16/06/2020
Buszon ülve ahogy szoktam,
az olvasáson gondolkodtam.
Ha társaságban olvasok,
elõfordul olyan dolog,
hogy amikor csak lapozok,
tekintet rám szegõdik sok.
Nem értik meg ezt az érzést,
hogy megy ilyen gyorsan, kérdik.
Az idõ telik, a könyv fogy vészesen.
Furán néznek, szinte rémülten.
Érezzem rosszul magam?
Én lennék a furcsa?
Olvasgatni õk nem szoktak.
Ez a helyzet kulcsa.
Vannak akik értik.
A könyv megunhatatlan.
Õk pedig nem kérdik,
mi van csoda abban.
Megítélik mivel csak egy régi módszer,
a sok laptól nem látják.,
hogy mi mindenre gyógyszer.
Unalomra, bánatra, meggondatlanságra,
lehet belõle tanulni,
és még minden másra.
(Vörösfüggöny)