09/04/2024
A Farkas család naplója
Húsvét igen korán volt ez éven, így az én drága jó uram születésnapját is egy héttel az ünnep után ültük meg a barátainkkal. Dezsőnek régi álma, hogy bárány sültet egyen és karcagi barátaink jóvoltából kaptunk is a nagy napra egy hatalmas állatot szőröstül-bőröstül. A pénteki nap és éj azzal telt, hogy a 85 éves szomszéd, és a nem rég múlt 50 éves barátunk és a hetvenedik születésnapját épp ünneplő uram neki láttak a bárányt a bundájától megfosztani.
Nagy nehezen sikerült is, de az én álmom, hogy majd a birka bundát szépen kikészíti valaki és az unokám kiságya elé lehet majd tenni, az szertefoszlott. Mivel mindhárom ember életében most csinálta először ezen műveletet a bunda össze-vissza lett szurkálva és annyi lyuk lett rajta, mint égen a csillag. Igaz, ember sem jelentkezett a kérdésemre a facebookon, hogy birkabőr kikészítéssel valaki foglalkozik e manapság Püspökladány és környékén. No, szóval a gyapjútól megszabadult a bárányunk és most jött, hogy félbe kellene vágni őkelmét. Hát az is ment valahogy, és kifordították az egész belső berendezését szegény állatnak. Lett olyan büdös az udvaron, hogy még! De a szívét, a máját, a lépét és a tüdőt szépen megmostam, zacskókba raktam és bet***em a fagyra, mivel a belsőségekből nagyon finom savanyú levest főz majd az én drága jó uram. Jaj, azt meg el is felejt***em, hogy a vérét is megvették szegény párának és abból pedig vacsorára finom hagymásvért csináltam. Igaz vérben úszott a konyha egy darabig míg megabáltam. Hála a jó Istennek nem irtózom a látványtól. Szóval a belek ott párologtak a talicskánkban, de egy nylonnal letakartuk és már nem is volt olyan kellemetlen szag. De hova tegyük majd? Szerencsére másnap egy ismerős földjén a trágyadombra kivihették a fiúk. Így mi is jól jártunk és a földtulajdonos is. A húst kb. éjfélig darabolták, ekkor már kedves barátnőnk is beszállt a csapatba.
A pácot együtt csináltuk, mindenki mondott valamit, hogy mit tegyünk még bele. Az olíva olajba került: só, bors, őrölt rozmaring, tárkony, fokhagyma és ezzel jól bedörzsöltük a hatalmas húsdarabokat. Eszméletlen mennyiség lett. Betettük a hűtőbe és másnapig ott várta, hogy bekerüljön a kemence gyomrába. Elmondhatom, hogy igazi csapatépítő tréning zajlott nálunk, sőt másnap az ünnepség helyszínén folytatódott, bár ott már csak néhányan szóltak bele a sütésbe. Mikor a vendégeket megkérdeztem, hogy szeretik e a sült bárányt nem sok igenlő választ kaptam. Meg voltam rémülve, hogy ez a gyönyörű állat és a sok munka kárbavész, ha nem lesz aki megegye. A végeredmény azonban fantasztikus lett. Mindenki dícsérte, mert omlós, ízletes sült lett. A hatalmas csontokról leszedtük másnap a húst, ami ugyancsak ment a mélyhűtőbe, hogy majd alkalomadtán pástétom, vagy valami más készülhet belőle. A csontokat elvitték barátaink, akik másnap ezt írták üzenetben: „Bundás kutya kézcsókjait küldi a csontokért.” Végezetül azt mondhatom, idézve Dorogi Marci bácsit, hogy hasznos volt minden porcikája ennek az állatnak, nem élt hiába, hiszen boldoggá és jóllakottá tett majd’ harminc embert, akik eljöttek megköszönteni az én drága jó uramat hetvenedik születésnapján.
