Magyar Kincsestár

17/02/2025

"Káposzta elrakása télire, Letenye 1960.
Az udvaron a hordó felett van a kb. 1900. körül készített nagy káposztagyalu. A férfi éppen félbevágta a káposztát a gyaluláshoz."
Kép és képaláírás: Tóth Ilona f.b. oldaláról.

10/02/2025

Első kép a Busókról az 1800-as évekből (Mohácsi Képtár).
Blanka Meszner osztotta meg Mohácsi Hírmondó oldalon.

05/02/2025

Micsoda kincsek!
Ezeket a mintákat, a dédmamája munkáit Szeder Krisztina Heléna osztotta meg Kézi hímzés, csuhéfonás, kötés, horgolás csoportban.

03/02/2025

A képen: "CSAPÓ MAMA Jakubovics Istvánné Zagyi Mária. Egész napos krumpliásás után még énekelt és táncolt. A falu közepén élt a cukros Margit néni udvarában 3 másik családdal együtt. Ő volt a falu vendégfogadója, minden idejövő nála foglalt szállást. Minden évben meghordta a gallyfát háton az erdőből, és maga vágta fel. A házát minden tavasszal újrameszelte, előtte az utcáról behozott tehénlepénnyel kevert agyaggal tapasztotta be. Ha fájt a gyomra, egy marék földet kapott be, attól elmúlt. Ha a lábát megsért***e, egy pénzérmével nyomta el a vérzést. Budán az érettségi ünnepemre meghívtuk, mindenkinek köszönt az utcán, csodálkozott, hogy nem köszönnek az emberek. Az ebédlőben nem ült az asztalhoz, külön széken evett, ahogy otthon megszokta. A gyerekeit hazaterelte az alsó kocsmából záróra után még öreg korában is. 85 évesen még disznót vágott, a véres tál tartása közben kapott infarktust. Karácsonyfája egy kis boróka volt. A teát ecettel itta, a töltött káposztába hús helyett vagdalt szalonnát tett. Nála kóstoltuk meg a görhét. Rendkívül egyszerűen élt egyedül, közel 30 évig özvegyen. Találkozási helye volt gyerekeinek, unokáinak a falu közepén a lakása."

Mátraverebély kedvelői, régi képek,tájképek,emberek, események... oldalon osztotta meg a képet a kísérő szöveggel együtt Gábor Jakubovics.

19/01/2025

Ez igen!
Gajdics-bőrmívek: "Alkotás (szironyozás: ősi pásztor bőrdíszítés) közben így mulatom az időt a műhelyben."
https://www.facebook.com/watch?v=1728015518055661

10/01/2025

"Hazug Pista, a baktai remete emlékére

Hazug Pista, polgári nevén Köllő István, a Gyergyóalfalu határában élő egykori vadőr, aki színes és túlfűtött történeteivel vált híressé, örökre beírta magát a helyi folklórba. A „baktai remete” meséi, melyek gyakran túllépték a valóság határait, számos látogatót vonzottak elhagyatott tanyájára. Berecz András, a Kossuth-díjas mesemondó, példaképének és tanítómesterének tartotta őt, és történeteit egy könyvben is megörökít***e. Hazug Pista meséi örökre élni fognak a magyar mesemondás hagyományában.
Hazug Pista bácsi történetei szájhagyomány útján terjedtek generációkon keresztül, és számtalan változatuk létezik. Ezek a humoros, túlzásokkal teli mesék a népi kultúra részei, amelyeket minden mesélő a saját stílusában adott tovább.
Az itt leírt történetek az én saját szavaimmal vannak megfogalmazva, a hagyományos történetek szellemiségét követve. Nem tekinthetők eredeti alkotásoknak vagy másoktól átvett írásoknak; csupán a népi mesék egy változatát tükrözik, ahogyan én hallottam, értelmeztem és továbbadtam őket.
Célom nem más, mint hogy megőrizzem és továbbadjam Hazug Pista bácsi legendás történeteinek humorát és varázsát, hogy azok minél több emberhez eljuthassanak.

