25/09/2024
Szerkesztői bevezető
VILÁGRENDSZERVÁLTÁS
Az idei nyár egyre nyilvánvalóbbá t***e, hogy a szellemvilág és a fizikai világ egymásba mosódik. Minél mélyebbre taszítódunk, annál magasabbra emelkedhetünk. Az erősödő fényre a sötétség hatalmas hullámai válaszolnak. Vagy fordítva? Nyilvánvalóvá vált, hogy a Világ urai a fekete mágia eszközeivel operálnak. Bekövetkezik az, amiről Steiner beszélt: az emberiség kettéhasad, az egyik fele a fekete mágiával él, a másik fele a fehérrel. Székelyföldön jártam, a Tejbánya kultúrcsűrjében, egy egésznapos együttgondolkodáson. Mintha mozdulna a székelység, érzi a változás szelét. A szellemvilág különböző érzékeny embereken át üzen. Megszólalt Székelyföld nagy hegye, a Szellő:
„»Megmozdultunk, de felébredt emberi tudat nélkül nem tudunk tenni semmit«. A tekintet végig lett vezetve a világ valamennyi hegyén. Látta a hegyeknek a Szellőre figyelő szemeit. Ahogy mozdul a Szellő, ők is azonnal mozdulnak.”
Az égi történések áthullámozzák a napi történéseket. Mars és Plútó, háború dúl, és záporoznak a Perszeidák, gondolatok érkeznek…
A Mozaikok rovatot átlengi a változás előszele. Magyarország legnagyobb civil tömörülése, a Párhuzamos Társadalom Mozgalom egy békejavaslaton dolgozik. Ennek év vége előtt el kell készülnie, hogy bármi is történjen, Magyarország képes legyen artikulálni azt, és ezzel megalapozni a Kárpát-medence békés újrarendezését.
A változás jelei szaporodnak, az emberlelkekben és lassan odakint is.
Varga Márta új Steiner-fordítása felvillantja azt a távlatot, melyben a régmúlt Ázsiában gyakorolt ahrimáni mágiája született, melyet a görögök faunoknak és szatíroknak nevezett lények cselekedeteinek tekint***ek. Vajon miért jelennek meg ezek a lények a párizsi olimpia megnyitóján? Steiner megadja a választ:
„Ma ugyanolyan erővel kell megragadni ezeket a dolgokat, mint amilyen erővel egykor a mítoszokat formálták. Mert csak akkor érthetjük meg azt, amit meg kell értenünk, ha képesek vagyunk tudatosan feljutni az imagináció világába, ha tudatosan el akarjuk helyezni magunkat az emberiség fejlődésében.”
A forrást keressük. A Márta-féle sürgés-forgás helyett Máriáét.
Csécs Mónika írása reménysugár. A figyelmünket a természet látható lényei mellett a láthatatlanokra is kell irányítsuk. Jól lehet látni a jó Waldorfokba járó óvodások-iskolások viselkedésén, hogy ők még látnak. Beszélgetnek a hajnali tündérekkel, a tó királynőjével, aki feltett kérdésükre válaszol: egy szitakötő libben a víz fölé… az ország nagyobb része, a földek kiégnek, pusztító az aszály. Részben idegen erők gerjesztik, részben a mi mulasztásaink. De ahol preparátumok készülnek, ott a sivatag is megáll. Az atmoszféra megváltozik.
Korcsog Balázs írása a magyar néplélek, népszellem és nyelvszellem mivoltát boncolgatja. E lények tevékenységének lényszerűségét érzékelni fontosabb, mint a régészeti leletek és írásos források rengetegében kutakodni. Ha előbbi megvan, az utóbbiban is lesz iránytűnk.
Zajti Ferenc Hétköznapi Dreigliederung című írása hallatlanul aktuális. A világ átrendeződés alatt áll. Magyarország is. Ha a nagyhatalmak közt hatalmi vákuum keletkezik, és mi léphetünk, szabadon, vajon mi fog történni? Mi fog történni a Waldorf-iskolákban? Az, amire a szerző figyelmeztet?
„…gondolatban sok mindent elfogadunk, de amikor ezeket a feladatokat meg is kéne valósítani, leblokkolunk. Kísérlet, káosz helyett a megszokotthoz fordulunk, és várjuk a változást. Az jönni fog, de ha mi nem megyünk elébe, akkor átrobog rajtunk, és a maga szellemi törvényeit érvényesítve azt valósítja meg, amit nem biztos, hogy akarnunk kellene.”
Két pólus látható ma az ország szellemi horizontján: az önigazgató társadalom ösztönös önszerveződése, melynek el kellene jutni a forrásig, különben kopott sémákba fullad. A miniszterelnök „magyar nagyterve” a másikon, mely a legnagyobb jóindulattal is az állam eszközeivel akar változást. Ennek a pólusnak is rá kell találnia a forrásra, és akkor a két irány kiengesztelődhet. Ha ez nem történik meg, akkor nagyban fog lezajlani az, ami most kicsiben: a pedagógusok saját meggyőződése hiányában az állam mobiltelefontalanítja az iskolákat, és megjelennek az újkuruc szabadsághősök, akik követelik vissza a vélt progressziót diákjaiknak.
Szívleljük meg hát Kálmán István örökbecsű figyelmeztetését:
„Rendkívül veszedelmes magatartás a negatív esélyek latolgatása.”
Higgyük el neki, amit mondott: ez a legnagyszerűbb idő, amiben élhetünk. Éljünk vele, nehogy István másik szarkasztikus megjegyzése érvényesüljön rajtunk:
„A szellemi jelenlét hiánya fokozott fizikai aktivitásban manifesztálódik.”
