01/11/2019
2014. decemberének elején egyik éjszaka órákon át zuhogott az ónos eső a Börzsönyben. A jég ráfagyott a bükkösök ágaira, börtönbe zárta, majd megroppantotta és megölte őket. Pénzben kifejezve is sok százmillió forintos kár érte a börzsönyi erdőket, amelyek legközelebb jó nyolcvan év múlva fogják azt az arcukat mutatni, amilyennek mi ismertük őket 2014 előtt.
De sokkal nagyobb, és néven nem is nevezhető az a veszteség, amely minket, erdőjárókat ért, és leginkább azokat az erdészeket, akik gondozták, nevelték ezeket az erdőket.
2015 márciusának elején, amikor a jég és a hó - akkor így éreztem - eltakarodott a Börzsönyből, alkalmam volt velük együtt bejárni a katasztrófa helyszínét.
Ugyan készítettem egy híradós tudósítást, de a szikár tények felsorolásán kívül akkor többre nem futotta.
A több órás keserves "túra" során szó szerint átküzdöttük magunkat olyan völgyekbe is, ahol mi jártunk először a sorscsapás óta.
Nem sokszor látok meglett férfiembereket nyilvánosan sírni, de akkor és ott, bizony kevés szó esett köztünk. Nem mintha nem lett volna mit mondani, de bizony nem volt mit mondani.
És akkortól tudom: a fák is sírnak, mikor halnak. Aki nem volt velünk ott, most nyilván azt mondja: megélénkült a szél, és az mozgatta a halott gallyakat.Nem.Én TUDOM, hogy azok a fák sírtak.
És félreértés ne essék: bizonnyal így van ez akkor is, amikor kivágnak egy fát. De a fa és az ember viszonyában az örök körforgás a szeretet erejében zajlik. Láttam erdészt elbúcsúzni az erdőtől, amit másnap elkezdtek kivágni. Olyan volt, annyira mély és szakrális, mint amikor az indián vadász kiengeszteli az elejtett vad lelkét.
Most, mindenszentek napján erről is akartam beszélni. Arról a felelősségről és szerető gondoskádról, amellyel erdészek generációi kísérnek egy erdőt bölcsőtől a sírig. És igen, meggyászolják, mikor halnia kell.
De ott, a Börzsönyben 2015. márciusának elején valami mást éreztem, ahogy méterről méterre haladva zord csendben másztunk át a halott törzsek között. Ott és akkor egyek voltunk. EGY VÉRBŐL VALÓK VOLTUNK.
Ezt kívánom érezni ma minden gyászolónak, és szeretteire emlékezőnek...