Hazug Pista bácsi és az árvíz csodája
Egyszer, amikor a faluban összegyűltek a férfiak a kocsma előtt, Hazug Pista bácsi megint elkezdte mesélni a hihetetlen történeteit. Azt mondta, hogy egyszer olyan nagy árvíz volt a környéken, amilyet még soha senki nem látott.
„Hát, gyerekek, akkora víz jött, hogy a házaink alját már rég ellepte, de még a tetők is alig látszottak ki! Mi meg persze a padláson húztuk meg magunkat a családdal.”
„Na, és mi történt ott a padláson?” – kérdezték nevetve a többiek.
„Hát, az történt, hogy a halak is felúsztak a padlásra! Egyik reggel arra ébredtem, hogy egy harcsa bekopog az ablakon, és azt mondja: »Pista bátyám, nem engednél be egy kicsit melegedni?«”
A többiek már ekkor hahotáztak, de Pista bácsi folytatta:
„Nem csak hogy bekéredzkedtek, de ott is maradtak! Egy ponty például a gerendára akasztotta magát, mint egy ruhadarab, egy csuka meg a szalmazsákomban fészkelte be magát. De a legjobb az volt, amikor egy süllő elkezdett segíteni nekem főzni! Azt mondta: »Hozzál már egy kis sót, Pista bátyám, hadd legyen íze az árvízi halászlének!«”
A falubeliek a nevetéstől alig bírtak megszólalni, de egyikük megkérdezte:
„És aztán mi lett a hallal, Pista bácsi?”
„Hát, mi lett volna? Amikor apadt a víz, mindegyik szépen elúszott, de előtte még elbúcsúztak tőlem, és megígérték, hogy jövőre is meglátogatnak, ha megint ilyen nagy lesz az árvíz!”

Hazug Pista bácsi és a dermesztő tél
Egyszer Hazug Pista bácsi a falu népének arról kezdett mesélni, hogy élete legkeményebb telét élte meg.
„Gyerekek, olyan hideg volt azon a télen, hogy még a szavak is megfagytak, ahogy kimondtam őket! Egyszer azt mondtam a szomszédnak, hogy »jó reggelt«, de a szavak megdermedtek a levegőben, és csak tavasszal hallotta meg, amikor olvadt!”
A hallgatóság persze már ezen nevetett, de Pista bácsi folytatta:
„És nem csak a szavak fagytak meg, hanem a kutyánk is! Egy reggel mentem ki a házból, és látom, hogy a kutya ott áll a kanyarban, mozdulatlanul. Odamegyek, hát nem megfagyott a szegény pára?!”
„És mit csináltál vele, Pista bácsi?” – kérdezte valaki nevetve.
„Hát, mit csináltam volna? Bevonszoltam a konyhába, felt***em a sparheltra, hogy kicsit felmelegedjen. Mikor kiengedett, első dolga volt, hogy megrázta magát, aztán visszaszaladt a kanyarba, mintha mi sem történt volna!”
Ekkor már mindenki dőlt a nevetéstől, de Pista bácsi még hozzát***e:
„De nem csak a kutya fagyott meg ám! A tehenünk teje is jégkrémként jött ki! Egyszerűen csak letörtem a jégcsapokat a tőgyéről, és már ehettük is a tejkaramellát!”

Hazug Pista bácsi és a hétfejű sárkány
Egyszer Hazug Pista bácsi azt mesélte a falubelieknek, hogy ifjúkorában találkozott egy hétfejű sárkánnyal.
„Tudjátok, gyerekek, a mezőn dolgoztam, amikor egyszer csak megláttam egy hatalmas árnyékot. Felnézek, hát nem egy hétfejű sárkány kering a fejem felett?!”
„És mit csináltál, Pista bácsi?” – kérdezték a hallgatók.
„Hát, mit csináltam volna? Rákiáltottam, hogy jöjjön le, mert nem látom tőle a napot! A sárkány meg csak nevetett, és azt mondta: »Mit akarsz te, ember? Én vagyok a világ ura!«”
A többiek már itt nevettek, de Pista bácsi folytatta:
„Mondtam neki, hogy ha olyan nagyúr, akkor próbáljon meg legyőzni engem! Erre leereszkedett, és elkezdtünk birkózni. A hét fejével egyszerre próbált elkapni, de én olyan gyors voltam, hogy mind a hét fejét megkötöttem egy csomóba!”
„És mi lett a sárkánnyal?” – kérdezték nevetve.
„Hát, gyerekek, elengedtem, de csak azzal a feltétellel, hogy soha többé nem repül a falunk fölé. Azóta is messziről kerüli ezt a helyet, mert tudja, hogy én itt vagyok!”

