állami Könyvterjesztő Vállalat, a következő évtizedek meghatározó könyvkereskedelmi cége. Az 50-es évek elején egyébként egyeduralkodói helyzetben lévő vállalat kétségtelenül sokat tett a szakmai infrastruktúra kiépítéséért és több könyves szaklap indítása kapcsolódik az ÁKV-hoz. (A vállalat adta ki Zala Imre és Párczer Ferenc szerkesztésében a hazai szakirodalomban úttörőnek mondható Könyvterjesztők kézikönyve című kötetet is 1955-ben.) Az új cég júniusban alapította Könyvbarát című folyóiratát, melynek alcíme „könyvtárosok és könyvterjesztők havi tájékoztatója”-ként határozta meg a kiadványt. Ez, a címét és profilját gyakran változtató, ám évfolyamjelölését végig megtartó periodikum az 1950-es években legfontosabb feladatának a könyv, az irodalom népszerűsítését tekint***e és a könyves intézményrendszer – akár a könyvtárak, akár a kiadás és a terjesztés – sajátos problémáit ebből a szempontból tárgyalta. Többszöri cím- és profilváltozása mögött egyrészt a különféle érdekcsoportok belső küzdelme és erőviszonyai, illetve a művelődéspolitika gyakori irányváltásai álltak. A Könyvbarát 1952-től már nem az ÁKV, hanem a Népművelési Minisztérium lapjaként jelent meg és 1953-tól címét is megváltoztatta: 1953-1954-ben A Könyvtáros néven került az érdeklődőkhöz. Ebben a két évben hangsúlyosabban közölt könyvtári jellegű szakcikkeket, a lap mintegy felét azonban az Irodalmi tájékoztató elnevezésű rovat t***e ki: itt kaptak helyet a könyvújdonságokat ismertető cikkek. 1955-ben újra változott címe és jellege, a periodikumot abban az évben A Könyv címen adták ki és a profilváltást indokló cikk szerint „Mostantól kezdve érdeklődési területe szélesebbé válik, a könyvtárosok munkáján kívül foglalkozni fog a könyvkiadók és a könyvterjesztők munkájával is, végigkíséri a könyv útját az írótól az olvasóig.”
A következő évben újabb változás történt a lap életében, 1956 januárjától két változatban jelent meg. Az egyik címe ismét A Könyvtáros lett, a másiké Könyvbarát. A két változat között az volt a különbség, hogy az A Könyvtáros volt a vastagabb, a teljesebb: a könyvtártani cikkek mellett ugyanis közölte a másik változat teljes anyagát is; a Könyvbarát viszont kizárólag csak az olvasással, az irodalom népszerűsítésével foglalkozó cikkeket közölt. A Könyvbarát 1956-1960 között élt, akkor átadta helyét egyéb orgánumoknak. Társlapja, A Könyvtáros azonban egyre tisztábban könyvtári profilú lappá válva (és nevéből később a névelőt elhagyva) még évtizedekig, 1992-ig megjelent.
Az ÁKV 1956-ban újabb periodikumot indított útjára. Nem kétséges, hogy a kezdetben meglehetősen szerény célkitűzésű kiadvány, a nehézkesen hangzó Tájékoztató a megjelenő könyvekről című lap lett nemcsak a leghosszabb életű – a Corvina után – a könyves szakfolyóiratok közül, hanem a legváltozatosabb tartalmú is, az 1970-es évektől valódi kulturális magazin volt: egyszerre szolgálta a könyvszakma valamennyi résztvevőjét, az ínyenc könyvbarátot és a könyvek világában tájékozódni akaró olvasót. A Tájékoztató egyszerre könyvjegyzék valamint könyvismertető lap volt és az ÁKV kiadásában látott napvilágot 1963-ig. 1963 fontos esztendő a könyvszakma intézményrendszere szempontjából, a konszolidálódó és a szakmaiságra a korábbinál lényegesen nagyobb súlyt fektető Kádár-rendszer művelődéspolitikája létrehozta a Könyvkiadók és Terjesztők Tájékoztató Központját. Megalapítása annak beismerését jelent***e, hogy elhamarkodott döntés volt az Egyesület megszüntetése 1950-ben, a Központ ugyanis olyan szolgáltatásokat nyújtott a könyvszakma szereplői számára, amelyek nélkülözhetetlenek voltak a színvonalas munkához: munkatársai propagandával, piackutatással, könyvstatisztikák, különféle bibliográfiák készítésével foglalkoztak. És 1963-tól a Központ adta ki a könyvszakma lapjait, a Tájékoztatót és az 1961 óta ugyancsak az ÁKV-hoz kötődő szaklapot, az A Könyv címűt valamint a szakma 1959 óta napvilágot látó idegennyelvű orgánumát, a Bücher aus Ungarn címűt (angolul Books from Hungary, franciául Livres de Hongrois címmel jelent meg.)
