20/10/2023
Egyértelmű megrendelést kapott a Népszabadság képszerkesztőjétől, Móricz-Sabján Simon meg tört előre, az őrjöngő szerb huligánok közt Belgrád központjában, hogy a felgyújtott McDonald’s étterem oldalában fényképezhesse le, ahogy székekkel, kövekkel, Kresz-táblákkal verik be az ablakokat. A randalírozók ellene fordultak, rendőr nem volt a közelben, hogy megvédje. Utána rúgtak, és ő beesett az erőszakot közönyösen, húsz méterről szemlélő tüntetők lába alá.
Simon felállt, megrázta magát. Vett egy mély levegőt. Körbenézett a Szlavija téren, és felsétált a legmagasabb pontjára, ahonnan a teleobjektívvel le tudta fényképezni az égő épületet, mintha csak tíz méterre lenne tőle. Pontban este 8-kor, amikor jött a Bécsi úti szerkesztőségéből a lapzártás, sürgető számonkérés, hol van már az ígért kocka, a verést nem említve elküldte a fotóit.
- Figyelj, ha távolról is le lehetett fotózni, akkor miért kellett veszélybe sodornod magad?
- A jó képért. Csak közelről lehet megmutatni a tüntetők arcát, a dühüket, és azt az erőt, amit a dobásba tesznek.
- Rendben, megpróbáltad. De miért nem lehetett a verés után otthagyni a teret? Miért kellett elővenni egy még nagyobb objektívet, még egyértelműbbé téve, hogy a sajtónak dolgozol?
- Mert olyan nem történhet meg, hogy ide elküldenek, de végül nem az én kockám, hanem egy külföldi ügynökségé jelenik meg az eszkalációról, mert félelemből nem sikerült lefényépeznem.
A kudarc nem volt opció. Mármint Simonnak. , ,