Hazug Pista bácsi és a világ legnagyobb tyúkja
Egyszer Hazug Pista bácsi azt mesélte, hogy olyan nagy tyúkot nevelt, amilyet még senki sem látott.
„Gyerekek, az én tyúkom akkora volt, hogy egy tojása elég lett volna egy egész lakodalomra! Egyszer véletlenül ráült a szénakazalra, és mire felállt, az egész kazal egyetlen hatalmas fészek lett.”
„És mit csináltál a tojásokkal, Pista bácsi?” – kérdezték a falubeliek.
„Hát, mit csináltam volna? Az egyiket kigurítottam a dombon, és azóta is görög, mert olyan nagy volt, hogy meg sem állt a másik faluban!”

Hazug Pista bácsi és a csodaszántás
Egyszer Pista bácsi arról mesélt, hogyan szántotta fel a földet egyetlen nap alatt.
„Tudjátok, gyerekek, az én lovam nem akármilyen ló volt, hanem egy varázsló ajándéka! Egyszerre három ekét húzott, és olyan gyorsan szántott, hogy mire végigért a mezőn, a gabona már ki is nőtt mögötte!”
„És hogy arattál le ilyen gyorsan?” – kérdezték a többiek.
„Hát, nem kellett aratni! A búzakalászok maguktól ugrottak bele a zsákokba, olyan sietősek voltak!”

Hazug Pista bácsi és a nagy halászat
Egy másik történetben Pista bácsi azt mesélte, hogyan fogott halat a puszta kezével.
„Egyszer elmentem a folyóhoz, gyerekek, de nem volt hálóm. Gondoltam, nem baj, a kezem elég lesz. Beugrottam a vízbe, és elkezdtem olyan gyorsan csapkodni, hogy a halak csak úgy repültek ki a partra!”
„És hány halat fogtál?” – kérdezték.
„Hát, annyit, hogy a folyó kiapadt! Még a halőr is megkérdezte, hogy hol hagytam a vizet!”

Hazug Pista bácsi és a szélmalomharc
Egyszer Pista bácsi azt mesélte, hogy megküzdött egy szélmalommal.
„Gyerekek, tudjátok, az én erőm nem mindennapi! Egyszer a szélmalom nekem jött, és azt mondta: »Pista, te sosem győzhetsz le engem!« Hát, én fogtam a malom egyik lapátját, és úgy megpörgettem, hogy a malom elrepült!”
„És hová repült?” – kérdezték a többiek.
„Hát, egyenesen a szomszéd faluba, ott azóta is azon őrölnek!”

SZÉP IDÉZETEK, POZITÍV GONDOLATOK oldalon
Gábor György Bolovits bejegyzése.

07/01/2025

Na ennyit a szilveszteri fogadalmakról... :)

"Szilveszterkor megfogadtam,
Újévtől már jó leszek,
káposztás és mákos tésztát
soha többé nem eszek.
Azt, mi zsíros, és mi hizlal,
a páromnak meghagyom,
unom már, hogy minden évben
pocsékabb az alakom.
Derekamat körbefonja
négy kilónyi hájtömeg -
hogy hódítom ezzel meg a
párductestű férjemet?
Ha majd jön a disznóvágás,
inkább messze elmegyek,
s nyikorgó kis biciklimen
kerekezve éhezek.
Reggel, délben, s este is, az
evés helyett tornázom,
s ünnep lesz majd, hogyha régi
ruháimat próbálom.
Egy baj van csak, hogy a férjem,
meglepett egy kuktával,
mert a csülök pont belefér -
„megesszük majd buktával!”
Ezt mondta a kedves, mikor
ajándékát átadta -
nem hagyta, hogy szóhoz jussak,
már a csülköt áztatta.
Gondolkoztam mi legyen most;
fogadalmam megszegem,
vagy a létem továbbra is
zöldségeken tengetem?
S megfogtam a rezgő csülköt,
semmivel sem törődve -
nem kezdem a fogyókúrát
idén el, csak jövőre!"

H. Gábor Erzsébet verse

07/01/2025

Szeret***el várunk minden érdeklődőt 2025. január 18-án (szombat) 10: órától Szolnokon a Verseghy Ferenc Könyvtárban (Szolnok, Kossuth tér 2.)