A Tájékoztató a megjelenő könyvekről 1965 végéig viselte ezt a címet, 1966 januárjától gazdagabb tartalommal és módosult, egyszerűbb néven – Könyv-Tájékoztató-ként – került az érdeklődőkhöz. Kiadója 1969-tól a megszűnt Könyvkiadók és Terjesztők Tájékoztató Központja feladatait átvevő új könyvszakmai grémium, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése lett. A lap címe 1971-ben újra változott, Könyvvilág volt egészen 1995 májusáig; igaz, 1992-től a Könyvvilág KFT közreadásában látott napvilágot és 1994-től Új Könyvvilágra módosult elnevezése. A lap rovatbeosztása, jellege az évtizedek során természetesen többször változott, módosult; rugalmasan alkalmazkodott a folyamatosan változó könyvszakmai és olvasói igényekhez. A Könyvvilág egyik, A hónap könyvei elnevezésű rovata a kurrens kereskedelmi bibliográfiát közölte, a Kiadók jelentik című részben viszont a megjelenő könyvekről tájékozódhatott az érdeklődő. További rovatai – például Tiszteletpéldány az olvasónak, Dedikálom, Fordítás közben, Könyvek által a világ, Újraolvasva, Könyves emberek – mellett különféle cikkekben, hírekben számolt be a könyves élet eseményeiről. Évtizedeken keresztül szolgálta a könyvgyűjtőket a Könyvet keres – Könyvet kínál című rész, ebben magánszemélyek könyvekre vonatkozó hirdetései láttak napvilágot. Bármennyire is követte a lap közleményeivel a könyvszakmai változásokat, anyagi okokból az 1995. évi májusi számmal, 39 évi megjelenés után megszűnt.
Az ÁKV 1961-ben újabb szaklapot bocsátott közre; ekkor indította útjára A Könyv című orgánumát, mely alcíme szerint „a könyvterjesztés szakfolyóirata” volt. A periodikum a szakma belső műhelykérdéseivel foglalkozott többnyire magas színvonalon, ám 1963-ban erről a folyóiratról is lemondani kényszerült az ÁKV. Novembertől átvette kiadását a Könyvkiadók és Terjesztők Tájékoztató Központja és a folyóirat jellege is változott; lényegében könyvbarát lap lett. A programadó cikk leszögezte: a folyóirat eddig „a könyvek terjesztőihez, a kultúra névtelen és áldozatos munkásaihoz szólt, ettől a számtól kezdve messzebbre hallatja hangját: azokhoz kíván szólni, akik a könyvet olvassák, kölcsönzik, vásárolják – a szép és jó könyvek barátainak egyre szélesedő táborához.” A szűkebben vett szakmai kérdések a továbbiakban a periodikum melléklapjában, a Könyvterjesztés címűben láttak napvilágot, ez utóbbi azonban nem havonta jelent meg, hanem 1965 végéig, az A Könyv megszűnéséig összesen hat alkalommal. 1965 decemberében szerkesztőségi közlemény tudatta, hogy ebben a formájában a folyóirat megszűnik, de bizonyos rovatai 1966-tól az új formában és címmel napvilágot látó Könyv-Tájékoztatóban, a korábbi Tájékoztató a megjelenő könyvekről című kiadványban kapnak helyet. Kétségtelenül a csakhamar már végleges címén, Könyvvilág elnevezéssel kiadott lap sok mindent megőrzött előzményéből.
