Berekfürdő

Berekfürdő létét nem övezik évszázados múltra visszatekintő történetek, az 1920-as években ezen a területen mindössze 5 tanya állt 35 lakossal. A Karcag - Kunmadaras közötti területen, a Tatárülés nevezetű vasúti megállótól mindössze egy ősszel-tavasszal járhatatlan földút vezetett a pusztába. A geológusok figyelme az 1920-as években az Alföld felé irányult, mivel úgy vélték, hogy itt gazdag szénh

idrogén bázis található.
1925-ben Pávai Vajna Ferenc főgeológus vezetésével kutatásokat kezdtek. A fúrás kezdeti nehézségei után Schmidt Eligius Róbert műszaki vezető által irányított munkálatok 1928. A kitörés magassága a kezdeti 40 méterről 70, majd a 100 métert is elérte. A gyors intézkedéseknek köszönhetően februárban már el is végeztették a vegyelemzést, mely szerint a víz tartalmaz kalciumot, magnéziumot, ként, jódot és brómot, tehát a termálvíz sok ásványi anyagot hordoz. A közel két holdas tóra az első ideiglenes strandfürdőt Mándoki Imre hozta létre és ő is üzemeltette. 1928 májusában fából medence-féleséget építtetett, melyet mindenki csak "fakosár"-nak nevezett. Lépcsőzetesen mélyülő része 60-150 cm között mozgott.
1929 tavaszán a karcagiak és a környékbeliek hada kereste fel a gyógyító erejű "csodaforrást". Az első állandó strand terveiben a "fakosár" medence mellett deszkából pénztár, várakozó és kabinok is szerepeltek, melynek a júliusi nyitásra már nagy része felépült. A vendégeket ekkoriban egy furcsa menetrendszerinti járattal szállították Berekbe: egy kimustrált autóbuszt húzott két ló. kút fúrásának előkészületeit, valamint egy 12 km hosszú csatornát (árkot) építettek a használt víz elvezetésére. 1930 februárjában 800 méteres mélységben ismét 55 °C körüli hőmérsékletű vizet találtak. Ebben az évben épült az első vasbeton medence, mely 2 részre tagolódott: az egyikben 42 °C-os, a másikban 30 °C-os gyógyvíz állt a fürdőzők rendelkezésére. Ezen kívül 10 káddal egy épület, hidegvizes zuhany, vendéglő és cukrászda is létesült.
1934-ben a tó mellett már 48 telek gyorsan elkelt, egy évvel később pedig megnyitott Berek 20 szobás szállodája.
1935-ben elkészült a gyógyvíz elemzése is: a Pénzügyminisztérium Bányászati Osztályának véleménye szerint a víz gyengén alkalikus, erősen konyhasós, jódos, brómos hévíz. "A mért abszolút értékek alapján, mivel a maradék anyagok nagyobb töménységben, mennyiségben fordulnak elő benne, a bereki gyógyvíz értékesebbnek tekintendő mind a szoboszlói, mind a debreceni hévíznél." A harmincas évek végére a gyógyvíz már országos hírnévnek örvendett. A sok látogató elvitte a fürdő jó hírét, s beszámolt a lehetőségekről is. Ennek köszönhetően egyre több villa épült Berekben. Hat miniatűr szálloda várta az ide látogatókat, valamint 42 szobás magánvállalkozói szféra, igaz szerény komforttal.
1936-ban téglajárda épült a karcagi útig, telefont kapott Berek, és a strandon állandó orvosi ügyelet volt. 1938-ra sikerült elérniük, hogy egy 4 m széles 1800 m hosszú kövesút készüljön a járda helyén az elágazásig. Az előzőekből látszik, hogy a bereki strand és környéke most már visszavonhatatlanul fejlődésnek indult. 1940-ben üveggyár létesült a Berekben, melynek vezetője Dr. Veres Zoltán. Ebben az évben egy vasbeton vályú építésével megoldották a "csurgalék víz" elvezetését is a falu szélétől a Karcag-Kunmadaras út mellett ásott 12 km-es csatornába.
1941-ben egy 40 x 20 m-es medencét építettek, melyet középen egy betonfallal kettéválasztottak és körben ülésre alkalmas lépcsőszerűséget képeztek ki (mai iker medence). Ezzel jelentősen megnőtt a fürdő befogadóképessége.
1953-tól a fürdő kezelését átvette a Karcagi Városgazdálkodási Vállalat, később a Víz és Csatornamű Vállalat, amely gyakorlatilag Berekfürdő önálló településsé válásáig (1992) működtette a strandot, illetve a gyógyfürdőt. A berekfürdői strand a mai arculatát az 50-es évek végén, a 60-as évek elején történő felújítási munkálatok során kapta. Ekkor nem csak az addig meglévő medencéket újították fel, hanem új medencéket is építettek, mint pl. egy gyermekmedencét és egy úszómedencét. A strand területén elkezdték a parkosítási munkákat is, melynek eredményeként virágokat és fákat telepítettek a fürdő területén, így növelve az árnyékos részeket a napozni nem vágyó vendégek részére, és próbálták szebbé tenni a medencék környékét. A 60-70-es években a fürdő fejlesztése leállt és a településsé vált vidéket kezdte el fejleszteni a város. Ebben az időben lett önálló vízműje Bereknek, végre megoldódott az ivóvíz hálózati ellátása. A nyaralók gombamód szaporodtak, egyre többen ismerték fel Berek gyógyvizes adottságait. A kunmadarasi reptér és szovjet katonai bázis közelsége (4 km) rányomta bélyegét a község fejlődésére is. Mivel az akkori politikai rendszer a katonai titoktartásra hivatkozva nem szívesen látott idegeneket a környéken, Berekfürdő fejlődése megtorpant. A kitörés 1974-ben történt, mikor is Dr. Hajdu Lajos reumatológus szakorvos koordinálásával a bereki vizet elismert gyógyvízzé nyilvánították. A gyógyászat most már szabad utat kapott, 1975-ben önálló orvosi rendelője lett a községnek. Néhány éven belül a már meglévő épületeket felújították ill. bővítették is.
1979-ben elkészült a fedett termálfürdő, ahol pénztár, öltözők, várakozó, társalgó, 2 gyógymedence, büfé, valamint a gyógykezelések számára kialakított helyiségek is voltak. Az üzemelés megkezdése után a Társadalombiztosítási Pénztár már támogatta a kezelések igénybevételét, mint pl. fizikoterápia, súlyfürdő, tangentor, gyógymasszázs és kádfürdő. Ebben az évben építették azt a berendezést mellyel az uszoda vizét egy vízforgatón keresztül tisztították és tisztítják ma is. A 80-as években folyamatosan fejlődött a község. A mai településkép ekkorra már teljesnek volt mondható, a 90-es években kisebb beruházások és folyamatos infrastruktúra bővítés történt. A telefon- és gáz ellátás 100%-os lett, a csatornázás pedig a 20%-ról 60%-osra nőtt. A földutak helyén pedig mindenhol útalap készült.
//Az oldal elkészítéséhez Kovács Kornélia, "Berekfürdő gyógyturisztikai adottságai, fejlesztési lehetőségei a GM. Széchenyi-terv tükrében" (2001) című szakdolgozata került felhasználásra. Köszönjük!//