Ősi tanítások válaszai korunk problémáira,
a rábaközi Tudók világképe, a Yotengrit tanításai alapján

Az előadás helyszíne: Szolnok, Verseghy Ferenc Könyvtár, Kossuth tér 2.
időpontja: 2025. január 18. (szombat) 10:00-11:30

Ez az előadás terveink szerint egy előadássorozat bevezető része, mely arról szól, hogy melyek a rábaközi Tudók szerinti világkép alapkövei, és hogyan alkalmazhatók, élhetők ezek a tanítások ma is. Elsősorban Máté Imre Yotengrit c. könyvei, és az ő személyes tanításai képezik az előadások alapját.
Miért fontos ez a tapasztalati tudás? Mert időtálló sőt időtlen, jelen korunkban is érvényes, és ehhez igazodva ma is emberhez méltó életet lehet élni. Mint a keleti orvoslásban a pulzusdiagnosztika, úgy világítanak rá tűpontosan ezek az ősi tanok a mai problémákra, és megoldási javaslatokra is rámutatnak. Úgy is mondhatnánk: az ősi tanítások olyanok, mint ujjak korunk ütőerén.
Ezen kívül miért érdemes megismerni a rábaközi Tudók által megőrzött világképet? Mert az ész és szív útját egyszerre követi. Mert szellemi-lelki mélységeket és magas szintű tudást foglal magába, ugyanakkor gyakorlatias, és a józan ész meglátásait követi. Gyökeresen más út, mint a mostanában propagált világnézetek némelyike, amelyek nyílegyenesen viszik a világot – tudjuk hova…
Aztán még azért is fontos ezt a szellemi hagyatékot megismernünk, mert népünk öröksége - mert a miénk.
Az első, bevezetőnek szánt előadás ebbe a világképbe, a rábaközi Tudók tanításainak alapjaiba nyújt betekintést. Lehetőség lesz kérdések feltevésére és beszélgetésre is.
Az előadássorozat további tervezett részeiben aztán bővebben szó eshet többek között: a világot mozgató erőkről; a jó szomszédság törvényének és az önvédelem jogának összehangolásáról; a BAJ (háborús helyzet) békeidőktől eltérő törvényeiről; az AJA "künvének" ajánlásairól szerelem és család témakörében; Istenek emberek különleges helyzetéről és kapcsolatáról; a szertartásrendről és ünnepkörről; a jóslatok szerepéről és mibenlétéről különös tekint***el a Nyirkai Jóslatra; a gyógyászat ide kapcsolódó elméletéről és gyakorlatáról. Mindez a rábaközi Tudók tanításai szerint. A témakörök a felmerülő érdeklődés, kérdések és kérések alapján változtathatók, vagy sorrendjük felcserélhető.

Előregisztrációt, bejelentkezést, érdeklődést erre az email címre kérjük:
[email protected]
Akik nem könyvtártagként jönnének, a részvétel számukra is lehetséges, de helyszíni díjmentes regisztrációhoz kötött.

Az előadó Dibáczi Ambrus Enikő, a (több tízezres számú kedveltséggel és követővel bíró) Magyar Kincsestár, valamint az Őseink Törvénye facebook oldalak alapítója és gondozója, az Őseink Törvénye weboldal szerkesztője. 2006-tól 2012-ig, 6 és fél éven át volt Máté Imre tanítványa, a személyes tanításokon, a rendezvényeken, a Yotengrit könyvek megismerésén keresztül. 2024-ben elvégezte a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Vallástudományi Szak mesterképzését, amely rendszerbe foglalta ezzel kapcsolatos tudását, és átfogó szemléletet adott. Az előadó a rábaközi Tudók szellemi hagyatékának egyik őrzője és gyakorlója, valamint az Őseink Törvénye 1. című könyv szerzője, melynek első kiadása még Máté Imre életében, az ő tudtával, áldásával és előszavával jelent meg.

02/01/2025

Ki tudná jobban járni a nagyecsedi csárdást és verbunkot, mint maguk a helyiek?
https://www.facebook.com/watch?v=907433217673550

Felvétel: Három Határ Hírei oldalról.

01/01/2025

"Már megértük az új esztendőt,
lelkünkben is ujjuljunk!
Kilenc dobot megdöngessünk,
hét furuglát megfujjunk!
Istenünk hogy alászálljon,
adja reánk áldását,
gyarapítsa, boldogítsa,
oltalmazza a Hazát!

Erre a házra is szálljon áldás,
aprajára, nagyjára!
Emberére, asszonyára,
minden némű barmára!
Jókedvünk hogy égig érjen,
adjon hozzá kenyeret!
Legyen borunk, búzánk bőven,
hadd mulassunk eleget!