1966-tól A Könyv címmel egy újabb periodikum indult, igaz, egészen más céllal és rendeltetéssel mint az 1965 végén megszűnő azonos elnevezésű. Az új orgánum dokumentációs szemle volt, vagyis a külföldi szaksajtóban megjelent cikkek fordítása, kivonata vagy ismertetése kapott helyet a kiadványban, magyar szerzők cikkei, írásai kezdetben szerény mértékben képviseltették magukat. A dokumentációs szemle kiadója a Kiadók és Terjesztők Tájékoztató Központjának Piackutató Csoportja volt 1969-ig, amikor átvette e periodikum kiadását is a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése. Az új kiadó értelemszerűen bizonyos változtatásokat hajtott végre a folyóirat szerkezetében, az Egyesülés elsősorban a magyar könyves világ szakmai orgánumává kívánta fejleszteni. Ez azt jelent***e, hogy 1975-ös megszűnéséig – a kezdődő gazdasági nehézségek miatt a minisztérium szünt***e meg – növekvő számban voltak olvashatók hasábjain hazai szerzők tollából származó publikációk, vagyis dokumentációs szemle jellege csökkent, bár A külföldi sajtóból című rovatában rendszeresen jelentek meg írások a nemzetközi szaksajtóból. Ez persze csak előnyére szolgált, hiszen korlátozott mértékben, de mégiscsak a nemzetközi tájékozódást t***e lehetővé.
1969-től tehát a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése vette át a hazai könyvszakmai lapok kiadását: az 1950-es években a kezdeményező a lapkiadásban az ÁKV volt, 1963-tól a Kiadók és Terjesztők Tájékoztató Központja és 1969-től az Egyesülés adta ki a Könyvvilágot, az A Könyvet és a még 1959-ban induló idegen nyelvű szaklapot. A Bücher aus Ungarn, illetve angol és francia nyelven napvilágot látó változata kezdetben a Corvina Kiadó közreadásában készült, célja a magyar könyv külföldi propagálása volt. Nem kétséges, hogy a szép kiállítású és gazdag tartalmú periodikum egyike volt a külföldnek szánt propagandakiadványoknak, egyik feladata az volt, hogy a nagyvilág, elsősorban persze a nyugati országok felé jó képet mutasson a levert forradalom után a Kádár-rendszerről. A negyedévente megjelenő periodikum két változatának címe 1972-től kissé változott, az angol Hungarian Book Review, a francia pedig Le Livre Hongrois néven hagyta el a sajtót. A folyóirat a legtágabban felfogott könyvszakmáról tájékoztatta önálló cikkekben és ismertetésekben, hírekben a külföldet, vagyis a zeneműkiadást a kezdetektől, a hanglemezkiadást később szintén figyelemmel kísérte. Hasznos volt bibliográfiai rovata, az előző negyedévben megjelent könyvek válogatott jegyzékét is rendszeresen közzét***e a folyóirat.
A Bücher aus Ungarn és két nyelvi mutációja 1990-ben szűnt meg. Szintén a rendszerváltoztatással járó átalakulások sodorták el az Egyesülés kiadásában 1987-ben újraindult A Könyv című szaklapot is. A negyedévenként napvilágot látó folyóirat 1987 és 1990 közötti négy évfolyama szerencsésen ötvözte a korábbi szaklapok szerkesztési elveit. A könyvszakma helyzetét elméleti igényességgel tárgyaló cikkek mellett jól megfértek a publicisztikai hevületű közlemények, az interjúk mellett helyet kaptak hasábjain az emlékező írások éppen úgy, mint a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére számot tartó Philobiblon rovat írásai. A lap rendszeresen közölte a könyvszakma bibliográfiáját és jó kitekintést nyújtott hírei révén a külhoni eseményekre. A rendszerváltoztatás időszakában megjelenő orgánum számos cikke taglalta az óriási átalakulásban élő könyvszakma ügyeit, amelyek egyre nehezebbé váltak. Az 1990-évi 3-4. szám végén rövid közlemény tudatta az Olvasóval, hogy „Anyagi nehézségek miatt e negyedéves periodika további megjelentetésére nincs lehetőség.”
Nagyjából ugyanekkor szűnt meg a még 1979-ben indult Olvasó Nép című folyóirat. Magyarországon az 1950-es évektől számos akció, mozgalom indult (és többnyire halt el) az olvasás népszerűsítésére. 1979-ben a Magyar Írószövetség indította útjára az Olvasó Nép elnevezésű országos mozgalmat, melynek a Hazafias Népfront kiadásában azonos című folyóirata is létezett. A periodikum kezdetben évi három alkalommal jelent meg, 1981-től negyedévi periodicitással követték egymást 1989-es megszűnéséig számai. A folyóirat nívós cikkek, tanulmányok közlése mellett számos interjút, visszaemlékezést is közölt; ezek között szép számmal akadtak a könyvszakma jeles személyiségeit megszólaltatók.

Pogány György
https://www.konyv7.hu/download/185/file/konyvhet2005_11-12.pdf