08/03/2024
Magamról és a tapasztalataimról. Vigyázz, hosszú!
2016 óta tanítok zenét. Oktattam szolfézst, zeneelméletet, zenetörit, zeneszerzést, hangszerelést, zongorát, csellót, gitárt. Mindezt állami sulikban, waldorfban és magánban, 6-tól 60 éves korosztályig bezárólag széles skálán, népes diákseregnek. Szeretném megosztani veletek a tapasztalataimat, meglátásaimat, gondolataimat a magyar zeneoktatás helyzetéről, a teljesség igénye nélkül, amik elvezettek engem egy viszontagságos úton újra ide, a Factory-hoz.
Mint azt sokan sejthetitek vagy tudhatjátok, tanárnak lenni nem egy könnyű hivatás. Sose volt az. Magyarországon ma egy kicsit valahogy mégis nehezebb. Vannak sajnos a zeneoktatásunkban olyan rendszerszintű problémák, amik jelentősen megnehezítik egy pedagógus helyzetét ma itthon. És ennek az összetett probléma-rendszernek csak egy kis szelete a tanárok alacsony fizetése és rossz megbecsültsége az emberek szemében. Inkább azt látom, hogy szó szerint elszaladt mellettünk a kor. A fáradt, frusztrált, csökkenő számú és öregedő tanári gárda egyszerűen képtelen felvenni a versenyt azzal az egyébként is szokatlanul fejtörő kérdéssel, hogy mit kezdjünk ezekkel a mai fiatalokkal. Tátong egy táguló szakadék a genZ és a boomerek között, és mindkét csoport csak értetlenül méregeti egymást a távolból.
Akik tudnának egyfajta átmenetet képezni ebben a generációs vákuumban, azok éppen mi vagyunk, fiatal felnőtt tanárkollégák, akik még benne vagyunk, vagy akik már otthagytuk a szakmát. Sok korombeli zeneiskolai tanárral beszéltem, akik velem együtt tavaly a tanév végén úgy döntöttek, hogy nem folytatják, és beszéltem olyannal is, aki azért nem mondott még fel, mert még nem tudta, milyen szakmára képezze át magát. Akik benne maradtak, őket egy merőben konzervatív tananyagnak, egy félreértett szocializációnak, egy korszerűtlen módszertannak, és egy életszerűtlen követelmény- és vizsgarendszernek kitett, unatkozó, felbőszült gyereksereg várja, akiket a szüleik és az iskola nyomására járatnak szolfézsra kötelező jelleggel, hogy aztán két év múlva kiírassák őket a zeneiskolából, mert bár a hangszert szerette, de a szolfézst utálta. Nem akarok most belemenni, hogy erre a probléma-halmazra milyen megoldások létezhetnének, bár lenne pár ötletem. De tegyük a kezünket a szívünkre, valójában tudjuk, hogy ez már évtizedes viszonylatban folyik így. Sok éve általános tapasztalatom, hogy péntek-szombat esténként a pesti éjszakában sorban panaszolják nekem fife kortársaim pontosan ugyanezeket a saját történeteket, amiket a magyar zeneoktatás azóta is rendszerszinten újra- és újratermel a mai napig bezárólag.
2021-ben gondoltam hát, otthagyom az államit, és nekifogok a kármentésnek, amivel egy időben volt egy vándorévem egy waldorf suliban is. Kitaláltam ezt a Mindmade Music Factory dolgot. Szerettem csinálni és jól is ment másfél-két évig, sokan jártatok hozzám sokmindent tanulni. Elkezdtem kidolgozni és részletesen leírni a módszertant és a tananyagot, elkészült az online network-háttér, és az egyéb logisztikai dolgok is kidolgozás alatt álltak. Kb. 1 éve eljött azonban egy pont, mikor éreztem, el kell távolodnom egy időre a pályától, vagy teljesen kiégek.
Jó kis év volt, sokat tanultam és sok tapasztalattal, élménnyel gazdagodtam. Jó volt időt tölteni a buborékomon kívüli valóságban, felfedezni, hogy azon kívül is van élet. Azonban azt is megéreztem, hogy engem mégiscsak ez a buborék termelt ki, amiből annyira elvágyódtam. Ezt a nyelvet beszélem a leg-anyanyelvibben, ebben érzem magam igazán otthonosan, és ebben is vagyok a legjobb - ez márpedig a zene és a tanítás lenne. Mindezalatt minden külső jel is egyaránt ebbe az irányba mutatott, így hát nemrég, egy szép nap belenéztem a hátrahagyott Factory-s dokumentumokba és rájöttem, hogy egy félkész infrastruktúrán ülök, ami csak arra vár, hogy újra felvegyem a fonalat, és folytassam.
Így hát belevágok, újult erővel! Tényleg tök sok ötletem van, jönnek majd szépen sorban a dolgok, figyelgessétek! Nekem a legjobb, ha kapok tőletek visszajelzéseket, ezért nyugodtan írjatok, kérdezzetek, tanácsoljatok! Gyertek, tanuljunk egymástól!