Adjon Isten szekeret, szekerünkbe kereket, kerekünkbe küllőt, pörölünkhöz üllőt, bikáinkhoz tehenet, szőleinkbe bő levet, hadd ihassunk eleget.”*

*régi rábaközi újévi köszöntő részlete, Máté Imre által jegyzett egyik változat

29/12/2024

21/12/2024

A téli napfordulóra

A december 21-i téli napfordulós szertartás egyik lehetséges folyamata és szövege a rábaközi Tudók tanításai szerint, részben Máté Imre bácsa Yotengrit c. könyve, részben az ő személyes tanításai alapján, ehhez a hagyományrendszerhez szorosan kapcsolódva.

Ezzel kívánok mindenkinek áldott ünnepeket.

Azért egyik lehetséges változat ez, mert a rábaközi Tudók szertartásai elevenek. Vannak kötött sorrendek és elemek benne, de ezen belül nagy a szabadság. A szabadság határa pedig az, hogy a szertartás egészében és részeiben is e világkép alapjainak megfelelő, vagy legalább azzal összeférhető legyen.
Ennek a szertartás leírásnak egy kezdeti változatát még 2012-ben jegyeztem le. Azonban Máté Imre javallatának megfelelően nem t***em közzé (és most sem teszem) a szertartásvezető(k) felkészüléséről szóló részt, valamint néhány fontos, de nem nyilvánosan átadható elemet. A szertartás leírása így is (ha nem is teljes, de) jó alapként szolgál.

(1. Ünnepre hívó)
„Szép napunk támadt,
tiszta víz áradt.
Tisztuljon lelketek Istent idézni,
Istent idézni, Egekbe nézni –
ej, no lám!”*
Meggyújtjuk a „régi tüzet”, körbeálljuk.

(2. Oltalom kérés, idézés)
Megnyilvánulatlan Őserő,
Öregisten Ősistenség,
teremtő női és férfi minőség,
idézlek Titeket!
Oltalmat kérek az öt égtáj felől,
Földünknek, népünknek,
levegő egünknek,
minden barmainknak,
tiszta vizeinknek,
testünknek-lelkünknek,
minden egybegyűltnek,
velünk ünneplőknek.

(3. Fohász, a Magyarok Istenéhez, és a Boldogasszonyhoz)
Oltalmazóink csak akkor oltalmaznak minket, ha hozzájuk fordulunk. Azok az istenek, akikhez nem fohászkodnak, erejüket vesztik, mint ahogyan istenüket elhagyva, elhagyatottá váló népük is.
A mi népünk, a magyarság legfőbb védelmezői: a Magyarok Istene és Boldogasszonyunk. Őket idézzük, hívjuk most.
„Magyarok Istene,
nemzetünk szent őre,
térj meg hozzánk,
maradj velünk,
örülj velünk,
vigadj velünk!
Szelídítsél, békéltess!
Ellenségeink barátainkká,
testvéreinké legyenek.
Áldó, munkálkodó
kezünkről ösmerjenek ránk,
ne kardunkról.
Ám ha gonosz, ostoba, ádáz
reánk támad,
vagy jogtalanságban
megátalkodik,
hadakozz velünk!
Zúgasd sebes nyilainkat,
suhogtasd véres szabláinkat, -
rontsd ellenségeink erejét!
Ellenségét kívül,
ellenségét belül.
Sújts haragoddal,
gyomlálj ki nemzetünkből
irigykedőt,
áskálódót,
okoskodót,
pártoskodót,
árulkodót,
hazudozót,
szenteskedőt,
bajkeverőt,
zsebre honfiskodót,
hogy hozzád szíthassunk
egyetértésben,
miképpeg tőlünk várod:
törvényben törvényesen,
törvénytelen emberségesen,
hozzád mindig hűségesen!”**
„Boldogasszony, égi ősöm,
téged hívlak örökösön,
mert csak te vagy már a remény,
keserűség sós tengerén!
Égi anyám ne hagyj el,
maradj mindig lelkemmel,
annak sebe hogy béforrjon,
sorsom meg jobbra forduljon!”***
(ének:)
Boldogasszony Anyánk…

(4. Közösségvállalás)
Ebben az órában, szerte az országban tüzek gyulladnak, kisebbek-nagyobbak, máglyák, gyertyalángok. Fényeiket ha most felülről látnátok! Egybeolvadnak mind. Köszöntsük hát mi is a Fényt köszöntőket! Gondoljunk egy kicsit most a többiekre, akik szintén ünnepelnek országszerte. Isten áldását kérjük rájuk is!
(ének:)
Isten áldja meg a magyart,
tartson neve míg a Föld tart.
Paradicsom hazájában,
éljen örök boldogságban,
éljen örök boldogságban.
Töltse békében napjait,
egyezve lássa fiait,
tatár,török s más ellenség,
Minket meg ne rendíthessék,
minket meg ne rendíthessék.
Isten áldja meg a magyart,
tartson neve míg a Föld tart.
Isten áldjon meg bennünket,
minden igaz magyar embert,
minden igaz magyar embert!

