Fantázia képek
Csodaszép napfényes helyen
Tündöklő Tündérkert
Benne szanaszét
virágok hevernek...
Csobogó vízesés szépíti szelíden
Madarak csirpelve énekelnek
Oly nyugodt, s gyönyörű minden
Veled lenni oly éden
Távolban egy vadkert
Felbukkanó rózsatövis
S gyönyörű mégis
S látlak még akkor is
Egyik másik után teszem lábaim
Semmi nem zavar össze
Távolban pillangók repkednek
Éj sötét leplet felváltja a fény..
Oly édes, s nem szeles
Kedves, nyugodt lelkületes
Ó én Édes Kedves angyalom
Maradjunk így még;- had zárjon össze két karom
S tested melegét érezve
Minden szívdobbanás zöreje
Hadd halljam fülembe
S érezzem tested testemen
Bújj hozzám, gyere keblemre
Melyben nem érezni a szelet
S tovább maradunk egymás mellett
Adni szeretném azt amit irántad érzek
Ez az érzés bűvkörében tart
Elvarázsol újra s újra
Szédítő, perzselő;- micsoda kar
S reá vár eme gyönyörű dal
Hálám jele szívem minden szeretete
Édesem, Neked kedveskedem
Te vagy aki mindent,
De tényleg, mindent megérdemel
Üdítően hat rám egész lényed.
Finom mozdulatom mi testeden landol
S itt-ott pajkos, kalandos
Kitartásod bámulatos
Személyiséged csodálatos
Csodálatra méltó aki vagy
Maradj is meg önmagad
Imádattal ölellek, csókollak
S csendben, türelmesen várlak. 💕
Sötét és fény
Sötétségben tapogatózva
Szemeim csukva
Ajkaim némán zárva
De szívem érzi, mit lelkem súgja..
Hogy merre menjek
Utam hova vezet
Pedig oly sötétség vesz körül
Mégis látom, hallom és érzem...
Fel-le kapcsolódó lámpa halvány fénye
Pislákoló játszi könnyedséggel
Félhomályban szemeim ébredezve
Homályos alakok formája rajzolódik körülöttem...
Ó fény én szépségem
Légy ma is enyém...
Vezesd utamat, járj körül
Minden sötétben gyújts reményt .
S végül a lámpa felkapcsolódott..
Mert valaki felkapcsolta.
S fényfűrdőben tündökölve fürdök
Már mindent oly tisztán látok. ✨
Bárki, aki szeretne fejlődni, vagy ha életének bármely szakaszában elakadt, vagy egyszerűen csak szebbé, jobbá teheti a mindennapokat, szívből ajánlom és bártran csatlakozzon A tedöntésed.hu csoporthoz . Ne feledd! A TE DÖNTÉSED, hogy élsz e vele avagy sem.
A csoport Facebook oldalon érhető el, csak írd be
@tedöntésed.hu
Úgy szeretlek, ahogy vagy 💕
Vagy amilyen vagy, én így szeretlek
Szívem minden szeretetével védelmezlek
Gondolok Rád, ott vagy az elmémben
Szívembe zártam Édes létezésed.
Mindig ott vagyok veled, melletted.
Fogom a kezed, halkan suttogok neked.
Melyben elmondom oly kedves vagy nekem
S vigyázom minden apró lépted.
Mégha ha messze is jársz, akkor is féltelek
Ezt nem érezheti , nem értheti senki sem.
Csak egyedül mi ketten
Hogy mi az ami van a levegőben.
Mi minden van a tettünkben...
S Lehunyom szemem, veled fekszek
Álmaimban veled megyek fel a fellegekbe
S Mikor eljön a reggel veled ébredezek.
Kedves üzenettel köszöntelek
Többnyire te teszed, míg meg nem előzlek
Kávéval, veled ébredek
Ki gondolta volna, hogy így megkedvellek.
S hogy ennyire megszeretlek
Hogy hiányod emészt fel, míg szavad nem felel.
A térben csupán csak a csend dereng
Szem s a száj mosolyog, mikor üzeneted pittyen.
Hogy mikor, mi történt neked mesélek
Örömmel veled beszélgetek...
Sosem lehet elégszer elmondani
S éreztetni azt, hogy nekem elég vagy
Nem kell senki más, úgy kellesz, aki vagy.
