06/06/2024
Soroksár régen és most
„Emlékekből és az ember, múltból él az emlékezet” - Eötvös József
A Covid járvány idején a körülmények úgy alakultak, hogy esténként hármasban, a feleségem, a húgom és én nagy sétákat tettünk Soroksár szerte. Az akkor kialakult szokásunkat a mai napig is megtartottuk. Sétáinknak több irányú haszna is van. Azon kívül, hogy jó egészségügyi szempontból, séta közben találkozunk kiszáradt közterületi fákkal felpúposodott feltört járdákkal, elgazosodott közterületekkel. Ezeket a problémákat továbbítom az Önkormányzatunk illetékesei felé, akik intézkednek a megoldás tekintetében. A legnagyobb élmény azonban a lakótársakkal, régi jó ismerősökkel való találkozás. Jóféle beszélgetés a múltról, a jelenről, a családról. A megoldásra váró problémákról. Egyre többször nosztalgiázunk. Sokszor ellentmondó vegyes érzések özöne viaskodik bennem. Lelki fájdalmat okoz pl.: hogy a rendszerváltozás előtti politikai éra milyen és mekkora károkat okozott településünk életében.
A kitelepítés nyomán számos szépen, tisztán tartott ház és környezete vált elhanyagoltá, romossá, lepusztulttá. Aztán az államosítás tönkretette a kis üzleteket, kisipart ezzel pusztítva a városképet. Megszűntek a híres Soroksári pékségek, a kocsmák, a vendéglők, bezártak a tánctermek és stb. Fiataljaink már csak elbeszélésekből, képekből tudnak informálódnia valamikori Soroksár mozgalmas, színes életéről. A fejlődésnek nem lehet gátat szabni, ezt tudomásul veszem, de fáj, hogy sok-sok soroksári nemzetségnek nyoma veszett. Eltűntek a vízimalmok, a jégvermek, a Duna partról és még sorolhatnám.
Útjaink során megdöbbenve állok meg egyes porták előtt, szomorúan tapasztalom az igénytelenséget saját környezetükkel szemben. Sokszor jut eszembe, ha ezt látják az egykor itt élők, biztosan forognak a sírjukban. Ilyenkor csengenek fülembe édesanyám szavai „A legnagyobb szegénységben is volt pénz egy vödör mészre, hogy a házfalakat tisztán tartsák.” Ugyanakkor jó látni, ha valahol igyekeznek felújítani, eredeti állapotára visszaállítani a régi házakat, megőrizni az utca arculatát. Jó látni a sok igényes új házat is amelyek színesítik az utcaképet, gazdagítják Soroksárt.
Sétáim során számtalanszor felkeressük gyerekkorom bandázó helyeit, a Középtemető utca végén a Szérűskertet, a homokbányát aztán a Tálingot, a patakot, a Huszárdombot. Ezek a helyek az akkori gyerekeknek maga volt a paradicsom. Egész nyáron az utcán voltunk, ebédidőben hazaszaladtunk egy zsírosdeszkára és futottunk tovább. A mai fiatalok már nem hiszem, hogy örömüket lelnék az akkori szórakozási lehetőségekben, ez teljesen érthető is.
Mára már fiatalságom ikonikus helyei zömében megváltoztak, sőt eltűntek. Helyükön lakóparkok, aszfaltozott utak, modern játszóterek, parkok, zöldfelületek alakultak.
Mindez rendjén is van, hiszen a fejlődés megállíthatatlan. Mi pedig nosztalgiázunk, elővesszük a régi fotókat, nézegetjük, közzé tesszük a világhálón. Meglátogatjuk a régi helyeket, amelyek emlékeztetnek őseinkre, régi Soroksárra és őrizzük emlékeinket.
Mert „Kinek nincsen múltja nem lehet jelene és jövője sem!” - Eötvös József.
Fuchs Gyula - Soroksár alpolgármestere