(5. Megbékélés egymással és önmagunkkal)
„Fölkelő hold sarlójából
égi vizek csónakjából
Istenanyánk szelleme
tekint le ránk.
Harmatozó hajnal hasad,
Napkeleten fölkel a Nap –
Istenapánk orcája tekint le ránk”****
Ezért: nézzetek most magatokba. Aki vétett a jó szomszédság törvénye ellen, bánja meg vétkét. Aki kárt okozott, térítse meg a kárt. A haragosok béküljenek meg egymással. Béküljetek meg mind szívetekben. Fodrozatlan víztükörként, egyenesen fölfelé törő lángként, egyenként és együtt, részesei legyünk az ünnepnek, ahogyan részei vagyunk a Teremtés láncának.
„Nem isten, - istenek,
nem nemzet, – nemzetek,
nem ország, – országok,
nem hit, – hitek,
nem szokás, – szokások,
nem kötés, – kötések,
nem oldás, – oldások,
nem bölcsesség, - bölcsességek,
nem út, - utak!”*****
Sokfélék vagyunk indíttatásban, vágyban, hitben. Mégis közös az utunk. „Mindenki az istenek kegyelmével születik, mindenki és minden”.

(6. A „régi tűzről” az ”új tűz” meggyújtása)
A résztvevők felírják egy-egy papírra ami az előző évben rossz volt, amit szívesen odahagynának, és bedobják ezt a papírt a „régi tűzbe”. Lehet ezt gondolatban, jelképesen is.
A lassan alábbhagyó majd elhamvadó „régi tűzről” meggyújtjuk az „új tüzet”:
„Örök Ég-Anyánk,
örök Ég-Apánk,
tekintsetek le ránk!
Erősítsétek lelkünket,
bátorítsátok szívünket,
hitet hogy tehessünk
jóságról, igazságról,
békés jó szomszédságról,
hont védő harciasságról!”******

(7. Megemlékezés a Téli napfordulós ünnep lényegéről)
A Karácsony (téli napforduló) mélyebb értelme: ez a Nap újjászületésének ideje. Az Égi Fény születését ünnepeljük ekkor, hiszen a téli napfordulótól a nyári napfordulóig apránként hosszabbodnak a nappalok. Ősi hitvilágunk szerint a Nap újjászületésében az ünneplő emberek is segítenek. Ezt tükrözik az ide kapcsolódó szertartások is.
„Régi tüzek eloltatnak, új tüzek gyújtatnak. /…/
Hét fából rakatik új máglya,
ha régi tüzek már elhamvadtak.
Ennek szikráján, parazsán ki átszökken,
megtisztul – így vélik.
Végül a barmokat hajtják át rajta.
Ez a vadászsólymok ünnepe,
a kara-katonák ünnepe is,
vadász madarak, halászmadarak ünnepe.
Ég-Isten atyánk ezek képében ragadá meg
Teremtésének elején a szökő Napot. /…/”*******
A téli napforduló, ahogyan a nyári napforduló és a tavaszi valamint az őszi napéjegyenlőség időpontja is, kitüntetett napja az évnek. A téli ünnepkör azonban régi szokás szerint már korábban elkezdődik, például az András napi rontáselhárító és a Luca napi bőségidéző szokásokkal, és folytatódik az újév köszöntésével. Ennek az időszaknak csúcspontja mégis a téli napforduló megünneplése.
(Ének:)
"Őseink törvénye, régi igaz törvény,
forgószéllel támadt
égi ikerörvény,
ebből ered minden:
élet, halál, törvény.
Ej, az ég ezt megadta,
Ősünk őse így kapta!
Öreg embereknek
padon az ülésük,
a kis gyerekeknek
porban heverésük,
megérett leánynak
parázslik az ágya,
rátermett legénynek
szép leány a vágya.
Ej, az ég ezt megadta,
Ősünk őse így kapta!
Jusson búzaföldön
búza vadgalambnak,
lónak termő zabból
jusson vad szarvasnak.
Legyen borunk, búzánk,
legyen békességünk,
örvendjünk, vigadjunk
ameddig csak élünk.
Ej, az ég ezt megadta,
Ősünk őse így kapta!”********