Minden hangban és dalban ott létezel
És az égig felemelsz puszta létezéseddel.
Ha a szerelmet faktorban lehetne mérni
Szép lassan napról napra fokozatosan emelkedne
Csak vár és vár, végül a mutatója felfelé szökne
S kiakadna annak helyéről, sebesen felszökne.
Mert Te vagy az, kiért szívem dobban
Ki életre keltett, eme csodaszép dalban.
Téged hallak minden zajban
Rád számíthattam a bajban, s most a jóban.
Éljük az életet, tart ameddig tart,
Szeretni és szeretve lenni.
Megbecsülni, s értékelni,
Csodálattal egymás lelkét felemelni.
Minden pillanatát eltenni s megőrizni.
S ha majd végetér kalandos utazásaink
Az idő múlásával vissza lehessen emlékezni.
S elmondani, hogy igen, éltem, s éreztem,
Minden pillanatát élvezettel megéltem.
Szerettek, s szerettem,
Ölelkezve csókoltam, szeretkeztem.
Vihar
Dörög, dörög, döröngős...
Csak úgy szikrázik az ég,
Süvít a városon át a szél,
Így köszönt ránk az éj.
Dörög, dörög, döröngős...
Szikrázó égbolt, isten nyila cikázva söprő.
Dörög, dörög, döröngős...
Terceit számolva döcögős.
Süvítő szél fuvallat,
S lobog a fakoronája,
Mozgatja jobbra - balra,
S készül a vihar mára.
Dörög, dörög, döröngős...
Zúdul ránk az eső,
Perceket jár, s táncol az idő,
Röpke pillanat, s már is lehűl a levegő.
Óh Kedves nyári napok
Óh Kedves...Emlékszel még arra a napra
mikor egymást láttuk meg egy pillanatra?
Mikor mélyen szemedbe nézve csillagként tűnt fel ragyogása?
Rámcsillant oly szelíden és magányosan,
Csendesen szólt, s halk suttogását hallottam.
Óh Kedves... Milyen fiatalok voltunk még...
S, hogy elrohant minden év.
Bár megállíthatnám az idő kerekét...
S tova tűnt el minden, mi oly szép...
Óh Kedves...emlékszem mikor boldog voltam
Veled lenni csupa öröm, téged látni olyan mint a friss harmat.
Mint mikor rásüt a felkelő nap,
Csillogó-villogó, ragyogóan fénylő aura.
Óh Kedves... Hogy elteltek az évek...
Elrepült felettünk a nyári szél,
S nem is vagyunk már annyira fiatalok,
Kik az éden friss gyümölcsét hevesen falók.
Óh Kedves... Emlékszel még arra,
Mikor vártál rám egy nyári éjszaka?
S nem hitted volna, de ott voltam,
Két karodba hozzád, futva rohantam.
Óh Kedves... Már nem is emlékszel...
Hisz a nyári zápor vitte el.
Óh Kedves...még most is emlékszem
Vidám és derűs volt minden érzelmem.
Óh Kedves, már nem is akarod
Többé nem zár körbe két karod.
Óh Kedves...már nem is akarod?
Hazudnék, s azt mondanám hogy nem akarom.
S van ki szeret, s magába zárjon
Oly gyengéden és forrón, mint mi voltunk akkor
Azokon a fülledt nyári napokon.
Óh Kedves... Emlékezz kik voltunk akkor régen egykoron.
Nyári pillanat
Lengedező szellő leheletét fújja rája,
Nap süt a gyönyörű lombkoronára.
Lökdösi ide - oda, jobbra és balra,
Kis madárka szállott ágra.
Csirip csirip csiripel,
Kedves dallamot énekel.
Csirip csirip csiripel,
S új útra készül fel.
Lenyűgöző táncot jár,
Megrezzenő kis faág.
S a szellő is elcsitult már,
Nyugalomban sütkérező nyár.
Benned van az erő, hogy képessé válj harcos amazonná válni, szembeszállni minden nehézséggel. Fogd erősen, markold meg íjad, célozz , szegezd rá a nyilad és lőjj. Páncélozd fel magad mindennel, : erő, bátorság, kitartással. Mint egy harcos, küzdj, ameddig csak bírod. S ha elfáradsz, pihenj egy kicsit, majd folytasd a küzdelmet a végsőkig. S ha mégis elbuksz, csatában bukj el.