Ertsey Attila
Szerkesztői bevezető
VILÁGRENDSZERVÁLTÁS
A
z idei nyár egyre nyilvánvalóbbá t***e, hogy a szellemvilág és a fizikai világ egymásba mosódik. Minél mélyebbre taszítódunk, annál magasabbra emelkedhetünk. Az erősödő fényre a sötétség hatalmas hullámai válaszolnak. Vagy fordítva? Nyilvánvalóvá vált, hogy a Világ urai a fekete mágia eszközeivel operálnak. Bekövetkezik az, amiről Steiner beszélt: az emberiség kettéhasad, az egyik fele a fekete mágiával él, a másik fele a fehérrel. Székelyföldön jártam, a Tejbánya kultúrcsűrjében, egy egésznapos együttgondolkodáson. Mintha mozdulna a székelység, érzi a változás szelét. A szellemvilág különböző érzékeny embereken át üzen. Megszólalt Székelyföld nagy hegye, a Szellő:
„»Megmozdultunk, de felébredt emberi tudat nélkül nem tudunk tenni semmit«. A tekintet végig lett vezetve a világ valamennyi hegyén. Látta a hegyeknek a Szellőre figyelő szemeit. Ahogy mozdul a Szellő, ők is azonnal mozdulnak.”
Az égi történések áthullámozzák a napi történéseket. Mars és Plútó, háború dúl, és záporoznak a Perszeidák, gondolatok érkeznek…
A Mozaikok rovatot átlengi a változás előszele. Magyarország legnagyobb civil tömörülése, a Párhuzamos Társadalom Mozgalom egy békejavaslaton dolgozik. Ennek év vége előtt el kell készülnie, hogy bármi is történjen, Magyarország képes legyen artikulálni azt, és ezzel megalapozni a Kárpát-medence békés újrarendezését.
A változás jelei szaporodnak, az emberlelkekben és lassan odakint is.
Varga Márta új Steiner-fordítása felvillantja azt a távlatot, melyben a régmúlt Ázsiában gyakorolt ahrimáni mágiája született, melyet a görögök faunoknak és szatíroknak nevezett lények cselekedeteinek tekint***ek. Vajon miért jelennek meg ezek a lények a párizsi olimpia megnyitóján? Steiner megadja a választ:
„Ma ugyanolyan erővel kell megragadni ezeket a dolgokat, mint amilyen erővel egykor a mítoszokat formálták. Mert csak akkor érthetjük meg azt, amit meg kell értenünk, ha képesek vagyunk tudatosan feljutni az imagináció világába, ha tudatosan el akarjuk helyezni magunkat az emberiség fejlődésében.”
A forrást keressük. A Márta-féle sürgés-forgás helyett Máriáét.
Csécs Mónika írása reménysugár. A figyelmünket a természet látható lényei mellett a láthatatlanokra is kell irányítsuk. Jól lehet látni a jó Waldorfokba járó óvodások-iskolások viselkedésén, hogy ők még látnak. Beszélgetnek a hajnali tündérekkel, a tó királynőjével, aki feltett kérdésükre válaszol: egy szitakötő libben a víz fölé… az ország nagyobb része, a földek kiégnek, pusztító az aszály. Részben idegen erők gerjesztik, részben a mi mulasztásaink. De ahol preparátumok készülnek, ott a sivatag is megáll. Az atmoszféra megváltozik.
Korcsog Balázs írása a magyar néplélek, népszellem és nyelvszellem mivoltát boncolgatja. E lények tevékenységének lényszerűségét érzékelni fontosabb, mint a régészeti leletek és írásos források rengetegében kutakodni. Ha előbbi megvan, az utóbbiban is lesz iránytűnk.
Zajti Ferenc Hétköznapi Dreigliederung című írása hallatlanul aktuális. A világ átrendeződés alatt áll. Magyarország is. Ha a nagyhatalmak közt hatalmi vákuum keletkezik, és mi léphetünk, szabadon, vajon mi fog történni? Mi fog történni a Waldorf-iskolákban? Az, amire a szerző figyelmeztet?
„…gondolatban sok mindent elfogadunk, de amikor ezeket a feladatokat meg is kéne valósítani, leblokkolunk. Kísérlet, káosz helyett a megszokotthoz fordulunk, és várjuk a változást. Az jönni fog, de ha mi nem megyünk elébe, akkor átrobog rajtunk, és a maga szellemi törvényeit érvényesítve azt valósítja meg, amit nem biztos, hogy akarnunk kellene.”
Két pólus látható ma az ország szellemi horizontján: az önigazgató társadalom ösztönös önszerveződése, melynek el kellene jutni a forrásig, különben kopott sémákba fullad. A miniszterelnök „magyar nagyterve” a másikon, mely a legnagyobb jóindulattal is az állam eszközeivel akar változást. Ennek a pólusnak is rá kell találnia a forrásra, és akkor a két irány kiengesztelődhet. Ha ez nem történik meg, akkor nagyban fog lezajlani az, ami most kicsiben: a pedagógusok saját meggyőződése hiányában az állam mobiltelefontalanítja az iskolákat, és megjelennek az újkuruc szabadsághősök, akik követelik vissza a vélt progressziót diákjaiknak.
Szívleljük meg hát Kálmán István örökbecsű figyelmeztetését:
„Rendkívül veszedelmes magatartás a negatív esélyek latolgatása.”
Higgyük el neki, amit mondott: ez a legnagyszerűbb idő, amiben élhetünk. Éljünk vele, nehogy István másik szarkasztikus megjegyzése érvényesüljön rajtunk:
„A szellemi jelenlét hiánya fokozott fizikai aktivitásban manifesztálódik.”
Ertsey Attila