(8. jókívánságok az új évre)
A téli napforduló akár az új év kezdetének is tekinthető, a mostani ünnep és a hivatalos újév amúgy is egyaránt a téli ünnepkör részei, és időben is közel vannak egymáshoz. Ezért az új tűznél tegyük meg most gondolatban újévi jókívánságainkat. Fogalmazzuk meg magunkban, milyen célokat szeretnénk elérni. Az új tűz fényénél akár le is lehet írni ezeket.
„Már megértük az új esztendőt,
lelkünkben is ujjuljunk!
Kilenc dobot megdöngesünk,
hét furuglát megfujjunk!
Istenünk hogy alászálljon,
adja reánk áldását,
gyarapítsa, boldogítsa,
oltalmazza a Hazát!
Áldozzunk a szent, örök Égnek,
Tűzzel, vízzel szaporán,
Az új évnek virradatján,
Az ó évnek alkonyán!
Kérjük Boldogasszony anyánkat,
Ne hagyjon el bennünket.
Minden rossztól tisztítsa meg
Testünket és lelkünket.
Naporcájú Istenapánk meg
Ügyeljen ránk az égből.
Oltalmazza nemzetünket
Dögvésztől, ellenségtől!
Adjon Isten barmainknak
Dús legelőt, jó rétet,
Nekünk pedig bort, búzát,
jó kedvet, egészséget!

(9: Kötetlen beszélgetés, együttlét, evés-ivás)

Összeállította: Dibáczi Ambrus Enikő
A kép a 2012. évi téli napfordulón készült, melynek az írás szerzője szertartásvezetője volt, és ezt az évkörünnepet azóta is minden évben megtartjuk.

Az évkörnek megfelelő, Yotengrit szerinti ünneprendben eligazodáshoz ajánlom az Őseink törvénye honlapot. Ide kattintva az ünnepkör látható: https://oseinktorvenye.hu/
A téli napfordulóról bővebben itt lehet olvasni: https://oseinktorvenye.hu/unnepkor/teli-napfordulo-december-21-22/

*Máté Imre: Yotengrit 3., 79. o.
**Máté Imre: Yotengrit 3., 51-52. o.
***Máté Imre: Yotengrit 3., 50. o.
****Máté Imre: Yotengrit 3., 80.o.
*****Máté Imre: Yotengrit 3. 62. o
******Máté Imre: Yotengrit 3., 53. o.
*******Máté Imre: Yotengrit 2., 105-106.
********Máté Imre: Yotengrit 3., 82-83. o.
*********Máté Imre: Yotengrit 3., 56. o.

14/12/2024

Egy jó példa...