Őszi idő
Este van, nagyon sötét,
Fák vesznek körül, s csak egy lámpa ég.
Nagyon hideg van, csillagos az ég,
Csendben, lágyan susog a szél.
Október vége van már,
Eljön a tél nemsoká.
Bárhol járok, csak boldog emberek,
Bárhova nézek, csak szerelmesek.
Itt ülök, verseket írok a szabadban,
Egy nyirkos padon elmerülök gondolataimban.
A fákról csak úgy hullanak a falevelek,
Mind sárgán a földön hevernek.
Valahol én is ott vagyok,
Szép lassú számot hallgatok...
Némán folyik végig könnyem arcomon,
Nem jön értem drága vonatom.
Testem teljesen átfagyott,
Kedvesem csak fájdalmat hagyott.
Szívemben nincs más, csak fájdalom,
Halkan, magamat siratom...
Én is olyan vagyok, mint az időjárás,
Időről időre eljön a változás.
Mikor a falevelek hullanak, engem siratnak,
Még az eső is, ha Istenek hallanak.
(2006. Okt. 28. 20:35 Győr, Radó sziget )
Minden ott van benned, mutasd meg!
A hit erősebb kell, hogy legyen
a félelemnél, s minden rendben lesz.
Mégha most még nehéz is,
Bízz magadban, s elhidd...
Hogy te is ugyanúgy szerethető vagy,
Bátor és szép, ahogy felkelett a pirkadat.
Nyisd ki szemeid, eljött ma is a hajnal,
S bontsd ki szárnyaid, mutasd meg...
Mutasd meg a világnak, hogy milyen erős vagy!
Lássa meg a világ azt,
Hogy mennyit érsz, hogy csoda vagy.
Mutasd meg, hogy ki is vagy,
Nem számít, ha kerülsz néha a padlóra.
Állj fel, fejed emeld az égbe fel,
Koronát igazítva, emelt fővel menj!
Ne engedd, hogy bármi földre kényszerítsen,
Mégha nehéz is, de magabiztosan menetelj!
Önmagadba vetett hited,
Ne ereszd el, s ne add fel sohasem.
Higgy magadban, ott van minden benned,
Hozd felszínre, s kezedbe veszed életed.
Akinek valóban kellesz
Akinek valóban kellesz,
Tesz érte, hogy melletted lesz.
Akit valóban érdekelsz, nem lesznek kétségek...
Én már csak a tettekre figyelek.
Nem elég egy pár kedves szó,
A cselekvés más, s ez összezavaró.
Akit valóban érdeklek, kinyitja az ajtót,
Nem csak kopogtat, hanem értem tűzbe megy, ha kell.
Velem legyen, minden követ megmozgat,
Tesz értem, s időt szakít rám nap mint nap.
Ha hiányzom, keresni fog minden nap,
S tudja, rám hogy, s hol találhat.
Mellettem végig kitart,
Nem csak kábít, hanem meg is tart.
Szerelmét nekem bizonyítja,
S nem létezik nekünk senki más majd.
Cserébe teljes szívemet adom,
Jobbat neki nem is adhatok.
Soha el nem hagyom,
S együtt éljük át a boldogságot.
Kicsit régebbi vers, feljavítva 🙂
Álom vagy valóság?
Sötét erdő mélyén
Csak menekülsz, keresed a fényt.
Nem találod, hol a kiút,
Vakon, örök vesztedbe futsz.
Körbe vettek álnok gonoszok,
Testem széttépték, mint éhező farkasok.
Tetemen felett ördögi vigyorok,
Önző tekintetek, annyira konokok!
A föld véremben fürösztik,
Az erdő halálszagtól bűzlik.
Szétcincált testemből keselyűk lakomáznak,
Megmaradt húsomból nyüvek zabálnak.
De a szív még akkor is dobban,
Halál után is ott leszek másban.
Szétszaggatott szívem megvarrtad,
A seb beforrt, de a heg örökre megmarad.
Elég a könny és fájdalomból!
Elég az évekig tartó gyászból!
Lelkem szabadon száll a boldogságtól,
Felébredek valaha ebből az álomból?
