13/11/2024
6 évesen divattervező szerettem volna lenni, de nem rajzoltam kifejezetten szépen.
14 évesen festőművész, de nem voltam kiemelkedő tehetség.
16 évesen tánctanár, de nem volt előttem egy térkép, hogy mégis hogyan indulhatnék el.
19 évesen újra divattervező, titokban felvételiztem a suliba, de aztán rájöttem, hogy kapcsolatok és egy valag pénz nélkül semmi esélyem.
23 évesen Michelin csillagos étterem managere szerettem volna lenni. Bele is tettük a munkát, nagyon keményen dolgoztunk, de végül az étterem nem bírta el a Michelin-csillag eléréséhez szükséges anyagi terheket.
24 évesen webshop tulajdonos szerettem volna lenni, de fogalmam sem volt róla, hogy egy webshop elkészítése nem fogja magával hozni az ügyfeleket.
28 évesen sikeres vállalkozó szerettem volna lenni, de még nem tudtam, hogy le kell fektetni az alapokat ahhoz, hogy tényleg flottul működjön egy vállakozás.
Most 32 éves vagyok és már nem akarok más lenni, mint ami vagyok.
Már tudom, hogy a ‘DE’ az csak egy kifogás, mert minden megoldható, ha a kellő energiát és időt áldozom egy adott probléma megoldására.
Ma már tudom, hogy ahhoz, hogy sikeres legyek valamiben a legrövidebb út az, ha valaki olyanhoz fordulok segítségért, aki előttem már járta az utat és a tanácsait követem.
Már nem várom, hogy más vezessen, mert tudom, hogy itt és most pont ott vagyok, ahol lennem kell még akkor is, ha kényelmetlen.
Hálás vagyok ezért a színes, hepe-hupás, mindent végigkóstolós eddigi életemért és érted, aki most olvassa ezeket a sorokat.
Örülök, hogy te is itt vagy! 🤍