Kedves Ismerősök, Követők!
SOSEM SZABAD ELFELEJTENI, HONNAN JÖTTÉL! ÉRTÉKELD, AMID VAN!
Engedjétek meg, hogy megosszam veletek gondolataimat. Emlékszem, mikor kicsi voltam, körülbelül 7-8 éves, mindig azért jártam be az Általános Iskolába, hogy egyek és igyak, télen pedig melegedjek. Ebben a bejegyzésben most nem részletezem, miért voltunk ilyen helyzetben, de aki ismer vagy hallott rólam, az tudja. Amikor sajnos hétvége volt, nem volt iskola, és otthon kellett lennem, ami nagyon jó volt, csak egy volt a baj, hogy nem volt otthon ennivaló, vagy kikerült az asztalra, vagy nem. De mikor bekerültem a Miskolci Befogadó Otthonba, a Károly utcára, egy világ tárult ki előttem. Eleinte azt hittem, meg fognak verni, vagy el fogják venni azt a kevés holmimat, féltem nagyon. De mikor beléptem az egyik fiúcsoportba, minden félelmem elszállt, hogy mire is gondolok? Kedves gyerekek fogadtak, ami nagyon jól esett. A nevelő megkérte az egyik fiút, hogy vezessen körbe, és mutassa meg, hogy lesz az én szobám. Kérdeztem a nevelőt: Jól hallottam, saját szobám? Felelte, igen, itt mindenkinek saját szobája van, amiben van: íróasztal, szék, ágy, szekrény és természetesen holmi is. Mondom örömömben, hogy ez nem lehet igaz. Én anyámmal és a testvéreimmel aludtam 15 éves koromig. Aztán el kellett mennem fürdeni, egy kicsit kellemetlen volt számomra, mert nem nagyon tudtam, hogyan kell használni a tusolót, meg igazán semmit sem. Aztán kértem segítséget az egyik férfi nevelőtől, mutassa már meg, hogyan is kell normálisan zuhanyozni. Mikor megvolt a tisztálkodás, mentünk vacsorázni a többi csoporttársammal.
Kapkodtam a fejemet, kérdeztem az egyik fiút: itt mindig így működik ez? Kérdezte, mire gondolsz? Feleltem, hát hogy itt minden nap van reggeli, ebéd és vacsora. Mondta, igen.
6 hónapot töltöttem a Károly utcán, aztán áthelyeztek a Miskolci Gyerekvárosba. Istennek hála, ott már ezek a dolgok nem voltak ismeretlenek számomra.
Igazán csak az, hogy a csoport összetétele lányokból és fiúkból állt. Voltak kisebbek, nagyobbak, és akkor éreztem azt fél év után, hogy nekem megint van családom.
Az intézménnyel nagyon jó kapcsolatban volt a Miskolci Egyetem, és így nagyon sok hallgató hozzánk járt, segítve a tanulásban. Hozzáteszem, én éltem a lehetőséggel, hogy tanítsanak a hallgatók és természetesen a csoport nevelői. Így sikerült befejeznem a 8. általános iskolát. A Gyermekváros, vagyis köznyelven az intézet, nagyon sok jót tett velem, például különböző helyekre eljuthattam. Támogattak a továbbtanulásban, és mikor úgy éreztem, egyedül vagyok ebben a nagy világban, segít***ek átvészelni a viharokat.
Szóval ettem, ittam, mostak rám. Szokták mondani, az ember a jó dolgokban bolondul meg. Eltelt 7 év, és elfelejt***em értékelni a dolgokat. Természetessé vált az, hogy mosnak, és főznek rám. Kritizáltam mindent és mindenkit, azt hittem, én vagyok csak a tökéletes ember. Idővel rájöttem, nem így van ez. Akkor szembesültem a tényekkel, mikor ki kellett költöznöm, nem volt, aki mosson, illetve főzzön. Magyarul, ha nem megyek munkát keresni, éhen halok. Azt gondolom, kellett ez a pofon nekem. De mikor felvettek a Miskolci Kisgergely Cukrászdába, minden megváltozott, akkor döntöttem el, értékelni fogok mindent, mivel Isten-től kaptam még egy esélyt. Azóta van családom, és a családomnak is el szoktam mondani, mikor közösen ebédelünk vagy vacsorázunk,
értékelnünk kell mindent. még azt is ami alapvetőnek tűnik❤
Aki teheti ossza tovább.

14/12/2024

Egy mély és szomorú vers, egy nagy és valós problémakörről.
Ratkó József: Apám

Apám elitta mindenét,
feleségét, hat gyerekét,
tagsági könyvét, bútorát,
elitta halotti torát,
csöpp húgom elől a tejet,
fogunk közül a kenyeret,
s filléres, rossz játékaink
eladta és elitta mind,
és ételéből nem hagyott
soha egy szíves falatot,
csak mustot adott eleget,
s amikor nyögtünk, nevetett,
röhögött, könnye is kijött
és csúfolt és úgy röhögött,
és aztán elment és ivott,
hazatántorgott, ordított,
anyámba rúgott. Mindenét
elitta, egész életét
elitta: szívét és agyát,
tenyerét, emberi szavát –
és végül semmi sem maradt
belőle. Elpusztult. Kihalt.

Arcomat, vonásaimat
az a vasgyúró indulat,
az az eszelős szenvedély
formálta, amely az övét,
s idétlenül se emberi
fásult, bomlott ösztönei
itt fortyognak még sejtjeim
földmeleg, forró mélyein –
de sem örököse, sem fia
nem akarok lenni soha!
Napjaim: emberi szemek,
óvjatok, melegítsetek! –
néptelen lelkű ne legyek –
mindig veletek, értetek
szóljak, tegyek; miattatok
legyek én ember. Adjatok
annyi erőt, annyi hitet,
hogy értelmesen s szabadon
szolgálhassak mindenkinek!

Ratkó József, Apám

(esti versek a drogriporterrel)

kép: James Ensor, Iszákosok

10/12/2024

„Hétre ma várom a Nemzetinél, ott ahol a hatos megáll”
A régi Nemzeti Színház a Blaha Lujza téren (1908-1964)
Régi fényképek, Budapest oldalon t***e közzé ezt az 1963-ban készült fotót Ildikó Magyar